A tápanyag-utánpótlás módjai, avagy szilárd vagy tápoldat, talajra vagy levélre?

A tápanyag-utánpótlás sok szakmai kérdést vet fel. Mikor, hogyan, miként, mennyit?

Munkám során gyakran találkozom ezzel a problémával, sőt! Kifejezetten az utóbbi években a fókuszba került a tápanyag-utánpótlás… A talajt vagy a növényt tápláljuk? A talaj az alapja mindennek! A talaj négyfázisú polidiszperz rendszer. A talaj részben megújuló erőforrás, de rombolni könnyebb, mint regenerálni! Helyes tápanyag-utánpótlással építjük, míg a szélsőséges eljárások rontják a talajaink minőségét!

Mi is a tápanyag-utánpótlás, vagyis a trágyázás?

A tápanyag-utánpótlás feladata a tápanyagegyensúly fenntartása, a tápelemegyensúlyok befolyásolása úgy, hogy a talajt nem károsítjuk, hanem igyekszünk megóvni a talajéletet, miközben a talaj termelékenységét javítjuk. A tápanyag-utánpótlás a helyes talajműveléssel kezdődik! A talajokat a fizikai féleségük alapján műveljük, hogy a szerkezetük ne károsodjon, jó víz- és levegőtartalmuk legyen. Igyekezzünk megtartani a vizet a talajban, hogy csökkentsük az aszály okozta vízveszteséget! A talajok szervesanyag-tartalma befolyásolja a tápanyag-szolgáltató képességet, melyet ha óvunk, az javítja a talaj vízgazdálkodását. A talajélet biztosítja a tápelemek körforgását! Összességében a jó agrotechnika a trágyázás alapja!

A tápelemek pótlása nélkülözhetetlen a mezőgazdaságban, hogy biztosítsák a növények fejlődését, hogy biztonságosabb legyen a termelés. A termesztett növények erőléte, ellenálló képessége függ a jó tápanyagellátottságtól.

A növények fejlődéséhez nélkülözhetetlen tápanyagok:

– makroelemek: C, H, O, N, S, P, K;

– mikroelemek: Ca, Mg, B, Fe, Mn, Zn, Cu, Mo.

Az elsődleges fogyasztók, a növények autotrófok, vagyis saját anyagjaikat szervetlen sókból, fotoszintézissel állítják elő. A szén-dioxidból és a vízből fotoszintézis folyamatával glükóz keletkezik, amely minden élet alapja. Ezért cél, hogy a modern mezőgazdasági irányzat, a regeneratív művelési mód növelje a talajok C-tartalmát, amellyel megkötjük a levegő szén-dioxid-tartalmát, így csökkentjük az üvegházhatás mértékét. A talajokban a szénkötés leginkább a humuszban található meg, mely a szervesanyag-tartalmat adja. Minél gazdagabb szerves anyagban és humuszban a talaj, annál jobb a tápanyag-szolgáltató képessége!

Trágyáknak nevezzük azoknak az anyagoknak az összességét, melyek fokozzák a talajok termelékenységét és tápanyag-szolgáltató képességét. Ezek lehetnek tápanyag-utánpótlók, talajjavítók, talajélet-fokozók. Ebben az esetben a talajokat és a bennük élő mikroorganizmusokat tápláljuk.

Gyökéren vagy levélen keresztül

A növények a szervetlen anyagok felvételét a gyökér és a levél bőrszövetén keresztül végzik. A növények „szája” a gyökerük! Gyökérműködés és tápanyagfelvétel csak jó víztartalom mellett történik a talajoldatból. A gyökérnél a tápelemek felvétele a gyökércsúcson keresztül történik, melyhez minden növénynek mikorrhizaszimbiontája kapcsolódik. A tápelemek felvétele kation- és anionformában történik. A gyökér bőrszövete mellett a levél bőrszövetén keresztül is történik tápanyag felvétele. A gyökéren keresztül a talajoldatból történik a folyamat, passzívan vagy aktívan, attól függően, mennyire optimális a talaj nedvességtartalma. A levélen keresztül a permetlével kijuttatott anyagokat veszi fel a növény; ez a lombtrágyázás. A tápanyagokat elsősorban a gyökér veszi fel, mely a xilémben (szállítónyalábokban) jut el a levelekig, majd a fotoszintézissel termelt cukorból építi fel a növény a többi molekulát a növényi sejtekben, mely egy kész „vegyi üzemként” is felfogható.

A tápanyagok felvételénél a „Liebig-féle” elméletet alkalmazzuk, amely szerint a többi tápelem felvehetőségét a rendelkezésre álló elemek közül a legkevésbé felvehető befolyásolja. Tehát hiába jól ellátott a talajunk makroelemekkel, ha a mikroelemeknél valamely ionból hiány van, akkor a többi elem felvehetősége és beépülése is korlátozott. A tápanyagok pótlásának legősibb formája a talaj pihentetése, ugaroltatása. Az évszázadok során azonban egyre intenzívebbé vált a termesztés, így a vetésforgó mellett a zöldtrágyanövények használata ma újra „divatba” jött. A klasszikus szervestrágyázás a legjobb tápanyagpótlási forma, mert ezzel nemcsak a tápanyagot pótoljuk, hanem a talajéletet is fokozzuk. A műtrágyák használata a 19. században kezdett elterjedni, és napjainkban is ez az intenzív növénytermesztés alapja. Az utóbbi évtizedek átgondolatlan tápanyagpótlási módszerei azonban hatalmas károkat okoztak a talajainkban! A talajvizsgálat nélkül, megszokásból végzett műtrágyázás a talajéletet elszegényítette, a termelékenységet lecsökkentette.

Hogyan pótoljuk a tápanyagokat észszerűen?

Mindenképpen talajvizsgálatra alapozzuk a termesztésünket! Ha tudjuk, hogy a talajunk fizikai félesége milyen, homok, vályog, agyag, akkor válasszuk ki a talajművelési módszert, és állítsuk össze a vetésforgót! A talaj pH-ja ismeretében kell kiválasztani a megfelelő műtrágyát és a talajjavító anyagot. Ha ezzel már tisztában vagyunk, akkor a talajélet-fokozó és -javító talajkondicionáló anyagokat is kijuttathatjuk a talajba. Ez általános javaslat.
Álló, évelő kultúrákban a telepítés előtt érdemes feltöltést és talajjavítást végezni. A telepítés után fenntartó tápanyag-utánpótlást végzünk, az előzőekben említettek szerint.

A talajélet biztosítja a tápelemek körforgását

A tápelemek pótlása elsősorban a talajra, talajba történik, melynél elsősorban a nitrogént, foszfort, káliumot, kalciumot, magnéziumot és a ként, vagyis a makroelemeket pótoljuk. A mikroelemeket lombra juttatjuk ki leginkább, mert így ezek felvétele gyorsabb és hatékonyabb!

A kijuttatandó tápelemek mennyiségét a talajvizsgálati értékek mellett a tervezett terméshez igazítva ismernünk kell a termesztés technológiai színvonalát. Fontos tudni, hogy a gazdálkodó tervez-e öntözést, milyen öntözőrendszerrel, és azt milyen intenzíven szeretné. Aki öntözés nélkül tervezi a termesztést, ott a klasszikus 2/3 alap- és 1/3 fejtrágya kijuttatását alkalmazzuk. A P és K teljes mennyiségének 2/3-át ősszel adjuk ki, majd a maradék 1/3-ot a vegetációs időszakban. A N 100%-át a termelés közben, de osztva javasoljuk! Álló kultúráknál is ezt a szemléletet követjük, és a nitrogén kijuttatását a termésmennyiség függvényében végezzük. Ha fagy van, akkor nem adunk egyáltalán nitrogént, hogy ne fokozzuk tovább a vegetatív hatást.

A kijuttatás módjai

Szabadföldi termesztésben az alap- és a fejtrágyát leggyakrabban szórjuk. A P és K nem illan el, a N jelentős százaléka bedolgozás és nedvesség nélkül azonban távozik a levegőbe, növelve az üvegházhatást okozó NH₃-gáz mennyiségét! Ezért a kijuttatással körültekintőnek kell lenni! A műtrágyák összetétele befolyásolja a kijuttathatóságot, és hogy melyik kultúrában hogyan használhatóak. A tápanyag-utánpótlás másik formája a tápoldatozás, mely elsősorban kertészeti kultúrákban bevált termesztéstechnológiai elem. Előnye, hogy gyorsan, azonnal pótolhatók a tápelemek, nincs környezetszennyezés. Hátránya, hogy tápoldatozáshoz vízkivételi pont és elosztórendszer szükséges, mely drága, és szaktudást igényel. A tápoldatozáshoz használható műtrágyák ára is jóval magasabb, mint a szórható formáké…

A lombtrágyázás a fás szárú növények esetén fontos és nélkülözhetetlen. A fás szárúak gyökérműködési ciklusa miatt nem mindig aktív a tápanyagfelvétel. Stresszhelyzetben a legjobb és leggyorsabb a növényeket a leveleiken keresztül „etetni”. A mikroelemeket mindenképp így pótoljuk, mert nincs antagonizmus, és így ezek azonnal a növény rendelkezésére állnak!

A lágy szárúak esetében is jó hatása van a lombtrágyázásnak, mivel az pozitívan visszahat a gyökérműködésre, így a terméshozamra.

Lombtrágyaként használjuk az utóbbi időben az aminosavakat, elicítorokat, mikroelemeket és különböző növényi kivonatokat. Ezek hatása nehezebben mérhető, mivel csak stresszkörülmények közt mutatkozik meg.

Az AÖP-program keretein belül, a talajok regenerálása érdekében különböző biopreparátumokat használnak a termelők. Ezeknek a termékeknek a használata igényli a legnagyobb körültekintést! Az élő szervezetek spórái nyomásra érzékenyek, a permetezővel történő kijuttatásnál, a magas nyomásnál megsemmisülhetnek. A legtöbb ilyen termék fényérzékeny, vagyis UV hatására elpusztul. Bármilyen terméket választunk, mindenképpen tájékozódjunk a forgalmazó szakembereitől a kijuttatás technológiáról!

A tápanyagok témaköre rendkívül összetett terület, remélem, segítettem eligazodni annak érdekében, hogy a termelésüket jó alapokra helyezzék!

Kaponyás Ilona
szaktanácsadó