A mezőgazdasági termelés intenzitása a jövőben várhatóan erősen növekszik majd, hiszen a fokozódó élelmezési igények mellett az energianövények termesztése is egyre inkább – és a szó szerinti értelemben – teret hódít.
A talaj érzékeny rendszere
A művelésbe vonható termőföld területe viszont értelemszerűen nem tud korlátlanul növekedni. A termelés produktivitásának fokozása a mai általános szemlélet szerint többlet műtrágyázást jelent, a hatalmas monokultúrák kórokozókkal szembeni érzékenysége pedig intenzív peszticid-használatot. A talajban egy igen összetett, nagyszámú fajközösség él, amely a felszíni növénytakaróval sajátos egyensúlyban lévő egységes rendszert képez. A kultúrnövények többsége mikorrhiza-gombákkal lép szimbiózisba, amelyek nem csupán a gyökérrendszer felületét növelik meg, de adott esetben a gazdanövény immunrendszerét is erősítik. A mikorrhiza-gombafajok a gazdanövényen kívül, a gyökérzónában található egyes baktériumfajokkal is együttműködnek, (mikorrhizát segítő baktériumok – MHB) ezáltal egy igen hatékony kis „hadsereg” segíti kultúrnövényeinket a környezeti kihívásokkal szemben. Ehhez társul a növényi növekedést közvetlenül serkentő baktériumok (PGP) sokasága, amelyek a talaj életközösségének többi tagjára is jótékonyan hatnak „tevékenységükkel” (tápanyag-mobilizálás, hormonok, poliszacharidok, kelátképző anyagok kibocsátása). Természetesen a talajban számos növénykórokozó mikroorganizmus is megtalálható, gazdasági szempontból a patogén gombák a legjelentősebbek.
Az ellenük való küzdelem legkézenfekvőbb eszköze a vegyszeres védekezés szintetikus fungicidekkel. Optimális esetben (a kórokozó érzékeny az alkalmazott fungiciddel szemben) ez valóban orvosolja a felmerült problémát, és nem alakul ki járvány. Amiről kevesebben tudnak, hogy ilyenkor jelentősen sérülhet a talaj életközössége is. A mikorrhiza-fajok – mivel gombák – igen rosszul reagálnak a fungicides kezelésre, ami viszont kevésbé kézenfekvő, hogy a mikorrhizát és a növénynövekedést segítő baktériumok többsége is elpusztul, vagy erősen visszaszorul a gombaölő szerek alkalmazásakor.
Mi zajlik ilyenkor a felszín alatt?
Felborul az életközösség egyensúlya, csökken a biodiverzitás, kultúrnövényeink sorra vesztik el apró „szövetségeseiket”, és ebből következőleg romlik a víz- és tápanyagellátásuk, immunrendszerük legyengül. Következésképpen, a termésátlagok megtartásának érdekében a tervezetten felül műtrágyázni, öntözni és permetezni kell, ami többletköltség, ráadásul tovább növeli a vegyszeres nyomást a talajmikrobák közösségén. A folyamat végeredménye végletesen lecsökkent talajbiom-fajszám lehet, ami igen súlyos következményekkel jár a talaj szerkezetére nézve. Ugyanis a morzsás, aggregátumos struktúrák felépítéséért pontosan azok a mikrobák felelősek, amiket sikeresen kiirtottunk. Megnő a porfrakció részaránya, a víz-, tápanyag- és hőháztartás erősen leromlik, ezzel együtt jelentősen megnő az erózió – elsősorban a szélerózió – romboló hatása. Sajnos a jelenség világszerte egyre komolyabb problémát okoz, a káros folyamatok visszafordítása pedig nagyon hosszadalmas – és ezáltal költséges, ráadásul általában nem is sikerül teljes mértékben.
Mi lehet a megoldás, ha a kórokozókkal szemben védekezni kell?
A növénypatogén gombák mikrobiális antagonistái szép számban megtalálhatók a talajban, baktériumok és gombák egyaránt hasznos, és nem utolsó sorban környezetbarát segítőink lehetnek a növényvédelemben. Szakirodalmi adatok igazolják, hogy változatos hatásmechanizmusú fajokat oltóanyagba kombinálva, összhatásuk eléri, sőt meg is haladhatja a vegyszeres védekezés hatékonyságát. A fitopatogén gombák részéről rezisztencia kialakulása a mikrobiális készítménnyel szemben kizárható, hiszen a fungisztatikus tulajdonságokkal rendelkező fajok rendkívül változatos módon érik el a patogén gombák növekedésének és/vagy szaporodásának gátlását. Mivel a talajoltó készítmények talajlakó mikrobák keverékei, ezért a gyökérzónába került törzsek felszaporodnak, így hatásuk a szántóföldi növénykultúra teljes vegetációs időszakában aktív maradhat, sőt terjedésükkel egyre nagyobb talajtérfogatot érint, ezért a növényállományt elegendő évente egyszer kezelni. További előny, hogy a kemikáliákkal szemben a csapadék nem mossa be őket a mélyebb talajrétegekbe. Az oltóanyagokban alkalmazott fajok a hazai ökoszisztémában honosak, ezért a talaj életközösségének egyensúlyát nem befolyásolják jelentősen.
A fungisztatikus fajok kiválasztásában további fontos szempont, hogy MHB és PGP baktériumokkal, valamint a mikorrhizát alkotó gombákkal harmonikusan együttműködjenek. Következésképpen, mikrobiális oltóanyagokat használva a jövőben leküzdhetőek lesznek a kórokozók, ugyanakkor a talaj szerkezeti, víz- és tápanyagháztartási paraméterei nem romlanak.
A Magyar Talajbaktérium-gyártók és -Forgalmazók Szakmai Szervezetének tagjai ezen dolgoznak, és meggyőződésük szerint tudnak segíteni a gazdáknak az intenzív gazdálkodással járó problémák megoldásában.
Dr. Bereczky Zsolt
A képek Pék Nikoletta felvételei
