LuK kuplungok a traktorok zömében

Nem „mindennapos” nemzetközi sajtótájékoztatóra sikerült bekerülnünk március végén, két nap alatt három országban tanulmányozhattuk az abszolút piacvezető LuK tengelykapcsoló elkészítésének az útját. Méghozzá egészen a világ közel hetven, erőgépeket előállító cég sorában dobogós SDF (Same Deutz-Fahr) olasz gyáráig – merthogy a John Deere és a New Holland márkákat követik az értékesítési listán harmadikként.

A kuplunggyárak sorában a német Baden Württemberg tartományban (Bühl) működő négyezres, míg az angol Yorkshire tartományban (Sheffield) mintegy négyszáz fővel tevékenykedő üzemet látogattuk meg, majd Milano közelében (Treviglio) a Same Deutz-Fahr (SDF) olaszok által gyártott traktorjaiban landolt végtermékekkel is találkozhattunk.

Mindez természetesen csak egy külön charter járattal történhetett meg ilyen rövid idő alatt – egy híján húsz résztvevővel, hét ország képviseletében.

A három érintett légikikötő (Airport) nevezetesen: Baden, Bergamo és Robin Hood voltak.

A LuK termékek egyébként kilenc gyárban készülnek a következő értékesítési arányokkal, növekvő sorrendben: Dél-Amerika (4%), Ázsia (15%), Észak-Amerika (17%) és Európa (63%).

A piacvezető kuplungok persze nemcsak a személygépkocsikban érhetők tetten, hanem egyre inkább a mezőgazdasági erő- és munkagépekben, vagyis a traktorokban, illetve kombájnokban is.

Megjegyezzük e vonatkozásban, hogy az elmúlt esztendőben 1, 6 millió traktort gyártottak az agrárium számára.

Ebből csupán Indiában (550 ezer) és Kínában (330 ezer) közel a kétharmadnyit, míg kontinensünkön mintegy 300 ezer darabot értékesítettek.

Alfabetikus sorrendben a legnagyobb partnereik az Agco, Case, Claas, John Deere, New Holland és a következőkben kissé részletesebben megismerhető Same Deutz-Fahr (SDF) csoport.

Ez a multinacionális cég jelenleg négy, hajdan egyenként is híres traktorgyár egyesülésével jött létre.

A holding története az alapítás évének sorrendjében a következő: az anyacég olasz Same (1927) tulajdonképpen fiatalabb, mint a német Deutz-Fahr (1864), ennek ellenére a globalizáció során a fúzió nem a kor alapján történhetett meg 1995-ben.

Hasonlóan az előbbiekhez a svájci Hürlimannt (1929) pedig bő harminc esztendeje (1979-ben) vásárolták meg, s majd a második világháború után alapított olasz Lamborghini (1948) harmadikként társult az immáron rangos SDF csapatához.

Egyébiránt az óriási vállalkozás nem csak Treviglioban ontja az erőgépeket, hanem további hat országban is.

Természetesen a világ két legnagyobb fejlődő országa (India és Kína) nem maradhat ki a nagy üzletekből, de ez esetben Franciaország, Horvátország, Oroszország és Törökország tartozik a tulajdonosok táborába.

Több lábon állásukat bizonyítja, hogy az agráriumban széles a termékkínálatuk, hiszen a traktorok mellett hagyományos kombájnok és szőlő-, illetve olajbetakarító-gépek is szerepelnek a palettájukon.

Az itteni központjukban mintegy háromezren dolgoznak, több mint 33 hektárnyi területen.

Az elmúlt esztendőben közel 27 ezer traktor gördült le a csúcstechnológiával előállított gépsoron, alacsony és közepes kategóriában (50–180 LE között), míg csaknem húszezer motort (100–170 LE) készítettek haszongépjárművekhez, több mint ötszáz kombájn mellett.

Az említett gyártási számokat felülírta az értékesítési statisztikájuk, így az innováció illetve kutatás-fejlesztés frontján is kiemelkedő eredményekkel büszkélkedhetnek.

Máskülönben Treviglioban naponta 70–80 traktor gördül le a futószalagjaikról, s a mai napig (1927 óta) már elérték a bűvös egymilliós számot.

A gyáróriás külön csarnokában egy igényes és jól megtervezett múzeumban – többek között – megtalálható az első dízel traktoruk Cassani néven, amelyről külön könyvecskét is nyomtattak az érdeklődőknek.

A rangos olasz vállalkozás képviseletét a bajai Dorker Kft. látja el a Deutz-Fahr vonatkozásában.

Dr. Szalay Attila