Napi kockázatot jelent a kertészeti ágazatban, hogy kimerült a magyar (mező)gazdaság, a 2015 és 2022 közötti gyarapodás alapjai eltűntek vagy megrendültek. Ma már csak az erőltetett, kényszerű beruházások jelentenének kimenekülési lehetőséget, ám részben a késlekedő EU-támogatások miatt épp a beruházási lendület is hiányzik.
EU-támogatások nélkül nincs visszatérés a növekedéshez
Minderről az Egyensúly Intézet társalapítója, elemzője mondta el a Szegeden 11. alkalommal megrendezett Zsendülés Kertészeti Konferencián. Kozák Ákos, az Egyensúly gazdaságkutatási igazgatója rámutatott: a magyar gazdaság 2022-ben olyan törést szenvedett, amelyet azóta sem hevert ki. Az egymásba kapcsolódó válságjelenségek – az általa „permaválságnak” nevezett állapot – nem egyetlen rossz év következményei, hanem egy kifulladó növekedési modell tünetei. A 2015 utáni felpörgés három fő támasza közül ma már kettő megrendült. A munkaerőpiaci bővülés elérte a természetes korlátait, az Európai Unió agrártámogatási forrásai körül több a kockázat és a késlekedés, miközben a beruházások 2022 óta látványosan visszaestek. Ezzel épp az a láb gyengült el, amely nélkül szerinte nem lehet visszamenni a korábban megszokott dinamikus növekedéshez. Bár a fogyasztás még viszonylag stabilan tartja a rendszert, ez önmagában nem elég. Sőt, veszélyes is, mert ha a fogyasztás az egyetlen motor, akkor a gazdaság sérülékennyé válik. Elég egy bizalmi megingás, egy újabb költségsokk vagy egy gyengébb exportpiaci környezet, és máris „elfogy a lendület”, miközben a beruházások hiánya miatt nincs miből újraindítani az érdemi növekedést.
Szezonról szezonra épülhet le a kertészeti ágazat is
Az agrárium és azon belül a kertészet felől elhangzott: a beruházási vákuum itt nem pusztán makrogazdasági adat, hanem naponta megélt kockázat. A klímaoldali nyomás gyorsul, a termelési kockázatok szélsőségesebbek, és éppen ezért a vízmegtartás, az öntözés, a talajkímélő technológiák, a precíziós eszközök, a tárolási és hűtési kapacitások, valamint a feldolgozás fejlesztése ma már nem „szép beruházás”, hanem túlélési feltétel. Ha ezek elmaradnak, akkor a veszteség nem egyszerre, látványosan csap le, hanem szezonról szezonra szivárog: a hozam ingadozik, a minőség bizonytalanabb, a fajlagos költség nő, a piaci alkupozíció romlik, és a termelő egyre gyakrabban kényszerül rosszabb időzítéssel, rosszabb áron értékesíteni. Az előadások során kitűnt: a kertészetben a költségszerkezet eleve érzékenyebb – energia, hűtés, csomagolás, munkaerő –, ezért ha magas kamatkörnyezetben vagy óvatos beruházási hangulatban elmaradnak a hatékonysági fejlesztések, akkor a versenytársakhoz képest gyorsabban nyílik az olló, és a piac nem várja meg, amíg a termelő „utoléri a technológiát”. A szántóföldi ágazatoknál szerinte ugyanez más formában jelenik meg: ott a hozamkockázat és a piaci kilengések (különösen egy-egy gyengébb évben) teszik drámaivá, ha nincs elég tartalék, nincs elég hatékonyság, és nincs eszköz a kockázat kezelésére.
(Fotó: Horizont Média)
Elmaradásban a termelékenység, a teljesítmény
Kozák Ákos azt is hangsúlyozta, hogy a termelékenység kérdését általánosan sem lehet megkerülni, mert szerinte tartós feszültség van a bérek emelkedése és az egy főre jutó teljesítmény gyenge növekedése között. Nem a béreket kell „visszanyesni”, hanem a teljesítményt kell gyorsabban növelni, különben a versenyképesség szétesik, és a vállalkozások – köztük az agrár- és kertészeti cégek – egyszerűen nem tudják kitermelni a fejlődéshez szükséges forrásokat. Ennek hátterében szerinte ott van a magyar vállalati szerkezet is: túl sok a nagyon kicsi szereplő, és arányaiban túl sok foglalkoztatott kötődik alacsonyabb hatékonyságú, tőkeszegény működéshez, ami az agráriumban is ismerős jelenség.
A Zsendülés-konferencián elhangzott, hogy „méretugrásra” van szükség, vagyis olyan hazai középvállalatokra, amelyek képesek technológiát, piacot és finanszírozást stabilan összerakni – mert csak így lehet tartósan ellenállóbbá tenni a gazdaságot, és ezen belül az agrárértékláncot is.
Lassú lecsúszás fenyeget
Az Egyensúly Intézet vezetője végül hangsúlyozta: gazdaságpolitikai fordulat nélkül a következő évek legnagyobb veszélye nem egy látványos összeomlás, hanem a lassú lecsúszás. A beruházási ciklus beragad, a kockázatok pedig gyorsuló ütemben „megeszik” a jövedelmezőséget – és ezt a mezőgazdaság a saját bőrén fogja megérezni.
Az idei Zsendülés-konferencia egyik fő üzenete szomorúan egybeesett a tavalyival, amikor a kiútkeresés volt az egyik fő gondolat a kertészeti szektor jövőjét illetően (lásd cikkünket!)
Agrárágazat Tudástár: Beruházási vákuum – Beruházási vákuumnak azt a helyzetet nevezik, amikor az ágazatban elmaradnak a fejlesztések, mert nincs elég elérhető forrás, túl drága a hitel, bizonytalan a támogatások kifizetése, vagy egyszerűen romlik a beruházási hangulat. A mezőgazdaságban ez nem „statisztika”, hanem kockázatgyár: ha nincs pénz öntözésre, vízmegtartásra, hűtésre, tárolásra, feldolgozásra és precíziós technológiára, akkor a hozam és a minőség szezonról szezonra ingadozóbb lesz, a fajlagos költség nő, és romlik az alkupozíció a piacon. A hatása gyakran nem egyszerre csap le, hanem lassú lecsúszásként jelenik meg: a versenytársak technológiában elhúznak, miközben a termelőnek egyre kevesebb tartaléka marad a következő sokk kivédésére.
