Az európai mezőgazdaság újabb fronton került nyomás alá: Kína stratégiai fegyverként használja a lizin árszabályozását. Még ha veszteségesen exportál is, igyekszik rontani az európai versenyképességet – ez pedig az egész európai állattartást veszélybe sodorhatja.
Durva kínai árletörés
Az egyetlen európai, fermentációval előállított aminosavakat gyártó, kifejezetten az uniós takarmánypiacra termelő vállalat, az Eurolysine február 11-én új panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz. A Reuters beszámolója szerint a cég azt állítja: a kínai exportőrök olyan mértékben csökkentették a lizin árát, hogy az gyakorlatilag semlegesítette az EU által 2025 elején bevezetett előzetes dömpingellenes vámokat.
A helyzet nem új keletű. Az akkor még Metex Noovistago néven működő vállalat már 2024 áprilisában panaszt tett a kínai árletörés miatt, amire válaszul az Európai Unió ideiglenes vámokat vetett ki a kínai lizinre. A mostani beadvány azonban arról szól, hogy a vámok hatása elolvadt: a kínai beszállítók további árcsökkentéssel reagáltak, így az európai piacot továbbra is az önköltség alatti árak torzítják.
Termelési költség alatt Kína, veszélyben az EU önellátása
Az Eurolysine szerint a lizin ára jelenleg 20%-kal alacsonyabb, mint 2024 júliusában, a triptofán pedig egy év alatt 60%-ot veszített az értékéből. A vállalat azt állítja, hogy az árak a termelési költségek alá estek, ami klasszikus dömpinggyanút vet fel. A cég ezért abszorpcióellenes vizsgálatot kér, hogy az uniós vámok valóban tükrözzék a kínai exportőrök folyamatos áralákínálását.
Ez már nem pusztán vállalati ügy. Az Eurolysine közel öt évtizedes kutatási és ipari tapasztalattal rendelkezik, és Európa vezető szereplője az aminosavak és más, állati takarmányozásban használt biológiai hatóanyagok előállításában. A társaság a francia Avril csoport tagja, amely Franciaország ötödik legnagyobb élelmiszeripari vállalata, és kulcsszereplő a növényi olaj- és fehérjeszektorban.
A kérdés tehát az: meg tudja-e őrizni Európa a stratégiai jelentőségű takarmány-aminosav gyártását, vagy teljes mértékben importfüggővé válik?
Miért fontos a lizin?
A lizinpiac alakulása közvetlenül érinti a sertés- és baromfiágazatot, amelyek az európai állattenyésztés gerincét adják. Rövid távon az alacsony importárak csökkenthetik a takarmányköltségeket. Hosszabb távon azonban, ha az uniós gyártók kiszorulnak, az árak feletti kontroll elveszik, és a mezőgazdaság kiszolgáltatottá válhat egyetlen, domináns exportőrnek.
A lizin esszenciális aminosav, amelyet a sertések, baromfik és más haszonállatok nem képesek előállítani, ezért takarmánykiegészítő formájában kell biztosítani. A gabonaalapú takarmányok – például a kukorica vagy a búza – természetes lizintartalma alacsony, így pótlása nélkülözhetetlen.
A megfelelő lizinszint javítja a fehérjeszintézist, támogatja az izomfejlődést, gyorsítja a növekedést, és javítja a takarmányértékesítést. Ez közvetlen gazdasági előnyt jelent: kevesebb takarmányból nagyobb súlygyarapodás érhető el, csökken az egységnyi termelési költség.
Nem mellékes a környezeti hatás sem. A precízen beállított lizin-kiegészítés lehetővé teszi az alacsonyabb nyersfehérje-tartalmú takarmányok használatát. Ez mérsékli a nitrogénkibocsátást, csökkenti az ammóniaterhelést és a talaj- valamint vízszennyezést. Vagyis a lizin nemcsak gazdasági, hanem fenntarthatósági kulcstényező is az állattenyésztésben.
Ha a lizinpiac torzul, az nem csupán egy alapanyag áráról szól – hanem a teljes európai állattenyésztés versenyképességéről és jövőjéről. Kína ebben hasonlóan agresszív politikát folytat, mint az oroszok a – látszatra – olcsó műtrágyával: lásd erről ezeket a cikkeinket:
Fegyver a karbamid, az EU visszalő a műtrágya-háborúban
A műtrágyagyártást is megmenti az EU szuverenitási terve?
Agrárágazat Tudástár: Dömping – Dömpingnek nevezzük, amikor egy exportőr termékét a hazai árnál vagy akár a termelési költségnél alacsonyabb áron értékesíti egy másik piacon, ezzel torzítva a versenyt. Ilyen esetben a fogadó ország dömpingellenes vámot vethet ki, hogy megvédje saját gyártóit. A takarmány-aminosavak piacán a tartós áralákínálás nemcsak vállalati, hanem ellátásbiztonsági és versenyképességi kérdéssé is válhat.
