A mézhamisítás és mézvédelem aktuális kérdéseiről

Amikor hamisan fénylik az arany.

Először az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) próbálta definiálni a mézet 1981-ben, amely ennek ellenére a tej és az olívaolaj után a világon a harmadik leggyakrabban hamisított élelmiszer. A méhészeket más problémák is sújtják; nem elég a fogyasztók bizalmát visszaszerezni, folyamatosan romlik a környezet állapota, ráadásul a nagybani felvásárlási ár sem mindig reális. A mézhamisítás elleni fellépés és a hazai méz premizálásának hatékony eszköze a profi üvegezés, címkézés, illetve az eredetvédelem különböző formái, a hungarikumok és EU-s védelem. Éljünk velük!

Kínai modellnek nevezi a szakma a mézhamisítás professzionális, modern, nagyüzemi módszerét, amellyel a méhektől az éretlen, magas víztartalmú, méznek nem nevezhető oldatot elveszik, amiből sűrítő gyártósoron műmézet állítanak elő, nagy tételben. Maga a mézhamisítás nem új keletű jelenség sem hazánkban, sem máshol a világon, erőteljes megjelenése összefügg az olcsón előállítható répacukor térhódításával. Már 1879-ben létrehozták a Magyar Országos Méhészeti Egyesületet, hogy a hamisítás elleni küzdelem élére álljon, 1895-ben pedig törvényi szinten szabályozták a mézhamisítás tilalmát. Ennek ellenére abban az időben is csak az exportméz volt szavatolt minőségű, a hazai fogyasztók érdekeinek védelmét pedig a leginkább a hazai termelőktől való vásárlás jelentette. Az eltelt mintegy másfél évszázad alatt a hamisítás továbbra is létező jelenség, ugyanakkor a méretek megdöbbentőek: 2018-ban a világ méztermelése 1,85 millió tonna volt, ebből 457 ezer tonna Kínából származott. Mint látható, Kínában mást neveznek méznek, mint hazánkban, illetve az Európai Unió többi tagállamában. Az Európai Unió éves szintén a világ teljes méztermelésének 10–15%-át állította elő 2016-ban. Az unión belül legnagyobb arányban vegyes virágmézet termelnek, míg a fajtamézek közül leginkább az akácméz a meghatározó, amelynek csaknem teljes mennyiségét Magyarország mellett Bulgária és Románia bocsátja ki.

A magyarországi mézelőállítás fontossága – mennyiségi értelemben legalábbis – nézőpont kérdése: világviszonylatban elenyésző (1–2%), az EU-n belül ugyanakkor általában a negyedik legnagyobb méztermelők vagyunk Spanyolország, Franciaország és Németország után. Az Európai Unióban megtermelt méz 85%-át a háztartások közvetlenül fogyasztják el, míg 15%-át az ipar használja fel. Az uniós tagállamokban a mézfogyasztásnak kialakult hagyománya és kultúrája van, így a fogyasztók a jóval drágább hazai mézet előnyben részesítik az olcsó (és sokszor rossz minőségű) importmézzel szemben. Az Európai Unióban ugyanakkor több mézet fogyasztanak, mint amennyit meg tudnak termelni, így importra szorul ebből az élelmiszerből (kb. 40%-ban), aminek következtében a fogyasztók kénytelenek kétes minőségű mézeket is fogyasztani. Kis túlzással azt is lehet állítani, hogy Magyarország képes lenne önellátó lenni méz szempontjából, de a hazánkban megtermelt méz (50% akácméz, 15–20% vegyes virágméz, a többi napraforgó- és repceméz, illetve különleges termékek) 80%-át mégis külföldön értékesítik, leginkább uniós tagállamokban. Ugyanakkor egyelőre a hazai méz inkább minőségjavító (hiszen hordós kiszerelésben kerül forgalomba), mintsem prémium kategóriát képvisel a közösség tagállamaiban. A Magyar Élelmiszerkönyv előírásai szerint a méz az Apis mellifera méhek által a növényi nektárból vagy élő növényi részek nedvéből, illetve növényi nedveket szívó rovarok által az élő növényi részek kiválasztott részeiből gyűjtött természetes édes anyag, amelyet a méhek begyűjtenek, saját anyagaik hozzáadásával átalakítanak, raktároznak, dehidrálnak és lépekben érlelnek. A jog szerint megkülönböztetünk egymástól közvetlen fogyasztásra alkalmas, valamint sütő-főző (ipari) mézet, elsősorban idegen szaga, íze, erjedt állapota vagy túlmelegített volta miatt. A fogyasztói forgalomba kerülő méz idegen szerves és szervetlen anyagoktól mentes, abból sem a virágport, sem a méz egyéb alkotóelemét nem lehet kivonni.

Főbb mézpiaci problémák

A világ mézpiacának fő jellemzői három pontban foglalhatók össze: a méhcsaládok száma stagnál, a mézhozamok családonként csökkennek, a mézexport növekedik. A méz nagyon élőmunkaigényes termék, legyen szó akár a méhek és az emberek munkájáról. Egy dolgozó méh élete során mindössze 1/12 teáskanálnyi mézet képes előállítani. Ezzel szemben a kínai dominancia miatt a méz világpiaci ára mesterségesen alacsony, ez pedig befolyásolja a fogyasztói igényeket is. Európában az elmúlt 10 évben 35-40%-kal csökkent a méz felvásárlási ára: 2019-ben az import méz ára átlagosan 2,1 EUR/kg volt, az EU-s vegyes virágméz nagybani felvásárlási átlagára viszont ennek közel duplája. Ami az értékesítési láncot illeti, miután a termelő kipergette a mézet, az legalább még háromszor cserél gazdát, mire eljut magához a fogyasztóhoz, bár a méz közvetlen értékesítése egyre nagyobb teret hódít az Európai Unióban. Eközben a mezőgazdasági vegyszerhasználat miatt a méhpusztulás egyre nagyobb méreteket ölt: a létszámcsökkenés miatt (kaptáronként) a méhek száma 50 ezerre apadt 2019-re, ráadásul az időjárás sem alakult kedvezően az utóbbi években. A hőmérsékletben bekövetkezett változások kiszámíthatatlan mézhozamot eredményeznek: például az akácnak (Olaszország és Magyarország) és a levendulának (Franciaország) meglehetősen stabil hozamot tulajdonítanak, viszont az elmúlt években a terméseredmények csökkenése volt tapasztalható.

Kifinomult hamisítás: ukrán importméz Kínából

A már sokat emlegetett hamisítás pedig nemcsak nemzetközi, hanem belföldi viszonylatban is jelentős tényező. Mint egy interneten megjelent tanulmány idézi, Báró Ambrózy Béla már 1896-ban, A méh című munkájában a következőket írja: „Semmi féle terméket nem hamisítanak olyannyira, mint a mézet, mely annál alkalmasabb erre, mivel a fogyasztó közönség – dacára, hogy a hamisított méz rendesen rossz minőségű – alig ismeri föl.” A mézpiac szinte valamennyi szintjén érdemes és lehetséges a hamisítás. A legkönnyebb módja ennek, ha a méhekkel cukorszirupot etetnek, amit majd a méhek a mézbe kevernek. Ha a termelő maga adja el a fogyasztónak a mézet, akkor a méz/cukorszirup arány több mint ötszörös, ha a felvásárlónak adja el a hamisított mézet, akkor is körülbelül 2-3-szoros az árarány. Ugyanakkor ma már a profi felvásárlók az átvett mézet bevizsgáltatják, így ki tudják szűrni az ilyen módon hamisított mézeket, ha a mérések eredményei határértékek feletti szinten mozognak. Ám a felvásárlók is hamisíthatják a mézet, például, ha izocukrot kevernek bele. Mivel ez az anyag nagyon olcsó, ezáltal tízszeres haszon érhető el, ugyanakkor ma már ez a hamisítás is könnyedén kimutatható. A kereskedők az eddigi technikákon túl eredethamisítást is végeznek. Ekkor a nagy tömegben termelt olcsó dél-amerikai vagy ázsiai mézekkel keverik össze a jó minőségű mézet. Bár ez költséges hamisítás, de még így is körülbelül dupla vagy akár tripla áron tudják eladni a bekevert olcsó mézet. Hazánkba az Agrárminisztérium és a Nébih közlése szerint közvetlenül
Kínából nem érkezik méz, ugyanakkor a magyar piacon kapható import mézek többsége Ukrajnából származik. Ebben az esetben a kínai eredet sajnos nem kizárható.

Tehetetlen-e a jog?

A 2010-es évek végén az Európai Unióban mintegy 650 ezer méhész dolgozott, 17,5 millió méhcsaláddal. Ők 283 ezer tonna mézet állítottak elő. Hazánkban több mint 22 ezer méhész 1,2 millió méhcsaláddal 26 ezer tonna mézet termelt ugyanekkor. Szakértők véleménye szerint a méz eredetének jelölésére vonatkozó címkézési szabályok európai gyakorlata elégtelen. Az egynél több EU-országból vagy nem EU-országból származó mézkeverékek esetén elégséges feltüntetni, hogy „EU-országokból” vagy „nem EU-országokból” származó mézről van szó, illetve, hogy „EU- és nem EU-országból származó” mézről beszélünk. Az Agrárminisztérium tavaly tavaszi közleménye szerint hazánk csatlakozott az Európai Bizottság mézmintavételi programjához, és folyamatban van a magyar autentikus mézadatbázis kialakítása is. A méhtartó köteles bejelenteni a tenyészetét az állategészségügyi hatóságnál, az országos adatbázist a Nébih vezeti.

Az EU méhészeti támogatása jelenleg 3 évre szóló méhészeti nemzeti programok társfinanszírozási rendszerén alapszik. A biztosított összeg a bejelentett méhcsaládszám függvénye. Az szja-törvény tavalyi változtatását követően egyes méhészeti termékek értékesítéséből származó jövedelem szja-mentes az éves minimálbér feléig terjedő összeghatárig, az őstermelők általános mentességi szabályával párhuzamosan. Idén nyáron változik a Magyar Méhészeti Nemzeti Program is (eszközbeszerzési támogatás), erről bővebben az alábbi oldal tájékoz-tat: http://www.omme.hu/meheszeti-nemzeti-program-tervezett-valtozasai/.

Mit ér a hungarikumvédelem, avagy az akácfa kétes karrierje

Hazánk területén évezredek óta foglalkoznak méhészettel; a Kárpátoktól az Al-Dunáig elterülő óriási erdők kellő mértékű legelőt biztosítottak a méhek számára. A néhány éve hungarikumnak nyilvánított akácméz története igen kalandos. Az Észak-Amerikában honos fafajtát Franciaországban telepítették először, hazánkban az 1700-as évek eleje óta kísérleteztek vele, elsősorban a Duna-Tisza közi futóhomok megkötése érdekében. Abban az időben azonban még nem ismerhették a faj inváziós jellegét. A megindult folyamatokat serkentette, hogy Mária Terézia 1776-ban rendeletileg támogatta a kezdő méhészeket. 1990 óta hazánk átlagos akácméztermése elérheti a 12–15 ezer tonnát. A hazai akácméz fő exportcélországa Németország, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság. 2015-ös adatok szerint az akácméz értékesítése 12 milliárd forintot jelentett a méhészek részére. Az akácfa „karrierjét” azonban nem történelmi érdemei, sem pedig méztermelő képessége indította el, hanem a néhány évvel ezelőtti biológiai sokféleség megőrzését célzó uniós jogszabályi tervezet, amely célul tűzte ki az idegenhonos özönfajok behurcolásának megakadályozását, valamint a bejutottak elterjedésének megfékezését. Becslések szerint az özönfajok betegségek, termésveszteség és egyebek miatt évente 12 milliárd euró kárt okoznak a gazdáknak. A kormányzat fellépése eredményeként – hivatkozva méztermelő és a faipar számára jelentős tulajdonságaira – az akácfa megmenekült attól, hogy a veszélyes özönfajok feketelistájára kerüljön, ám spontán terjedését indokolt lenne megállítani.

A méztermelőkre vonatkozó értékesítési szabályok

A hazai mézhamisítások ellen, valamint a fogyasztói bizalom visszaszerzése érdekében a méz-kistermelő, valamint a méhészeti termékeket közvetlenül a végső fogyasztóknak termelő saját gazdasága helyén, piacokon, vásárokon, rendezvények helyszínén és engedélyezett ideiglenes árusító helyen, illetve közvetetten, kiskereskedelmi vagy vendéglátó létesítmény (ha az közvetlenül a fogyasztóknak értékesíti) számára értékesíthet. Az értékesítésen túl a termelést és az előállítást is végezheti a kistermelővel egy háztartásban élő személy hozzátartozója és alkalmazottja. A csomagoláson fel kell tüntetni méz esetében a „termelői” jelzőt a termék megnevezése előtt. A mézkistermelők a termékeiket az OMME Magyarország Kft. által kizárólagosan forgalmazott üvegekbe (is) csomagolhatják. Mézesüveg vásárlására kizárólag az OMME tagjai jogosultak, ezért tagságukat vásárlásnál igazolni szükséges. Ha a kistermelő az általa előállított élelmiszert csomagoltan értékesíti a gazdaság helyén, piacon, vásáron, rendezvényen, engedélyezett ideiglenes árusító helyen, valamint házhozszállítással, a csomagoláson fel kell tüntetni a kistermelő nevét, címét vagy a gazdaság helyének címét, a termék nevét, a fogyaszthatósági vagy a minőségmegőrzési időtartamát és fogyaszthatósági időtartammal rendelkező élelmiszerek esetében a tárolási hőmérsékletet, valamint a termék tömegét, kivéve, ha a csomagolt terméket a kistermelő a vevő jelenlétében méri le. Méz és méhészeti termékek esetén kistermelői mennyiségnek minősül az együttesen maximum 5 000 kg mennyiség.

Csegődi Tibor László