Korszerű takarmánykeverő, -kiosztó kocsik és gépválasztékuk

A Siloking SelfLine Smart 5 magajárót várják az állatok

A címben jelzett – „takarmánykeverő, -kiosztó kocsik” – megnevezés még számos jelzővel is kiegészíthető, mivel ezek az erő-/munkagépek amellett, hogy szállítják is a takarmányt; nagyrészük önrakodó silómaróval; silóblokk-vágóval, vagy rakodóvillával (rakodókanállal); alomszalma aprító-kifúvó berendezésekkel, valamint az egyes takarmánykomponensek tömegét mérő mérlegrendszerrel ellátott (is) lehet. Ezek a vontatott pótkocsik vagy magajáró célgépek – a megadott takarmányreceptúrák szerint – a kérődző állatok etetésére, a tömeg- és abraktakarmányok, valamint a kiegészítő takarmányok befogadására, szállítására-összekeverésére és kiadagolására alkalmasak.

Supertino Star Mix VM 21 kocsi mellső szalmaterítő berendezéssel

Követelmények, elvárások a kocsikkal szemben

A különböző konstrukciójú takarmánykeverő, -kiosztó kocsikkal szembeni legfontosabb követelmények a következők:

• a takarmány kiosztási körfolyamat ciklusideje alatti teljesítménye feleljen meg az ellátandó állatállomány igényének;
• tartálykialakítása tegye lehetővé a betöltött (berakott) takarmány-komponensek gyors és veszteségmentes befogadását;
• keverőegysége ne rongálja (sértse) a takarmányhányad szerkezetét, és rövid idő (5-10 perc) alatt állítsa elő a megfelelő keveréket, amelynek összetétele pontosan beállítható legyen;
• körvonalméretében (elsősorban szélesség és magasság) illeszkedjék a kiszolgálandó istálló(k) méreteihez;
• kis energiaigénnyel és lehetőleg egy kezelőszemély által a vezetőfülkéből legyen üzemeltethető, vezérelhető;
• többféle halmazállapotú és nedvességtartalmú takarmány-komponens utóaprítását és keverését tegye lehetővé, illetve azokból homogén keveréket képezzen;
• takarmánykiadagoló (kiosztó) szerkezete széles tartományban legyen állítható, ezáltal a kiadagolt takarmány mennyisége (folyómétertömege) szabályozható;
• mérlegelektronikája biztosítsa a takarmánykomponensek pontos (hibahatár max. 5%) bemérését, a bemérések gyors reprodukálhatóságát;
• a kocsi a mostoha üzemeltetési körülmények ellenére robusztus konstrukciójú, erős, üzembiztos, de egyszerűen karbantartható legyen.

Az előzőekben részletezett követelmények és gyakorlati elvárások – a takarmányozási technológiák széles skálájához igazodva – igen sokféle konstrukciójú és műszaki tartalmú gépkialakításokat eredményeztek, amelyekből a gépkiválasztást a felhasználó a saját állattartó-telepi adottságai – elsősorban a telepi állatlétszám – szerint teheti meg.

A takarmánykeverő, -kiosztó kocsik általános jellemzése

A gyakorlatban általánosan használt takarmánykeverő, -kiosztó kocsik kialakítása – az építési mód – tekintetében vontatott pótkocsik és magajáró célgépek különböztethetők meg, amelyek igen változatos (3-45 m3 közötti) tartálymérettel készülhetnek. A keverő-kiosztó kocsik többségét a vontatott, traktor által üzemeltetett pótkocsik képezik. A nagyobb állatlétszámmal rendelkező, és jól gépesített állattartó gazdaságok a nagyobb takarmány befogadóképességű tartálymérettel, valamint önrakodó silómaróval is ellátott magajáró gépeket használhatják kedvezőbben, míg kisebb állatlétszám esetén – a helyi körülményeket is figyelembe véve – a kisebb tartálytérfogatú vontatott gépek alkalmazása a célszerűbb. A gépmegválasztásnál természetesen az adott állattartó gazdaság „alapadatai”: pl. állatlétszám; az istállók közlekedő útjainak méretei; a tehénállások, jászlak vagy etető utak elhelyezkedése; a rendelkezésre álló erő-/rakodógép állomány; etetési technológia; üzemgazdasági feltételek, stb. a meghatározóak. A kocsik főbb szerkezeti részegységei megegyeznek, ill. azok a takarmányozási technológia alapvető műveleteinek (takarmány-komponensek berakodása; takarmányadagok bemérése; aprítás-keverés a szállítás során; kiosztás-kiadagolás az etetési helyeknek) megfelelően épülnek fel. A magajáró gépek járószerkezeti meghajtását, és munkavégző szerveik működtetését – tartálytérfogatuktól, ill. hasznos terhelhetőségüktől függően – 35-200 kW közötti teljesítményű beépített motorok biztosítják, míg a 15-220 kW teljesítményigényű vontatott pótkocsikat az üzemeltető erőgép teljesítmény leadó tengelyéről (a mechanikus hajtások mellett) hidrosztatikusan hajtják meg.

A kocsik tartályába a különböző takarmány-komponensek homlokrakodókkal, vagy önrakodós megoldással – silómaróval, silóblokk-vágóval, (harapó) rakodóvillákkal – tölthetők be. A gépek többségénél az önrakodó silómarós megoldást alkalmazzák, mert az ilyen technikák lényegesen kisebb veszteséget és siló-minőségromlást okoznak. Az önrakodó silómarók a magajáró gépek elején (a vezetőfülke előtt/mellett) nyernek elhelyezést – a gép kezelője jól látja a silómaró munkáját –, a vontatott pótkocsiknál a kocsik hátuljára építik fel a silóblokk-vágókat vagy a silómarókat, illetve rakodóvillákat. Az önrakodó nélküli kocsiknál a bekeverésre-aprításra kerülő bálákat – kötöző anyaguk eltávolítása után – rakodógéppel emelhetik a tartályba.

Strautmann Verti-Mix SF magajáró Fast-Cut maróhengerrel

A korszerű takarmánykeverő, -kiosztó kocsik alváza és tartálya (kocsiszekrénye) közé elektronikus (elektrotenzometrikus) mérlegrendszer kerül beépítésre, amely – 3-4 mérőcella és 4-8 mérőpont segítségével – 2-5%-os hibahatárral folyamatosan méri a tartályba berakodott takarmány-komponensek tömegét, és számítógépes programozással kiegészítve kijelzi, illetve fény-/hangjelzést ad az előírt adagok tartályba kerüléséről. A korszerű gépek elektronikus mérlegének vezérlőterminálján 10-15 féle program állítható be, és ugyanennyi takarmány-komponens bekeveréséhez végezhető el a beszabályozás.

Takarmánykeverő rendszerek

A különböző kocsik takarmánykeverő rendszereik alapján is csoportosíthatók, így a vízszintes (horizontális) csigá(k)ból felépülő, és a függőleges (vertikális) kúpos csigá(k)ból kialakított keverőszerkezetű konstrukciók terjedtek el.

Sgariboldi Gulliver lapátos keverőszerkezet

Keenan 170 motollás keverőszerkezete

Két vertikális csigával ellátott keverőszerkezet

Vízszintes csigás keverőszerkezet elvi vázlata (Sgariboldi Monofeeder DF)

A legtöbb gyártó mindkét keverőrendszerrel készíti gépeit, illetve néhány gyártónál – vízszintes elrendezésű – motollás (pl. Keenan), vagy lapátos (pl. Sgariboldi) keverőszerkezetek is fellelhetők. Kialakításuktól függően a csigás keverőszerkezetek 1-2-3 függőleges, vagy 1-4 vízszintes csigával készülhetnek, amelyek forgásuk közben a felépítményükben (ívtöréssel ellátott tartályukban) aprítják és keverik a takarmány-összetevőket. A keverőcsigák csigaleveleire (különböző profilú és cserélhető) aprítókések is felerősítésre kerülnek, amelyek – a folyamatos anyagáram-cirkuláció közben – tovább aprítják a takarmányt, a tartályok belső falára erősített ellenkések a keverés-aprítás hatásfokát növelve a szálasanyagok utóaprítását segítik elő. A kocsiszekrény aljára merőleges, vertikális elhelyezésű keverőcsigákkal rendelkező gépek a henger vagy hasáb alakú nagybálák aprítására is alkalmasak.

Összességében a vízszintes (horizontális) elhelyezésű keverőcsigákat: a viszonylag kisebb helyigényű kisebb átmérő; a csigalevelek változó menetemelkedése; a tartályban különböző magasságokban történő csigaelrendezés; a bonyolultabb hajtásrendszer, de a leghomogénebb keverés jellemzi. Mindezekkel szemben a függőleges (vertikális) elhelyezésű keverőcsigák nagyobb méretű, változó menetemelkedésű és átmérőjű csigalevelei alacsony fordulatszámon dolgozva, „kíméletes” bánásmóddal biztosítják a szálasanyagok utóaprítását és a jó keverőhatást.

A mai korszerű kocsik takarmánykiosztó-kiadagoló szerkezetei – amelyek szalagos; kaparó-láncos; egyszerű csúszdás, ritkábban csigás megoldásúak lehetnek – hidraulikus munkahengerekkel működtetett zsalus adagolóréssel rendelkeznek, és a kiosztott takarmány mennyisége az adagolórés nagyságának állításával szabályozható be. A zsalus kiadagoló nyíláshoz kapcsolható kihordószerkezetek biztosítják, hogy a takarmánykeverék a jászolba vagy az etetőútra kerüljön. A takarmányadagok egyenletes takarmány folyómétertömeggel történő kiosztására – a kocsi kialakításától függően – több lehetőség is kínálkozik: pl. egy-/kétoldali, a kocsin elől vagy hátul, és a kocsiszekrény középen is kiadagolható a takarmánykeverék. A modern kocsiknál a kiadagolható takarmánykeverék mennyisége az 1-2 kg/folyómétertömegtől ~30 kg/folyómétertömegig tág határok között állítható be.

Siloking SelfLine System 1000+ takarmánykiosztás közben

Géppiaci választék

A takarmánykeverő, -kiosztó kocsik hazai piacán a túlkínálat a jellemző. A különböző magajáró és vontatott gépek 11 ország, több mint 20 gyártójától, 1.000-nél is több típusváltozatban szerezhetők be. (Forrás: www.mvh.gov.hu/GÉPKATALÓGUS)

Az eltérő tartálytérfogatú (ezáltal különböző hasznos terhelésű) gépek között megtalálható magajáró kivitelek – szinte mindegyike – önrakodós silómaróval felszerelt, tartálytérfogatuk 3-30 m3 közötti, de jellemzően a 16 m3 feletti kivitelek dominálnak. Ezek a magajáró gépek a legfejlettebb technikai színvonalat képviselik (pl. fedélzeti tömegmérő-rendszer; kameraellenőrzött, egyszemélyes munkavégzés; kompatibilis mérlegelektronika; modern szoftverek, stb.), természetesen ehhez magas beruházási költség is párosul.

A vontatott takarmánykeverő, -kiosztó pótkocsiknál 3 és 45 m3 (esetleg 52-60 m3) közötti tartálytérfogatú gépek közül lehet választani, a kocsik átlagos hasznos terhelése 7 t körüli. Üzemeltetésükhöz 15-220 kW közötti teljesítményű erőgépek szükségesek. Ezek a vontatott pótkocsik önrakodó silóblokk-vágóval vagy rakodóvillával felszereltek is lehetnek, amelyeket a kocsik végére telepítenek. Egyes típusváltozatoknál kiegészítő felszerelés lehet az alomszalma aprító-kifúvó berendezés, amellyel – a takarmány kiosztásának szüneteiben – az almozás jó minőségben elvégezhető.

USA Equipment CF 1600

Gépkiválasztás előtt célszerű az egyes üzemeltetői referenciahelyeket felkeresni, ott a gyakorlati tapasztalatokat beszerezni.