Verik, megerőszakolják, rettenetesen kizsákmányolják és éheztetik az agrárium modern rabszolgáit – igen, itt, tőlünk párszáz kilométerre is…!
A vásárló a boltban csak a szépséget látja: az elegáns borospalackot, a mosolygósra érett almát vagy paradicsomot, az egészséges avokádót – és nem gondolná, hogy a szó legszorosabb értelmében gyötrelmes kínok is érlelik az egyes európai államokból érkező árut.
Mindenütt maffia
Civil jogvédők évek óta hangoztatják: súlyos jogtiprás, kínzás és embertelen bánásmód fogadja különösen az olaszországi mezőgazdasági munkára kényszerülő emberek tömegeit. Ma már akár 200 ezren is lehetnek olyanok, akik Kelet-Európa legszegényebb országaiból utaznak az olaszokhoz kemény munka mellett tisztes bér reményében. Ezzel szemben – mint arról a sajtó folyamatosan beszámol – tömeges nemi erőszak, napi 60 euróért végzett 12-14 óra munka, középkori szintű elhelyezés, pocsék élelmezés, a munkajogi és egészségvédelmi szabályok súlyos megszegése várja a modern kor rabszolgáit, akiknek többé nincs esélyük kiemelkedni ebből a helyzetből.
A legfrissebb jelentések szerint az olasz agromaffia már a teljes élelmiszerláncot ellenőrzi a termeléstől a feldolgozásig, és csaknem 30 milliárdos forgalma évente 10%-kal nő.
Verseny
A feketefoglalkoztatás nemcsak az olaszoknál, hanem például a románoknál, a portugáloknál, görögöknél is jelen van, és – szigorúan közgazdasági értelemben – érthető is, hiszen a feltörekvő ázsiai államok (a volt szovjet „isztán-tagköztársaságok”, Kína, India stb.) a maguk olcsó bér- és rezsiköltségeivel óriási versenyt erőltetnek Európára.
A legpokolibb talán a dél-amerikai ültetvény-rabszolgák élete lehet, ahol a korrupció még a közép-európainál is nagyobb, és a civil jogvédelem ereje kisebb. Brazíliában például a rabszolgaként – például erdőirtásokon, pálma- és avokádóültetvényeken – dolgoztatott embereken az állam sem segít, inkább módosítják a rabszolgaság jogi definícióját, nehogy számon kérhetővé váljon a „munkaadó” vagy a közigazgatás…
(fotók: Guardian)