Kockázat és/vagy haszon?

A tejelő szarvasmarhák legfőbb tömegtakarmányát adó, a receptúrák meghatározó összetevője a silókukorica. Még mindig ez biztosítja az egy hektárról előállítható legnagyobb megtermelt tejmennyiséget. Ennek a munkának a hatékonyságát segíti a már hagyományokkal rendelkező Silókonferencia Herceghalomban. Az október 15-i rendezvényen hallott információkból adunk ízelítőt most Olvasóinknak.

Alapvetően világszínvonalú a hazai Holstein-fríz tenyésztés, a populációban ott van a javuló tejtermelő képesség (9000 kg) egyre jobb mutatókkal, viszont az átlag laktációs élettartam már csak 2,2 év, az üres napok száma már 440 nap, a tejár pedig a szezonalitás mellett is alacsony – foglalta össze a előnyeit és problémáit Kőrösi Zsolt, a Holstein-fríz Tenyésztők Egyesületének tenyésztésvezetője. A hazai tejtermelésünk 80%-át kb. 800 gazdaság adja, akiknek a piaci lehetőségek kihasználására, egyáltalán a gazdaságos tejtermelésre a legnagyobb lehetőséget a takarmányozás költségoptimalizálása jelenti. Annál is inkább, mert „gyarmati” szerkezetű még mindig az exportunk, azaz alapanyagot exportálunk és készterméket importálunk – ezzel az ismert ténnyel és következményeivel már Prof. Dr. Popp József (Debreceni Egyetem) sokkolta a tenyésztőket. Hiszen szürkeállományunk és szarvasmarha állományunk ellenére Hollandiában (ami hazánk területének 40%-a!) a tejágazat egyedül annyi GDP-t termel, mint a hazai teljes mezőgazdaságunk.

„Ami nálunk még mindig hiányzik – de már 150 éve hiánycikk – az az összefogás, a speciális termékek gyártása, és az ezekhez szükséges felfogás.”

A rendezvény állandó szakértője Dr. Orosz Szilvia takarmányanalitikai igazgató (ÁT Kft), aki ezúttal a többi silónövény, különös tekintettel az őszi vetésű, tavaszi betakarításúak rosttartalmára, és azok kiegészítő hatására hívta fel a figyelmünket. Ezzel a megújított tömegtakarmány stratégiával más-más silóösszetételt, azaz differenciált etetést is tudnánk biztosítani.

Milyen a jó silókukorica avagy miért éppen LGAN?

Nyugat-Európában egyre több országban hallható, hogy a különböző silókukorica hibrideket az etetésükből származó megtermelt tej kilogrammok alapján hasonlítják össze, visszavezethetően a szilázs előállításához felhasznált területre.

A jó silókukorica egyik legfőbb értékmérője a jó rost emészthetőség. Manapság egyre kevésbé kérdés a hektáronkénti nagy zöld termés és magas keményítőtartalom. A jobb rost emészthetőségű hibridek használatával többlet energiát juttathatunk a szarvasmarhának, lerövidül a bendőben ill. az emésztőrendszer egyéb részeiben töltött idő, ezáltal a szarvasmarhák nagyobb tömegű szárazanyagbevitelre képesek. Ezen többlet energia tejtermelés többletet eredményez, a vizsgálati eredmények alapján magasabb tejfehérje és tejzsír mellett. A rostok „könnyebb” emészthetősége eredményezi azt is, hogy az ily módon biztosított többlet energia nem abrakból (legtöbbször szemes kukoricából) áll elő, ezzel csökkenthető a bendőacidózis előfordulásának valószínűsége. Így végeredményben az ilyen típusú LGAN silókukorica hibridek használata egészségesebb termelő szarvasmarha állományt is eredményez.

A közel 30 éves Limagrain nemesítési program egyik legújabb tagjának, az LG 34.90 silókukoricának gyakorlatban bizonyított eredményeiről a konferencián részletes kimutatásokat is láthattunk Lehel László (NAIK) előadásában.

Perczel Péter ügyviteli vezető (Limagrain Central Europe SE Magyarországi Fióktelepe)

Az európai vetésterület 19%-án LG silókukorica terem, ami ezen a területen a 4. helyet jelenti a rangsorban. Azonban a tejtermelő gazdaságokkal tartott szoros kapcsolat és a technológiai ajánlás kiemeli az alapjában vetőmagot kínáló cégek sorából a cégcsoportot – így összegezhetjük Perczel Péter ügyviteli vezető (Limagrain Central Europe SE Magyarországi Fióktelepe) és Bruno Pouzet európai marketing igazgató (Limagrain Europe) jövőt felvázoló szavait.

A hibrid az eredményünk egyik alapja. Azonban ha nem kellő gondossággal járunk el (megfelelő termőtőszám alkalmazásával, gyommentes állománnyal), és a szilázs készítés folyamatában nem biztosítjuk a legoptimálisabb feltételeket, azaz a 32-35%-os silózáskori szárazanyagtartalmat, a vágási méretet és szecskaméretet, a szemroppantást, a siló tömörítését és takarását, akkor a legjobb silókukorica hibrid sem hozza majd az elvárt magas eredményt.

De a silózás kőbe vésett szabályait mindenki betartja – elvileg. Legalábbis egy ilyen konferencia hallatán, az adathalmazok sokkoló eredményeit összehasonlítva, a költségmutatókat és az elvárt tejhozamokat párba állítva mindenkiben meg kellett fogalmazódni az elhatározásnak.

A rendezvényen készült fotók a www.agraragazat.hu galériájában megtekinthetőek.

Kapcsolódó hírek