A szőlő aranyszínű sárgasága ma az egyik legsúlyosabb növényegészségügyi kockázat a hazai mezőgazdasági ültetvényekben. A tavaszi megelőző munkák már nem halasztható, rutinszerű feladatok, hanem a termesztésbiztonság kulcselemei.
Nincs ellenszere
A betegséget okozó fitoplazma ellen nincs közvetlenül alkalmazható, hatékony növényvédő szer, ezért a védekezés alapja továbbra is a megelőzés. A hangsúly a fertőzési források kizárásán, a betegséget terjesztő amerikai szőlőkabóca visszaszorításán, valamint az ültetvény általános kondíciójának javításán van. A Nébih korábban a betegséget már 18 vármegyében és 21 borvidéken igazolta, a legsúlyosabb helyzet Zala és Veszprém vármegyében alakult ki.
A tavaszi védekezés első, meghatározó lépése a szakszerű metszés. Ilyenkor el kell távolítani minden olyan növényi részt, amely kórokozók vagy kártevők fennmaradását segítheti: a penészes fürtmaradványokat, a sérült, fagykárosodott, illetve a baktériumos vagy gombás fertőzés miatt elszáradt vesszőket, továbbá a tőke tövénél és a törzsön megjelenő fölösleges hajtásokat is. A metszés időzítésénél fontos, hogy lehetőleg olyan napokon történjen a munka, amikor a nappali hőmérséklet nem süllyed 0 Celsius-fok alá. A tavaszi megelőzés szempontjából azonban nem elég önmagában a metszés: a keletkező nyesedék összegyűjtése és megsemmisítése legalább ennyire fontos. Ennek oka, hogy az amerikai szőlőkabóca tojás alakban telel a szőlő kétéves részein, a kéreg alatt, így a nyesedék az ültetvényen belüli továbbterjedés egyik forrása lehet. A lemetszett fás részeket ezért el kell égetni a szabályok betartásával, vagy finom aprítás után a talajba kell dolgozni.
A következő kulcslépés a tél végi, kora tavaszi lemosó permetezés. Ez nemcsak a kabóca áttelelő tojásainak gyérítését segíti, hanem más kártevők és kórokozók induló fertőzési nyomását is csökkentheti. A tavaszi védekezés tehát itt még mindig a megelőzésről szól: nem a már kialakult betegség ellen kell fellépni, hanem a terjesztő vektort kell minél korábban gyéríteni. Ugyancsak fontos feladat május elejétől az alsó levelek fonákának rendszeres ellenőrzése, mert az amerikai szőlőkabóca lárváinak kelése az időjárástól és a fekvéstől függően május közepétől július elejéig is elhúzódhat. A korai megfigyelés azért döntő, mert így időben felismerhető a fertőzési nyomás növekedése.
A tenyészidőszak elején a zöldmunkák is a tavaszi megelőzés részét képezik. A tőke alsó részén és a törzsből kinövő fölösleges hajtások eltávolítása csökkenti a kabóca számára kedvező felületeket, és javítja az állomány átláthatóságát is. Ezt a munkát célszerű még a növényvédelmi beavatkozások előtt elvégezni, és szükség szerint ismételni. A megelőzés további alapja, hogy csak hatóságilag ellenőrzött, minősített szaporítóanyag kerüljön az ültetvénybe, a fertőzött vagy gyanús tőkéket pedig azonnal jelenteni és eltávolítani kell, mert az aranyszínű sárgaság zárlati károsító.
A hatósági ajánlásokat jól egészítheti ki a termesztéstechnológiai megelőzés. Az ÖMKi többéves vizsgálatai szerint a virágos sorköztakarás és a kisebb élőhelyfoltok növelik a hasznos élő szervezetek számát, és mérsékelhetik a kabóca felszaporodását. A talajtakarás emellett javítja a vízgazdálkodást, csökkenti az eróziót és a talaj túlmelegedését, vagyis ellenállóbb, kiegyensúlyozottabb ültetvényt eredményez. A gyakorlati üzenet egyértelmű: tavasszal a metszés, a nyesedékkezelés, a lemosó permetezés, a korai megfigyelés és a zöldmunka együtt adja a megelőzés gerincét. Mivel közvetlen gyógymód nincs, a szőlő aranyszínű sárgasága ellen csak következetes, időben végrehajtott tavaszi munkákkal lehet érdemben védekezni.
Agrárágazat Tudástár: Szőlő aranyszínű sárgasága – A fitoplazma által okozott, zárlati növénybetegség, amelyet főként az amerikai szőlőkabóca terjeszt, és amely ellen közvetlen növényvédő szer nincs, ezért a védekezés alapja a fertőzési források felszámolása, a vektor gyérítése, valamint a beteg vagy gyanús tőkék gyors eltávolítása.
