Siófokon, a Portfolio Agrárszektor 2025 Konferencián három napon át pörgött a szakma: december 2–4. között több mint 180 előadóval, közel 45 óra szakmai anyaggal és 30-nál is több kiemelt témával várták a résztvevőket, a szervezők pedig 2000 fő feletti érdeklődésről beszéltek.
Kukorica: az egykori sztárból kockázat lett?
A szántóföldi blokk egyik visszatérő kérdése az volt, hogy van-e még „régi értelemben vett” jövője a kukoricának Magyarországon. Egy, a konferencián ismertetett modell szerint a 2,05 millió hektár szántóföldi területből 1,22 millió hektáron nem termelhető nyereséggel kukorica, miközben 830 ezer hektáron hozna kifejezetten jó plusz profitot a növény. A tanulság nem az, hogy „kukorica vége”, hanem az, hogy a kukorica egyre inkább helyspecifikus növény lesz: ahol a talaj, a víz, a technológiai fegyelem és a piac együtt áll, ott továbbra is erős maradhat.
A klíma nemcsak a hozamot, hanem a hozam ingadozását is felnagyítja – ezért erősödik a portfólió-szemlélet. A konferencián felidézték: a kukorica helyét több térségben részben átveheti az őszi árpa, a napraforgó vagy akár a cirok is.
Búza: kommersz vagy prémium – dönteni kell
A búzapiac is megszólítva érezhette magát a siófoki rendezvényen: az árak nyomás alatt vannak, és a magyar búza megítélése romlott; a hazai termés jelentős része ma inkább kommersz kategóriában versenyképes külpiacon. A kitörési lehetőségként a prémium minőségű búza került elő – de csak akkor, ha a teljes lánc (termelő-kereskedő-malom-pék) együtt mozdul. A beszélgetésben elhangzott az is, hogy 5,6 tonnás termésátlag született, mégsem jött a várt export: fél év telt el úgy, hogy az átlagos évekhez képest mintegy 300 ezer tonnával kevesebb búza került külföldre.
A tápanyag-gazdálkodás szekcióban a fő üzenet az volt, hogy csak az integrált, tudásalapú, helyspecifikus tápanyag-utánpótlás ad valódi kiutat: információ, időzítés, szükséglethez igazított dózis – úgy, hogy közben a környezetet is óvjuk. A piaci kockázatok között elhangzott az importfüggőség (a kínálat 60–70%-a külföldről érkezik), és az is, hogy 2026 januárjától új vámrendszer léphet életbe a harmadik országokból érkező műtrágyákra, miközben még bizonytalan, mekkora költségnövekedést hoz.
Pénz van – de nem mindenkinek: a túljelentkezés kora
A szakmai fórumon a kertészet különösen erős fókuszt kapott – és nem véletlenül. A zöldség-gyümölcs ágazat most egyszerre áll hatalmas beruházási lehetőség és több, nagyon is földhözragadt korlát kereszttüzében. A kerekasztal üzenete egy mondatban: pénz most van, de önmagában nem elég. A következő pár évben dől el, hogy a hazai kertészet valóban „ugrópályát” kap-e, vagy tartósan leszakad a versenytársaktól.
A mostani támogatási hullám sok termelőnek hoz történelmi léptékű beruházási esélyt: üvegház, fólia, hűtőház, feldolgozókapacitás, gépesítés, energiamegtakarítás, víztakarékos technológia. Csakhogy a forrásokhoz vezető kapu keskenyebb, mint amire sokan számítottak.
A panelen elhangzott: a kertészeti, üvegházi és feldolgozóipari felhívásoknál több helyen többszörös a túljelentkezés, így a projektek jelentős része forráshiány miatt nem juthat támogatáshoz. Egyes jogcímeknél a kérelmeknek körülbelül a hatoda kaphat pozitív döntést. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a „majd csak lesz valahogy” típusú tervek ideje lejárt: piacképesség, pénzügyi stabilitás, működtethetőség (víz, energia, munkaerő) és értékesítési út ma már nem mellékszál, hanem a beruházási döntés gerince.
A feldolgozói oldalról elhangzott figyelmeztetés ugyanakkor kifejezetten kijózanító volt Siófokon: ma sok esetben nem a gyárkapacitás a szűk keresztmetszet, hanem az alapanyag. A panelen idézett mondat – „Ha nem lesz nyersanyag, akkor nem kell feldolgozni” – kőkemény üzleti realitásként hangzott. Ráadásul a beszélgetésben arra is rámutattak, hogy a magyar zöldségkínálat ipari szemmel nézve veszélyesen egyoldalú: néhány kultúra adja a kibocsátás nagy részét, miközben több zöldségfaj és különösen a bogyós gyümölcsök termőterülete visszaesett. A régiós versenytársak szélesebb portfólióval és fejlettebb termékpálya-szervezéssel dolgoznak, ezért ugyanarról a hektárról nagyobb hozzáadott értéket tudnak elérni.
Víz nélkül nincs kertészeti mezőgazdaság. De munkaerő nélkül sincs
A kertészeti kerekasztal egyik legfontosabb állítása az volt, hogy a jövőt valójában a vízellátás dönti el. A klímaváltozás miatt nő a növények vízigénye, gyakoribbak az aszályos időszakok, miközben sok térségben ma sincs érdemi öntözési lehetőség.
Különösen fontos és sokatmondó megjegyzés: a zöldségtermő területek döntő hányada ugyan öntözött, de a gyümölcsültetvények nagy része továbbra is kiszolgáltatott az időjárásnak. És hiába lehet a támogatási rendszerben akár 60–80%-os intenzitású forrást találni jéghálóra, fagyvédelemre vagy víztakarékos öntözésre, ha nincs honnan vizet kivenni, vagy nem adnak vízjogi engedélyt. A több kilométerről történő vízodavezetés nem reális termelői önerőből: ez klasszikusan állami infrastruktúra-fejlesztési feladat.
A kertészet ugyanakkor munkaigényes ágazat is, és ezt a konferencián senki sem próbálta szépíteni. A munkaerőpiaci trendek alapján hosszú távon csökken az agrárfoglalkoztatás, miközben a kertészetben különösen az időszakos munkaerő szerepe erős, és demográfiai okokból a munkaerőhiány nem átmeneti zavar, hanem tartós trend. A gyakorlati válaszok között egyre többször jelenik meg a gépesítés (ahol lehet), a jobb szervezés, és a térségi együttműködés.
A panelen hangsúlyozták: a kertészet akkor lehet igazán életképes, ha erős termelői szervezetekre és valódi integrációra épül. A szétszórt, néhány hektáros gazdaságok önmagukban ritkán tudnak stabil, nagy mennyiségű és egyenletes minőségű nyersanyagot adni a feldolgozóknak. Az integráció itt nem csak értékesítést jelent: logisztika, hűtőlánc, minőségbiztosítás, közös beszerzés, közös foglalkoztatás – a „túlélés” sokszor láncszinten dől el.
A kertészet különösen érzékeny a növényvédőszer-kínálat szűkülésére is. Egy, FruitVeB-anyagot szemléző szakmai összefoglaló szerint az elmúlt 6 évben 83 hagyományos hatóanyag került kivonásra, miközben egyetlen új hatóanyagot sem engedélyeztek; a biopeszticideknél jobb a mérleg, de az átállás így is idő- és tudásigényes. Ez felértékeli a megelőzést, az előrejelzést, a rezisztenciamenedzsmentet és a precíz kijuttatást.
A kertészet mostani pillanata egyszerre izgalmas és kockázatos: ha a beruházások találkoznak valódi öntözővízzel, infrastruktúrával, erősebb integrációval és stabil munkaerő-megoldásokkal, a zöldség-gyümölcs ágazat képes lehet magasabb hozzáadott értéket és kiszámíthatóbb jövedelmet hozni. A siófoki üzenet végül nem az, hogy holnap mindent át kell írni, hanem az, hogy a nyereséget egyre kevésbé a rutin, és egyre inkább a táblán belüli különbségekhez igazított, számokra épített gazdálkodás termeli meg.
Sándor Ildikó
Agrárágazat Tudástár: Helyspecifikus gazdálkodás – Olyan szemlélet és technológiai megközelítés, amely a termelési döntéseket (növényválasztás, tápanyag-utánpótlás, öntözés, növényvédelem, betakarítási idő) nem „átlagokra”, hanem táblán belüli és térségi különbségekre (talaj, vízellátottság, mikroklíma, hozampotenciál, piaci csatorna) építi, így csökkenti a klíma- és árkockázatot, és ott termel profitot, ahol a víz–technológia–piac hármasa valóban összeáll.
