Ledőlnek a tejkvóta korlátai

 

 

Az Európai Unióban a tejtermelés várhatóan 1-1,3 százalékkal emelkedik idén is.

A növekedés leginkább Lengyelországban és Lettországban várható, miközben számos országban a kvótába való ütközés miatt visszafogott a növekedés.

Ilyen például Írország, Hollandia, Dánia, Németország és Olaszország.

Az is érzékelhető, hogy a kvóta növekedése ellenére több tagállamban csökken a kvótakihasználás a magas takarmányárak, energiaköltségek és a gazdasági válság egyéb hatásai miatt.

Ez összefügg a tehénlétszám megállíthatatlannak tűnő csökkenésével is, amelyet a javuló genetika által emelkedő hozamok egyelőre ellensúlyoznak.

A többlettermelés az EU-ban a sajt és a tejporgyártásban csapódik le.

A sajt iránt a közösségen belül és kívül is növekszik a kereslet, a tejpor is kelendő portéka a világban.

A legnagyobb vásárló Oroszország, az orosz konyha főleg a kemény sajtot és a vajat igényli, valamint Kína és az észak-afrikai térség országai.

 

Európa és Magyarország kilátásai

A tejtermelési korlátok 2015. áprilisi felszámolása előreláthatóan a tejet leghatékonyabban előállító, illetve feldolgozó, jellemzően az észak-nyugat európai tagországoknak kedvez.

A magyar tehenészeteknek elsősorban a kiéleződő hazai verseny és a külpiaci pozíciók elvesztése jelent fenyegetést.

A magyar tejágazatban a legsürgetőbb teendő a feldolgozóipar hatékonyságának és versenyképességének a javítása, hogy a tejüzemek képesek legyenek feldolgozni a teljes mennyiséget.

Marad bőven feladat a gazdálkodók, illetve társulásaik és a szakmaközi szervezetek számára is.

Átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá kell tenni a termékpályát, a termelési viszonyokat, valamint szilárdabb szerződéses kapcsolatokra lesz szükség, hogy lendületet vegyenek fejlesztéseikhez.

Az európai tejszektor 60 százaléka szövetkezeti formában működik.

A nagy társaságok, főként azokban az országokban, ahol a kvóta közelében termelnek, nem az utolsó pillanatokban keresik a megoldásokat, hanem folyamatosan.

E pikírt megjegyzés magyarázatra szorul. Miután bejelentették a kvóta eltörlését, jól látni az országok magabiztosságát, főként azokét, akik várhatóan előnyöket remélnek az új szabályozástól.

Mások félnek ettől.

 

Magyarország a kvóta kivezetés mellett áll – így fogalmaz a minisztérium.

A magyar álláspont szerint a kvóta eltörlése versenyelőnyt jelent majd a nekünk fontos piacokon.

Magyarország várható kilátásait nehéz megítélni.

Hogy pontosan mi várható, egyelőre nem látott napvilágot olyan tanulmány, amely felmérte volna hazánk és a régiónkhoz tartozó országok versenyének lehetséges kimenetelét, illetve az egyes országok szintjén a kvótaeltörlés hatásait.

Az Európai Bizottság hat független szakértőt bízott meg a kvótakivezetés hatásainak vizsgálatával, amelynek eredményeit várhatóan ősszel hozzák nyilvánosságra.

Amit már tudunk: Szlovákiában és Csehországban jelentősen csökkent az állomány, Lengyelországban, ahol hozzánk képest magasabb a legeltetés aránya, sem rózsás a jövőkép, noha a lengyelek mostanában jelentősen növelték a termelésüket.

Romániában korlátozza az EU más országaiba irányuló exportot a nyerstej nem megfelelő minősége.

Itthon óriási a kínálat, ha valaki tovább kíván fejlődni, hozzáadott értéket kell gyártania.

Várható az országok közötti regionális átrendeződés, kérdés, hol lesznek a lyukak, amelyet a magyar tejágazat kitölthet.

Vajon képesek leszünk-e kitölteni? Ott kezdődik a gond, hogy alig akad fejőember.

A gazdaságok vezetőinek döntő része kiöregedett, nincs, aki a helyüket átvegye.

A képzés megoldatlan. Ha valahol indul egy osztály, a tanulók közül néhány diák akar állattenyésztő lenni.

 

Kinek lehet előnyös?

Magyarország uniós csatlakozása idején valamivel több, mint 1,9 millió liter tejre nyert lehetőséget, ezzel szemben jelenleg jó, ha 1,6 milliót termelünk, így a kitölthető keret 72 százalékát teljesítve, a közvetlen értékesítésnek pedig a 40 százalékát.

Akár kvótával, akár nélküle, adminisztratív akadály eddig sem gátolta a magyar törekvéseket.

Tehát a 2015 áprilisa utáni változás leginkább azoknak kedvez, akik a kvóta határán, illetve közelében állnak, vagyis mindenekelőtt a holland, dán, osztrák, ír és német tejágazat szereplőinek.

A felsorolt gazdák előttünk járnak, amit részben a magas legeltetési arányaik, szemben velünk, ahol az abrakolás súlya nagyobb, részben az ottani feldolgozóipar fejlettsége és versenyképessége magyaráz.

Az EU-15-ökkel összevetve hátrányban áll a legtöbb újonnan csatlakozott tagország.

Nincs két egyforma eset, például Romániában magas a kisgazdaságok aránya, az állattartó gazdák elöregedtek, a fiatalok nem lépnek a helyükre.

Ha elmarad a strukturális átalakulás, és ha az állomány nem kerül át nagyobb gazdaságokba, ott is folytatódik a zsugorodás.

Aki mostanában jár Erdélyben, maga is láthatja, eltűntek a hazatartó állatok az utak mellől, a lakosság egyre kisebb része foglalkozik a tehenek gondozásával.

Nálunk, a már említett okokon túl, többek között a takarmányozás jelent gondot.

Az intenzív tartásban az abrak takarmányok nagyobb szerepet kapnak.

A fehérjét biztosító import szója egy tonnája hazánkban eleve 30-35 euróval drágább a szállítás miatt.

Az elmúlt évek kedvezőtlen időjárása Európa-szerte fokozta az abraknak való takarmányok iránti keresletet, egyes szezonokban kifejezetten drágán lehetett megvásárolni.

Az állattartók spórolnak a takarmánnyal, ahol csak lehetséges.

A többletköltséget csúcs genetikát felvonultató állatállománnyal is nehéz ellensúlyozni.

Ezzel szemben a legeltetésre alapozott állattartás olcsóbb, sőt a tej zsírtartalma magasabb, amely különösen a sajtgyártásban jelent előnyt.

 

Középpontban a feldolgozás

A magyar gazdaságok versenyképessége a takarmányozás kézbentartása mellett várhatóan a feldolgozóipar teljesítményén áll vagy bukik 2015 után.

A hazai feldolgozóipar európai léptékkel mérve nagy jóindulattal mondható közepes méretűnek, de mindenképpen szétaprózódott.

A cégek kapacitásfelesleggel küszködnek, a gyártástechnológia jelentős fejlesztésre szorul a legtöbbnél.

Összevetésül, az európai tejágazatban óriás vállalkozások versenyeznek a vásárlók kegyeiért, ahol egy-egy cég évente több mint egymilliárd liter tejet dolgoz fel (Arla, Campina, Lactalis, Müller).

A társaságok folyamatosan elemzik az egyes régiók költségeinek alakulását, és ott vásárolnak, termeltetnek, ahol a legkifizetődőbb.

Nincs megállás a feldolgozó üzemeknél sem a gyártástechnológiában, sem a termékfejlesztésben, újabb és újabb termékekkel jelentkeznek, még tejen belül is újítanak.

A magyar tej 40 százaléka külföldön talál vásárlóra különböző tejtermékek formájában.

Ebből jut dömping áron magyar uht tej a román bevásárlóközpontokba, mi pedig dömping áron osztrák, cseh uht nedűt fogyasztunk.

Javult újabban a helyzet, főként, hogy a tej terméktanács szövetséget kötött a kereskedelmi láncokkal a vidékfejlesztési minisztérium támogatását elnyerve, hogy vevőcsalogató eszközként az import tejet ne részesítsék előnyben a hazai tejekkel szemben.

Európa tehát döntött, de milyen nyomós okok magyarázzák a kvóta eltörlését?

Az biztosan nem, hogy növekedett volna a belső piac, hiszen Európa népessége folyamatosan csökken.

A belső kereslet a tej és tejtermékek iránt valóban nem emelkedik, ellenben a fejlődő országoké igen.

Az uniós növekményt külországok piacaira kívánják terelni.

Igaz, a kvótarendszerben készítettek annyi sajtot, ami kielégítette a tagországok, sőt az unión kívüli igényeket is, újabban azonban a feltörekvő országok körében erős az érdeklődés az európai sajtok iránt, de legfőképp tejport vásárolnának.

A kvótarendszer gátjainak lebontása sokak számára fejlődési lehetőséget nyithat, legfeljebb a piac korlátozná terjeszkedésüket, semmi nem fékezné versenyképességük erősítését.

Magyarország is szeretné kihasználni a növekedés lehetőségeit.

Ha nem tesszük, illetve Európa nem teszi, mások élnek a keresleti lehetőséggel, például az USA, Argentína, Új-Zéland.

Egy berlini konferencián arról számoltak be az európai elemzők, a következő tíz évben Oroszország egyike lesz a nagy sajtvásárlóknak.

Az orosz háztáji gazdaságok sorra abbahagyják a termelést, a régi szövetkezetek tönkrementek, az új és modern magántulajdonú tehenészetek egyelőre nem tudják pótolni a kieső mennyiségeket.

Potori Norbert és Vőneki Éva szerint a hazai tejtermelés jövőbeni sorsa a feldolgozás fázisában dőlhet el.

Várhatóan azokban a tagországokban maradnak talpon a tehenészetek, ahol a velük kapcsolatban álló feldolgozóipar mennyiségben képes minőséget előállítani, ahol nem, ott lemaradnak.

A kvóta megszűntével erősödik a régiók szerinti tejtermelés, a feldolgozóipar erős hatással bír a saját körzetére, ahol regionális beszerzést folytatnak majd.

 

Végül a vásárló dönt

A szomszédos országok közül Ausztria kicsit kakukktojás.

Az osztrák gazdaságok jellemzően a hazai igényeiket elégítik ki, az exportra készített termékeiket pedig rendkívül igényes vásárlóknak kínálják.

Szlovákia és Románia helyzete sokban hasonlít a magyar viszonyokra.

Nekünk az olasz piac nagyon fontos marad a jövőben, de számolni kell a dél-németországi és a francia termelők erősödő jelenlétével.

Az olasz feldolgozóiparban a francia cégek jelentős részesedést szereztek, nyilván preferálják a saját termelőiket.

A magyar gazdálkodók összefogásának is természetes igényként kell megjelennie, a jó példákat elleshetnénk a német gazdáktól és az ottani feldolgozóktól.

Körükben most arról folyik a vita, lehet-e egy termelő két társulás tagja?

Adott esetben melyik üzemnek adhatja el a tejet? A feldolgozókat aggasztja, hogyan tervezzenek, ha egy termelő lemond a szállításról.

A feldolgozók felismerték, hogy a beszállítóik, illetve a gazdák nélkül igazán nem tudnak jól működni.

Tanulságos számunkra a lengyel gyakorlat is.

A tehenészetek, a gazdaságok mérete kicsi, sokszereplős az ágazat, mégis működik a tejszektor.

Nekünk is rá kell ébredni, a tehenészetek nem egymással versenyeznek, a vásárlókért folytatott küzdelem még csak nem is az istállók környékén dől el, hanem a kiskereskedelemben.

A feldolgozók a boltok polcain kapnak szereplési lehetőséget, hogy termékeikkel kiálljanak fogyasztóik elé.