Magnéziumhiány a kertészeti kultúrákban

Agrokémiai szaktanácsadásunk régi hibája, hogy többnyire csak a három fő makroelemre terjed ki, és olyan fontos növényi tápelemek vonatkozásában, mint például a magnézium kevés információt ad. Ez különösen nagy gond a kertészeti kultúráknál, ezen belül is a gyümölcs- és a zöldségtermesztés esetében – egyes körzetekben a szőlőnél is –, ahol gyakran tapasztalható magnéziumhiány.

A magnézium utánpótlás fokozott figyelmet követel, mert:

• a kertészeti növények fajlagos magnéziumigénye (1 tonna termés előállításához szükséges magnézium mennyisége) általában nagyobb, mint a szántóföldi növényeké, hosszú hajtatott kultúrák esetében megközelíti a 150-200 kg/ha mennyiséget, más kertészeti növényeknél 40-60 kg/ha;
• a magnézium jelentős része a lombozatba épül be, amely (ellentétben a szántóföldi növényekkel) nem mindig kerül vissza szántáskor a talajba, például zöldséghajtatás;
• a kertészeti talajok relatíve magas N-, P- és K-ellátottsága a harmonikus és kiegyensúlyozott tápanyagellátás miatt magasabb szintű Mg-trágyázást igényel;
• a kertészeti üzemek egy jelentős része magnéziumban szegény homokon helyezkedik el (Pest- és Bács-Kiskun megyében zöldséghajtató körzetek, Nyírségben és a Duna-Tisza közén gyümölcsültetvények); és
• gyakran a kedvezőtlen talajkémhatás, a magas talaj-kálium- és mésztartalom, továbbá a magas EC érték miatt rosszabb a magnézium érvényesülése a növényben (pl. békési és csongrádi zöldséghajtató körzetek).

Súlyos magnéziumhiány paradicsomon (Fotó: K+S KALI)

Magnézium a növényben

Többnyire a levelekben, lombozatban halmozódik fel, de az egyes szervekben tárolódó magnézium aránya fajonként nagyon változik. Egészséges növényben 0,3%-os koncentrációban mutatható ki, a levelekben a 0,2% körüli töménység tekinthető kritikus értéknek, ez alatt először az idősebb leveleken, majd a középtáji szinten is jellegzetes érközi klorózis alakulhat ki. A magnéziumhiánynak háromféle megjelenési formája ismert.

– A levél széle felől egyre nagyobb, és egyre élesebben kivehető klorotikus foltok alakulnak ki, amelyek a levél főerének irányába húzódnak. (A zöldségféléken ritka!)

– A levéllemez belsejéből, levélnyél irányából induló, legyező alakú sárgulás, amely először levélerek vagy a levélnyél közelében, a főerek között alakul ki – a legtöbb zöldségnövényen ez a tünet látható, a paprikánál, burgonyánál, a tojásgyümölcsnél és a paradicsomnál nehezen, a kabakosok (uborka, sárga- és görögdinnye, spárgatök, patisszon, cukkíni) esetében a káliumtól jól megkülönböztethető.

– Az egyszikű növények levelein hosszanti irányban először apró pettyek, foltok, majd ezek összemosódásával narancssárga csíkok képződnek a levélnyél irányából.

A színelváltozás először az idősebb leveleken jelenik meg, de eltérően a nitrogén- vagy a káliumhiánytól, ritkán a legalsó, sokkal inkább a középtáji vagy a szár alsó kétharmadának környékén elhelyezkedő leveleken mutatkozik. A sárgás elszíneződésre – ellentétben a káliumhiánnyal – jellemző, hogy a klorózis nem világos vagy fakó sárga, hanem élénksárga, gyakran lilás, narancsvörös tónusú. A szimptómák idővel a középső, majd a fiatal levelekre is áthúzódnak.

A magnéziumhiány lassítja az asszimilációt, zavart okoz az anyagcsere-folyamatokban, a levelekben felhalmozódnak a cukrok, a keményítő. Egyes növénycsoportok esetében a terméscsökkenésen kívül az alábbi minőségi elváltozásokkal is kell számolni.

– A nitrátreduktáz enzim működése gátolt, ebből adódóan növekszik a termésben a nitráttartalom. Ez különösen veszélyes az olyan nitrát-felhalmozásra hajlamos fajok esetében, mint a fejes saláta, spenót, karalábé, retek vagy a sárgarépa.

– Lassul (csökken) a karotin képződés, ami az „A”vitamin elővitaminja (sárgarépa, sütőtök, levélzöldségfélék, gyümölcsök).

– A cukorrépa, csemegekukorica termésében csökken a cukorképződés.

– Az anyagcserénél fellépő zavar miatt, lassul a fehérjeképződés, és az egyes aminosavak képződésében is aránytalanságok lépnek fel.

– Azáltal, hogy más kationokhoz hasonlóan (kálium, kalcium) erősíti a sejtfalakat, javítja a tárolhatóságot, a szállíthatóságot (pl. burgonya) és növeli egyes fajoknál a betegség-ellenálló képességet (pl. burgonya, alma, sárgarépa, cékla, petrezselyemgyökér, stb.).

– A borsó és a bab esetében elősegíti a nitrogénmegkötő baktériumok képződését, és serkenti azok tevékenységét.

Kezelés, megszüntetés

Ha a magnéziumhiányt már a kezdeti tünetek alapján felismerjük, hatásosan védekezhetünk ellene. Ugyan a növények elsősorban a gyökereiken keresztül veszik fel a szükséges tápanyagokat, de egyes elemek esetében, így a magnéziumnál is a lombon keresztüli trágyázás igen eredményes lehet. A levéltrágyázás előnye, hogy intenzív lombképződés idején (május, június) gyorsan és hatásosan tudunk beavatkozni.

A Mg-lombtrágyát magnézium-nitrát, magnézium-szulfát és magnézium-klorid formájában adják. A szulfát forma a legelterjedtebb, tekintettel arra, hogy jól keverhető növényvédő szerekkel, nincs perzselő hatása (pl. keserűsó 5%-os töménységben is használható, ha jó minőségű, lágy vizet használunk permetezéshez), ugyanakkor jól oldódik, egyes növényeknél (káposztafélék, hagyma, paradicsom, gyümölcsök, stb.) a szulfát formában jelenlévő kén – mint fontos tápanyag – további kedvező hatást fejthet ki.

Dr. Terbe István