A Táncoskert regeneratív útja
Programozóból lett a regeneratív mezőgazdaság egyik hazai úttörője Lengyel Zoltán. A Táncoskert alapítója szerint a természet logikáját követve nemcsak az aszálykár kerülhető el, de az inputköltségek is drasztikusan csökkenthetők.
Programozótól a regeneratív gazdálkodásig
Nem a hagyományos mezőgazdasági háttérből érkezett a szektorba. Programozóként dolgozott Budapesten. Mi volt az a pont, amikor eldöntötte, hogy a regeneratív szemlélet és a legeltetésre alapozott tartástechnológia lesz a jövőd?
– Bár a nagyszüleim kisparasztok voltak, akiket nem téeszesítettek, és a szüleim a kárpótlás során vettek földeket, hogy gazdálkodjanak, számomra a hagyományos agrárium sokáig egyáltalán nem tűnt élhető jövőképnek. A folyamatos kiszolgáltatottság – hogy szurkolunk az esőért, aztán azért, hogy elálljon, miközben abban reménykedünk, hogy a felvásárló egy kicsivel a túlélési küszöb felett fizet – nem volt vonzó. Sokáig Budapesten éltem, programozóként dolgoztam. Ott elértem, amit szakmailag szerettem volna, de közben egyre égetőbbé váltak az olyan kérdések, mint a klímaváltozás vagy a különböző ételérzékenységeim. Úgy döntöttem, hazajövök, és megpróbálom ezt az egészet egy élhetőbb, természetközelibb módon csinálni.
Akkor még nem tudtam, hogy ezt regeneratív mezőgazdaságnak hívják. Csak azt éreztem, hogy a természetnek és a tájnak van egy eredendő logikája, és jobb lenne vele haladni, mint ellene. A felvásárlói rendszert is el akartam kerülni, ezért az elejétől fogva direkt értékesítésben gondolkodtunk.
(fotó: a szerző felvétele)
Eredetileg nem is csirkékkel és marhákkal, hanem vadmadarakkal akartak foglalkozni. Hogy lett ebből a Táncoskert?
– Valóban, az első ötletem az volt, hogy visszatelepíthető fácán- és fogolygenetikát hozunk létre vadásztársaságoknak, hogy ne csak „élő céltáblákat” vegyenek. De hamar rájöttünk, hogy a környéken erre nem volt felvevőpiac. Ráadásul a tanulmányaim során megértettem a visszavadítás korlátait is: a természet tökéletesen működik, de ehhez minden elemre – a mozgás szabadságára és a ragadozókra is – szükség van. Ha egy területre bezárunk egy őzet, ugyanúgy túl fogja legelni, mintha birka lenne. A természet szempontjából nem a legelő állat faja a meghatározó (legyen az vad vagy háziállat), hanem az, hogyan viselkedik: ha nem tud természetesen vándorolni, mindegyik túllegeli a területet. Végül logikusabbnak tűnt a madárnevelési infrastruktúrát csirkékre használni. Édesanyám tyúkudvarából „elloptam” 13 tyúkot, és egy vándorló ólban elkezdtem húzgálni őket a gyümölcsfák között. Innen nőtt ki a mai gazdaság.
Talajregeneráció a gyakorlatban
A Táncoskertben a talaj egészsége központi elem. Hogyan méri és látja-e a javulást a talajszerkezetben, és ez miként realizálódik az eredményekben?
– Minősített regeneratív gazdaság vagyunk, ami azt jelenti, hogy két szervezet is monitoroz minket, köztük a svájci AgriPurpose és az amerikai hátterű Savory Institute szakemberei. Én magam nem mérem a talajparamétereket, egyrészt a rengeteg egyéb feladatom miatt, másrészt hitelesebb, ha ezt egy független, nemzetközi hálózat szakemberei teszik meg. Az eredmények viszont szabad szemmel is jól láthatóak: van, hogy a kerítésünk vonalában szó szerint véget ér a belvíz. A gazdaságot az aszályok is jóval kevésbé érintik. Amikor pár éve a történelmi aszály sújtotta az országot, mi nem szénát vettünk, hanem teheneket, mert nálunk volt legelő. A sok évnyi munka eredménye egyértelműen megmutatkozik: javulnak a területek, javul az állateltartóképesség, és drasztikusan csökken – vagy teljesen eltűnik – az inputigény.
Sokan tartanak a regeneratív módszerektől az élőmunka-igény és a komplexitás miatt. Mi a legnagyobb tévhit ezzel a gazdálkodási formával kapcsolatban?
– A legnagyobb tévhit az, hogy mindent egyszerre kell megváltoztatni. A regeneratív mozgalomban mi nem a tökéletességet várjuk el azonnal, hanem a fejlődést. Sokan azt hiszik, páros lábbal kell a semmibe ugrani. Ez nem igaz! Nem kell mindenkinek azonnal talajbiológussá válnia, erre megvannak a kiváló hazai és nemzetközi szakemberek.
A másik gyakori kifogás, hogy „nincs hozzá gépem”. Ma már tíz kilométeres körzetben bárhol találni bérvállalkozót, aki direktvetőgéppel el tud vetni egy-két kísérleti táblát. Ezeket hívjuk angolul safe-to-fail (biztonságosan „elrontható”) kísérleteknek. Mindig azt javaslom a gazdáknak: válasszanak le egy táblát, vessék be takarónövénnyel, és a felét legeltessék le a szomszéd tehenészettel. Nem fog beesni az eső a hálószobába, ha nem sikerül, nincs nagy kockázat. És ami a legfontosabb: meg kell tanulnunk a hozam helyett a hasznot nézni. Lehet, hogy a regeneratív átállással a hozamok eleinte kisebbek, de mivel az inputköltségek radikálisan csökkennek, a hektáronkénti tiszta haszon valójában nőni fog.
Tervezett legeltetés és egyszerű technológia
A mobilólak és a szakaszos legeltetés precíz tervezést igényel. Milyen technológiai vagy informatikai megoldások segítik a napi munkát, hogy a rendszer skálázható maradjon?
– Valójában nem igényel túlzottan precíz IT-megoldásokat. Én a holisztikus menedzsmentet tanítom, aminek a része a holisztikus tervezett legeltetés. Ezt a módszertant úgy fejlesztették ki, hogy az afrikai vadonban egy írni-olvasni nem tudó pásztor is használni tudja egy darab papírral és ceruzával. Én magam is egy A2-es papíron tervezem meg a legeltetést. Persze el lehet menni a legkockább irányba is: jelenleg épp GPS-nyakörv gyártókkal egyeztetek, mert szeretnénk bevezetni ezeket a gulyáinknál, és léteznek applikációk, amik mérik az állat kérődzését vagy testhőjét. De az induláshoz elég néhány tekercs villanypásztor és 50–100 karó.
Ami a skálázhatóságot illeti: a bővítésnek gyakorlatilag nincs felső határa. Ahol a Farkasokkal táncoló című filmet forgatták, az is egy holisztikusan menedzselt ranch volt, több ezer bölénnyel. Tudunk 10 ezres birkanyájakról, amiket egyben legeltetnek ezzel a módszerrel. Bármeddig bővíthető a rendszer.
Vegyszerek és rutinszerű antibiotikumok nélkül gazdálkodnak. Hogyan alakulnak az elhullási mutatók a konvencionális tartáshoz képest?
– Mivel nincs saját tapasztalatom az intenzív nagyüzemi tartásból, nehéz összehasonlítani, de a mi számaink magukért beszélnek. Tavaly egyáltalán nem használtunk antibiotikumot, tavalyelőtt talán egyetlen marhánál volt rá szükség. Nálunk gyakorlatilag nincs betegségből adódó elhullás. A csirkéknél az előnevelőben volt 3–4% elhullás, de amint kikerültek a legelőre, ez nullára csökkent – kivéve persze, ha bejött a róka.
A kulcs a csirkéknél a megfelelő takarmányozás. Amikor elkezdtük, még senki sem gyártott biotápos formulát Magyarországon, nekünk kellett kikísérletezni, mi hiányzik a madaraknak. De amint ez összeállt, az állatok olyan életet élhetnek nálunk, ami genetikailag kódolva van számukra, így egyszerűen egészségesek maradnak.
Direkt értékesítés és növekvő kereslet
Közvetlenül a fogyasztóknak értékesítenek. Mennyire edukált a magyar vásárló, és mennyire hajlandó megfizetni a többletköltséget?
– Én ezt máshonnan közelítem meg: a magasabb állatjóléti standard számunkra nem jelent plusz költséget. A kérődzők esetében mi nem tápozunk, nem abrakolunk, így bár fél-egy évvel tovább vannak nálunk az állatok a vágósúly eléréséig, megspóroljuk a napi abrakköltséget. Ráadásul a takarónövények és a lábon hagyott, „bundás” őszi-téli legelők miatt a szénaköltségünk is töredéke az átlagosnak. A tankönyvi 30 mázsa helyett mi maximum 5–6 bálát etetünk fel egy marhával a teljes tél folyamán, hacsak nem extrém nedves, jeges az időjárás.
Ami a piacot illeti, a kereslet folyamatosan nő, és egyértelműen nagyobb, mint amit ki tudunk szolgálni. Nem gondolom, hogy megfizethetetlen feláraink lennének; vannak nálunk jóval drágább, életképes hazai marhahús-piacok is. Próbáljuk megtalálni azt az egyensúlyt, ami nekünk is megéri, de a vásárlókat sem zárja ki az egészséges élelmiszerekhez való hozzáférésből. Emellett létrehoztunk egy szövetkezetet és egy előfizetési rendszert is, hogy más termelőkkel összefogva tudjuk kiszolgálni ezt a bimbózó, de nagyon is létező piacot.
A mobil vágóhidak hiánya
A kistermelői lét és a nagyüzemi feldolgozás között sokszor tátong egy szakadék. Hogyan oldják meg a vágás és a logisztika kérdését?
– Ez egy rendkívül fájó pont. A vágóhídhelyzet a mi vidékünkön kifejezetten siralmas. Nemrég voltam marhát vágatni: egy szűk kétórás út volt csak oda. Sertés esetében szerencsésebbek vagyunk, az csak 50 percre van. A valódi megoldás a mobil vágóhidak engedélyezése lenne. A világ számos pontján ez kiválóan működik, Magyarország sajnos kivétel. Egy teherautóra telepített vágópont odamenne a legelőre, és a befogástól számított 15 percen belül a hús már a hűtőkamrában lenne – anélkül, hogy az állat stresszt élne át, vagy utaztatni kellene. Ehelyett kénytelenek vagyunk autózni. Éppen ezért tavaly megvettük a saját telephelyünket, és jelenleg is zajlik a saját kisléptékű vágóhidunk tervezése és költségkalkulációja. Nagyon bízom benne, hogy idén karácsonykor már onnan tudjuk kiszolgálni a vevőket.
Apró lépések a regeneratív szemlélet felé
Mit tanácsol azoknak a hagyományos gazdálkodóknak, akik érzik, hogy a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan, de félnek megtenni az első lépést?
– Félnek vagy sem, lassan muszáj lesz lépniük, mert a támogatási környezet és a klimatikus viszonyok nem fognak az előnyükre változni. Azt tanácsolom: menjenek el terepi napokra, beszélgessenek olyan hiteles, gyakorló gazdákkal, akik már csinálják. Mi is szervezünk egynapos képzéseket, mentorprogramokat, gyakornoki lehetőségeket.
De ha valaki egyelőre nem akar utazni vagy költeni, tele van az internet kiváló videókkal. A legfontosabb: kezdjék el kicsiben! Válasszanak egy olyan lépést, egy olyan kisebb táblát, aminek az esetleges kudarca nem dönti romba a családi üzleti tervet. Csináljanak egy próbát a takarónövényekkel, figyeljék meg a talajt, és ha megvan a szándék, apránként, komfortosan át lehet állítani a rendszert. Ha bárki elakadna, keressen minket bizalommal, nagyon szívesen segítünk.
Holisztikus menedzsment
A holisztikus menedzsment egy olyan szemlélet és döntéshozatali keretrendszer, amely segít a gazdálkodóknak úgy kezelni a földet, az erőforrásokat és a gazdaság működését, hogy közben az egész rendszert – az embereket, a természetet és a gazdaságot – együtt vegyék figyelembe. A döntések egy közösen meghatározott jövőképhez és értékrendhez igazodnak. Célja, hogy a területek egészségesebbé, ellenállóbbá váljanak, miközben a gazdálkodás hosszú távon is fenntartható marad.
Holisztikus tervezett legeltetés
A holisztikus tervezett legeltetés egy gyakorlati módszer, amelyben a gazdálkodó előre megtervezi, mikor és mennyi ideig tartózkodnak az állatok egy-egy területen. A legeltetés időzítése a növények regenerálódásához igazodik, így elkerülhető a túllegeltetés. Ennek köszönhetően az állatok jelenléte hozzájárul a talaj megújulásához, a növényzet fejlődéséhez és a területek természetes regenerációjához.
Markos Mária
