A magyar mezőgazdaság egyik legnagyobb, évtizedek óta húzódó problémája, hogy kevés az igazán erős termelői integráció és termelői értékesítő szervezet (TÉSZ). A rendszerváltás utáni rossz tapasztalatok miatt sok gazdálkodó ma is bizalmatlan minden olyan együttműködéssel szemben, ahol terményét vagy áruját egy közös szervezeten keresztül értékesíti. A Supp.li csődje ezt a bizalmatlanságot tovább mélyítheti, pedig a vállalkozás éppen azt bizonyította, hogy megfelelő szakmai háttérrel a magyar kistermelők sikeresen jelenhetnének meg a modern kereskedelemben. Főleg, ha a korábbi, elhibázott kormányzati intézkedések nem vágtak volna alá a hazai termelőknek-kereskedőknek…
Jó ötlet volt, nem rossz szándék
A 2016-ban alapított Supp.li célja – a Telex riportja szerint – az volt, hogy a hazai kistermelőket összekapcsolja az éttermekkel, majd a nagy kereskedelmi láncokkal. A vállalkozás vonzó módon nem egyszerű felvásárlóként működött: logisztikát, raktározást, csomagolást, számlázást és informatikai rendszert biztosított, vagyis olyan szolgáltatásokat nyújtott, amelyeket egy kisebb gazdaság önállóan nem tudna megteremteni. Több száz termelőnek nyitott piacot, partnerei között szerepelt az Auchan, a Tesco és a Kifli.hu is, árbevétele pedig néhány millió forintról közel 700 millió forintra emelkedett. Sok szakember a hazai termelői integráció egyik ígéretes mintáját látta benne.

(Fotó: Shutterstock)
Nem az ötlet bukott meg, hanem a gazdasági környezet
A vállalkozás gyors növekedése ellenére sem vált nyereségessé, de a végső csapást nem önmagában az üzleti modell jelentette. A magas infláció, majd a 2025-ben bevezetett árrésstop olyan láncreakciót indított el, amely végül a Supp.lit is maga alá temette. Bár a szabályozás közvetlenül nem vonatkozott a cégre, a nagy áruházláncok az árréskorlátozás miatt árengedményeket követeltek beszállítóiktól, szerződéseket tárgyaltak újra vagy mondtak fel. A Hiventures szerint ennek következtében a Supp.li forgalma átlagosan 25 százalékkal csökkent, a vállalkozás pedig több százmillió forintos bevételkiesést szenvedett el.
A történet jól példázza, hogy egy rosszul előkészített kormányzati piaci beavatkozás milyen messzire gyűrűzhet végig az élelmiszerláncon. Az intézkedések célja a multinacionális kereskedelmi láncok megszorítása volt, a következmény azonban az lett, hogy végül a magyar beszállítók, a kistermelők és egy részben állami tulajdonú vállalkozás fizette meg az árát. A felszámolás után mintegy 200 millió forintnyi kifizetetlen számla maradt több tucat családi gazdaság felé.
Kísértő múlt
A Supp.li története túlmutat egy startup bukásán. Magyarországon a termelői együttműködések egyik legnagyobb akadálya ma is a bizalom hiánya. A rendszerváltást követően több szövetkezetben és később egyes TÉSZ-ekben is előfordult, hogy a közös vagyonnal rosszul gazdálkodtak, vagy a termelők nem jutottak hozzá időben a pénzükhöz. Emiatt sok gazda ma is inkább egyedül próbál boldogulni, még akkor is, ha ezzel gyengébb alkupozícióba kerül.
Az Agrárágazat és a MezőHír korábbi cikkeiben is megszólaló szakértők szerint a magyar kertészet egyik legnagyobb kihívása ma sem a technológia vagy a piac, hanem a bizalom felépítése. A termelők, szolgáltatók és kereskedők együttműködése csak teljes átláthatósággal, pontos fizetéssel és kiszámítható működéssel tudja visszaszerezni és megtartani a termelők bizalmát.
Éppen ezért a Supp.li csődje nemcsak pénzügyi veszteséget okozott a károsult gazdaságoknak, hanem újabb elbizonytalanító példát is adhat azoknak, akik eleve bizalmatlanok a termelői integrációkkal szemben. Pedig a magyar mezőgazdaság hosszú távú versenyképességéhez éppen ezekre az együttműködésekre lenne a legnagyobb szükség.
Agrárágazat Tudástár: termelői integráció – A termelői integráció olyan együttműködési forma, amelyben a gazdálkodók közösen szervezik a termelést, a beszerzést, a tárolást, a feldolgozást vagy az értékesítést. Az integráció javíthatja az alkupozíciót, csökkentheti a költségeket, és megkönnyítheti a nagy kereskedelmi láncok piacára jutást. Hatékony működésének alapfeltétele az átlátható irányítás, a pénzügyi stabilitás és a tagok közötti bizalom.