Öt hónapnyi csökkenés után februárban ismét felfelé mozdult a FAO élelmiszerár-indexe (FAO Food Price Index, FPI). A mezőgazdasági áruk közül a növekedést a gabonafélék, a hús és a növényolajok nemzetközi drágulása húzta, miközben a tejtermékek és a cukor ára lefelé tartott. A fordulat azért figyelemre méltó, mert a piaci szereplők egy része már a „nyugodtabb” árkörnyezetben kezdett gondolkodni, a FAO-adatsor viszont azt jelzi: a trend nem egyirányú, és az árupiaci pálya továbbra is érzékeny a kockázatokra.
Drágulnak a szántóföldi termények
A FAO-indexek nem bolti fogyasztói árak, és nem is egy-egy ország termelői árai, mégis olyan világpiaci árupiaci (commodity) árakból számított mutatók, amelyek közel állnak az export- és nagykereskedelmi szinthez, vagyis a termelési–feldolgozási lánc elejéhez állnak közel. A FAO bontásában a gabonaféléknél a búza drágult, amit részben európai és amerikai fagyokkal, kifagyási kockázatokkal, részben pedig orosz háború okozta logisztikai zavarokkal magyaráznak. A kukorica ára összességében inkább stabil maradt, miközben az árpa erősödött – főként a tartós kínai kereslet és az észak-afrikai beszerzések miatt –, a cirok pedig az élénk nemzetközi keresletre reagálva drágult. A rizspiacon is volt egy kisebb emelkedés. A növényolajoknál látványosabb volt a mozgás: a FAO szerint a növényolaj-index 2022 nyara óta nem látott szintre emelkedett. A pálmaolaj, a szójaolaj és a repceolaj ára nőtt; a szójaolajnál az amerikai bioüzemanyag-politikával kapcsolatos várakozások is felfelé húzták az árakat, a repcénél pedig a kanadai eredetű áru iránti erősebb importkereslet számított. Ezzel szemben a napraforgóolaj mérsékelten olcsóbb lett: a magasabb árak miatt csökkent a kereslet, miközben Argentínából nőtt az exportkínálat.
Jobb a húsok ára, a tej és a cukor lejtmenetben
A húsoknál a drágulás fő motorja a szarvasmarha- és juhhús volt, míg a baromfi és a sertés csak enyhe emelkedést mutatott. A tejtermékeknél viszont folytatódott a 2025 nyara óta tartó lejtmenet, különösen a sajt világpiaci árának csökkenése miatt. A cukor ára pedig érdemben esett: a FAO értelmezése szerint a bőségesnek ígérkező globális kínálat tartósan lefelé nyomja az árszintet.
A képletet közben a geopolitika is bonyolítja. Az orosz–ukrán háború a Fekete-tenger térségében nemcsak árkérdés, hanem végrehajtási kockázat: hiába kedvező a termés, az exportfolyosók, a kikötői működés és a biztosítási feltételek sérülékenysége árprémiumot építhet be a kereskedelembe. A Közel-Keleten pedig az Irán elleni izraeli–amerikai csapás után eszkalálódó konfliktus a Hormuzi-szoros térségében és más vízi útvonalakon növelte a hajózás kockázatát: támadások, átirányítások, késések, biztosítási díjemelések jelentek meg, ami a fuvarköltségek felől drágíthatja a „leszállított” árakat.
A háborúk ára
A háborúk tehát önmagukban nem emelik automatikusan a tőzsdei gabonaárat, de a kockázati felárak (fuvar, biztosítás, energia) szinte biztosan növelik a költségeket. Emiatt előfordulhat olyan helyzet is, hogy a jelzésértékű tőzsdei ár csak kismértékben változik, a vevőhöz érkező szállítási ár mégis megugrik. A FAO februári fordulata ezért nemcsak az árupiaci grafikonok miatt érdekes, hanem azért is, mert rámutat: a mezőgazdasági alapanyagárak mozgását ma egyszerre írják a terméskilátások, a kereslet, és a világkereskedelem sebezhetősége.
