Melegben jobban támad a pók

…de ez most nem egy újabb arachno tudományos-fantasztikus film címe, hanem egy előremutató biotermesztési tapasztalat. A magyar és USA-szakemberek szerint további bizonyítékot nyert az a gyakorlat, amely a növénytermesztésben előnyben részesíti a biológiai megoldásokat.

Van megoldás

Az MTA Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) és a Kentucky Egyetem (KE) közös kutatásának eredményei újabb adalékot nyújtanak arra, hogy a biotermesztőknek vannak tartalékaik a globális felmelegedés ellenében. Bár a klímaváltozás miatt nő a mezőgazdasági kártevők aktivitása, ugyanígy erősödik a biológiai védekezésben szerepet játszó természetes ellenségek korlátozó szerepe is. Szintén hőmérséklet-növekedéssel jár a biológiai termesztésben használatos takarófóliák alkalmazása, ráadásul e technológiánál nem is lehet rovarölő szerekkel ellensúlyozni a kártevők jelenlétét.

Farkasok és pókok

Az ATK és a KE szakemberei abból indultak ki, amit az 1990-es években a Yellowstone Nemzeti Parkban a farkasok visszatelepítése során figyelték meg. A farkasok ragadozásukkal ugyan gyérítették a túlszaporodott vapiti szarvasok állományát, az egész ökoszisztémát érintő hatásukat mégis inkább az okozta, hogy jelenlétük miatt a szarvasok megváltoztatták táplálkozási viselkedésüket és területhasználatukat.

Ezt a hatást kívánták elérni egy másig ágazatban, a tök fóliatakarásos biotermesztésében. Észak-amerikai tökkultúrákban talán a legjelentősebb rovarkártevő a kukoricabogárral rokon tökbogár (Diabrotica undecimpunctata), amely a növény fogyasztásán túl rágásával számos növényi kórokozónak is behatolási kaput nyit. Rájöttek, hogy a fólia alatt kialakuló magasabb hőmérsékleten – ha a természetes ellenség pók nem volt jelen – a bogarak rágási kártétele jelentősen fokozódott. Ám a pókok jelenlétében a kártétel majdnem a takarás nélküli hőmérsékleten tapasztalható szintre mérséklődött, vagyis a hőmérséklet emelkedéséből következő aktivitásnövekedésben a versenyt a pókok nyerték, magasabb hőmérsékleten fokozottabban érvényesült a hatásuk.

Kohout Zoltán (forrás: MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézet)