Kilenc húsmarhafajta együtt legelt Keszthelyen

 

A kutatócsoport szerint a legjobb szaporulati és felnevelési, valamint a legjobb fajlagos mutatókat az angus és a hereford fajták érték el. Ezzel együtt az extenzív körülmények között tartott jószágok eredményei meglehetősen gyengék, még a legnagyobb hasznosult szaporulatot mutató red angus fajta teljesítménye is mintegy 17%-kal maradt el a kívánatosnak tartott 86%-os értéktől.

A kutatók a tavaly őszi Óvári Tudományos Napok rendezvényén elmondták, az angus és a hereford fajták testsúlya, így létfenntartó takarmányszükséglete is kisebb, mint más nagyobb testű, igényesebb fajtáké.

Ezért kimondottan rossz adottságú, extenzív, vagy nagyon gyenge minőségű legelőkre elsősorban ezek ajánlhatók anyatehénnek, akár fajtatisztán, vagy keresztezési partnerként.

Az egyetemi csoport azonban hozzátette, hogy ha egy fajtának megfelelő környezet (szakszerű takarmányozás, az állomány jó egészségi állapota és a helyes szaporítási gyakorlat stb.) biztosítható, akkor gyakorlatilag bármilyen genotípusú állománnyal jó vemhesülési és szaporulati eredményekre számíthatunk.

Valószínűsíthető, hogy jobb környezetben (ahol nem érvényesül a brit fajták kisebb igényéből adódó előnye) a fajták közti különbségek lényegesen kisebbek lennének.

 

Azonos körülmények között

A húsmarhatartás eredményességét elsősorban a reprodukciós teljesítmény határozza meg.

Rendszeres ellés nélkül nem születik elegendő számú borjú, ami a populáció hústermelési kapacitását és a tenyészállat-utánpótlás mértékét is hátrányosan befolyásolja.

A húsmarha-állományokban a reprodukciós teljesítmény akkor tekinthető kedvezőnek – fogalmaztak a kutatók, ha a választott borjak aránya a fedeztetett tehénállomány létszámának legalább 86 %-a.

Jó esetben minden tehén évente borjazik és az ellési időszak nem hosszabb, mint 90 nap.

A húshasznú állományok reprodukciós teljesítményének legjobb kifejezője a vemhesülési, ellési, ikerellési, illetve szaporulati százalék, a született és választott borjak aránya (felnevelési %), valamint a hasznosult szaporulat.

A reprodukciót befolyásoló különböző tényezőkre számos vizsgálat fellelhető itthoni és külföldi kutatók munkájában, azonban egy-egy kutatóhelyen valamennyi fajta, vagy fajták nagyobb többsége egy időben szinte sohasem áll rendelkezésre.

Ezért a szakirodalomban csak kis számban találhatók olyan vizsgálatok, amelyekben a különböző fajták reprodukciós teljesítményét és egyéb tulajdonságait azonos körülmények között hasonlították össze.

A legtöbb forrásmunkában csak egy fajta reprodukciós teljesítményéről, vagy két fajta szaporaságának összehasonlításáról találhatók adatok.

A mostani elemzés – mely folytatása egy 2006-ban zárult kutatásnak – a hazánkban tenyésztett legfontosabb húsmarhafajták eredményeinek új kiegészítése.

 

A fajták reprodukciós eredményei

 

Természetes módon

A vizsgálathoz 1.216 húshasznú tehenet jelöltek ki, (elvileg) ennyi borjazás lehetett volna.

Az összehasonlíthatóság miatt az állatok tartása és takarmányozása azonos volt.

Az állományt épület nélkül, mintegy 300 hektár nagyságú, extenzív, láptalajú legelőn tartották.

Az állatok takarmányigényét tavaszi és nyári időszakban a legelő gyeptermése, őszi és téli időszakban tarlólegeltetés, silókukorica szilázs és a széna biztosította.

A tehenek pároztatását természetes módon oldották meg, és elletést szezonálisan végezték.

A telepen a fajták létszámának megőrzése volt a cél, emiatt az üresen maradó üszőket és teheneket nem selejtezték, azok kaptak még esélyt a későbbi vemhesülésre.

Selejtezésre kizárólag a nagyon idős, beteg, vagy nagyon hosszú időn át nem vemhesülő egyedek kerültek.

Sem hormonkezelést, sem ivarzás-szinkronizálást, sem pedig egyéb biotechnológiai beavatkozást nem alkalmaztak.

 

Középmezőnyben a magyar tarka

A fajták reprodukciós eredményeit összegezve az ellés százalékos arányában a legkedvezőbb értéket a red angus (73,5%) és a hereford (71,9%) fajták mutatták.

A legkisebb értéket a blonde d’Aquitaine tehenek esetén (50,7%) mértek.

A magyar tarka (63,2%), a lincoln red (66,7%) és az aberdeen angus (65,9%) egymáshoz hasonló eredményt ért el.

A legkedvezőbb szaporulati eredményt a red angus (79,5%), míg a leggyengébbet a blonde d’Aquitaine (55,1%) fajta mutatta.

A shaver (16,3%) és a lincoln red (13,9%) tehenek nagyarányú ikerellésre nehéz magyarázatot találni.

Lehetséges, hogy a shaver kialakítására használt lincoln red állomány tenyészértéke az ikerellés tekintetében jobb volt, mint a vizsgálatban szereplő többi fajtáé.

Elhullási adatok a kívánatosnak tartott értékeknél jóval rosszabbul alakultak.

Ennek okai elsősorban a keszthelyi extenzív lápi viszonyokban, így a szélsőséges vízháztartásban, a jellegzetes lápi növények kisebb tápanyagtartalmában és a tág határok között ingadozó makro- és mikroelem szintekben keresendők.

Ugyanakkor szembetűnő, hogy a hereford és a red angus tehenekkel ilyen külterjes viszonyok között is kedvezőbb elhullási mutatók érhetők el, mint az igényesebb fajtákkal.

A legkedvezőbb felnevelési arányt a hereford fajta érte el.

A red angus, az aberdeen angus és a magyar tarka felnevelési értékei szintén jónak tekinthetők.

A shaver fajta gyenge felnevelési teljesítményének oka a nagyszámú ikerborjú elhullás lehetett.

Itt azonban meg kell jegyezni – mutattak rá az egyetemi kutatók –, hogy a lincoln red tehenek a shaver-hez hasonló ikerellési arány mellett jobb felnevelési értékeket teljesítettek.

A leggyengébb felnevelési %-ot a blonde d’Aquitaine tehenek esetén találtak.

A hasznosult szaporulat tekintetében a legjobb eredményt mutató red angus és hereford fajták teljesítménye jóval elmarad a húsmarhatartásban kívánatosnak tartott 86%-os értéktől.

 

Jobban hízott az angus

A súlyvizsgálatban (205-napos állatok körében) a legnagyobb értékeket a red angus és az aberdeen angus tehenek érték el.

A magyar tarka, a hereford és a lincoln red tehenek eredményei egymáshoz hasonlóak voltak.

A leggyengébb teljesítményt mutató blonde d’Aquitaine tehenek mutatószámai még az angus fajtánál tapasztalt értékek felét sem érték el.

Az elemzésben összehasonlították egymással a brit és a francia fajtákat.

A kistestű, keresztezésekben anyai partnercsoportba tartozó brit fajták egy kivételével valamennyi reprodukciós paraméter esetén felülmúlták az igényesebb, terminál típusú francia fajták eredményeit.

A brit fajták előnye ellési %-ban, szaporulatban, összes elhullásban, felnevelési %-ban, hasznosult szaporulatban magasabb volt.

Míg az ikerellés mindkét csoportban hasonlóan alakult, addig a francia fajták borjai (212,5 kg) átlagosan 22,3 kg-mal nagyobb 205-napos súlyt értek el, mint a brit tehenek ivadékai (190,2 kg).