A magyar zöldség- és gyümölcságazat látványosan és tartósan csúszik lefelé. Egyre kevesebb területen egyre kevesebbet termelünk, így egyre nő a behozatal. Az ágazatot az EU-támogatások elmaradása, az extrém magas áfa, a munkaerőhiány és a beruházások visszaesése egyaránt fékezi. A mezőgazdaság e főágazata olyan ponthoz ért, ahol már nem egy rossz év magyarázza a gondokat, hanem egy összeadódó, önmagát erősítő válságspirál.
Kemény jelzés, szerkezeti szintű leépülés
E borúlátó értékeléseket az utóbbi évtized legkevésbé optimista Zsendülés-konferenciáján hallhattuk, Szegeden. A legkeményebb jelzés a kibocsátás: a 2010-es évek eleji 2,5–3 millió tonnás szintről sokszor már a 2 millió tonnát is alig éri el az ország – ez nagyjából negyedes visszaesés. Közben hiába nőtt papíron a termelési érték 250 milliárdról 450–475 milliárd forint környékére, ez döntően árhatás, nem valódi teljesítményjavulás; vagyis a számok „szebbek”, a valós termelési alap viszont gyengül. A visszaesés mögött szerkezeti leépülés van. A gyümölcsösök területe bő tíz év alatt kb. 82 ezerről 70 ezer hektárra csökkent, és a beszámoló szerint ma már lényegében nincs olyan gyümölcskultúra, amelyik érdemben növelné a területét. Ráadásul a hozamok egyre szélsőségesebben alakulnak. A tavaszi fagyok egyre kiszámíthatatlanabb kilengéseket okoznak, miközben az ültetvények öregszenek, romlik a kondíció, és ezzel csökken a termelési potenciál – vagyis az alapállapot is gyengébb, nemcsak az időjárás rosszabb.
Lehúzza a feldolgozóipart is
A zöldségágazatban ugyanez a zsugorodás megy végbe. A termőterület kb. 90 ezerről 70 ezer hektárra esett. Külön figyelmeztető, hogy a területvesztés jelentős része az ipari jellegű kultúrákhoz (csemegekukorica, zöldborsó) köthető. Ez azt jelzi: nemcsak a frisspiaci termelés szűkül, hanem a feldolgozóipari alapanyag-bázis is. Ennek következménye egyenes: ha nincs alapanyag, a feldolgozókapacitás is leépül, és vele együtt az a lánc is, amely a hazai terméket versenyképesebbé tehetné.
(Illusztráció: Horizont Média/archív)
Importfüggő agrárország
A lejtmenet következő foka a piacvesztés: romlik az önellátási képesség, az export mennyisége csökken, az import nő, és a gyümölcsöknél 2018–2019 körül negatívba fordult a külkereskedelmi egyenleg – a zöldségeknél is hasonló irány látszik. Magyarul: miközben a fogyasztás legfeljebb enyhén nő, a hiányzó hazai mennyiséget egyre inkább „kívülről töltjük fel”. Különösen veszélyes a hajtatott termékek helyzete: késő ősztől kora tavaszig gyakran az import olcsóbb annál, amennyiért itthon gazdaságosan lehet termelni – vagyis pont akkor a legdurvább a verseny, amikor a hazai termelő amúgy is költség- és kockázati présben van.
Az öntözés, az ültetvényvédelem nagyon drága
A klíma oldaláról nem az éves csapadékmennyiség a fő probléma, hanem az eloszlás. A nyári (június–augusztus) csapadék éppen akkor csökken, amikor a meleg miatt a növények is jobban szomjaznak. A potenciális evapotranszspiráció a becslés szerint az elmúlt 50 évben 20–25%-kal nőtt, vagyis ugyanahhoz a termeléshez több víz kell. Innen jön a rideg következtetés: öntözés nélkül nem lesz versenyképes zöldség-gyümölcs termelés, és ha az öntözést nem sikerül érdemben fejleszteni, a lejtmenet gyorsul.
Csakhogy a védekezés ára sokkoló. A jég- és esővédelem hektáronként több milliótól több tízmilliós nagyságrendig viheti fel a beruházási költséget; a fagyvédelemnél pedig nincs egyszerre olcsó és hatékony megoldás, ráadásul bizonyos „szállított” fagyhelyzetekben a legjobb technológia sem ad biztos védelmet. Vagyis a kockázat egy része nem megvásárolható: marad benne olyan elem, amit beruházással sem lehet nullára csökkenteni.
Ma már a kárenyhítés sem sokat segít
A pénzügyi védőháló sem elég erős. A kárenyhítési alap néhány tízmilliárdos keretéből nem lehet több százmilliárdos károkat kezelni, miközben egy hektár ültetvényen több milliós veszteség is keletkezhet. A rendszer a jelenlegi logikával legfeljebb tűzoltás: a beszámoló szerint a valódi kockázatkezeléshez nagyságrendileg magasabb befizetések kellenének, miközben a piaci biztosítók sem szívesen vállalják az aszály- és fagykárok extrém kockázatát.
Erre rakódik rá a munkaerőválság: hazai tartalék gyakorlatilag nincs, a külföldi munkaerő integrálása elkerülhetetlen, de a források apadnak, a szabályozási korlátok szűkítik a mozgásteret. A feldolgozóiparban külön kockázat, hogy a szezoncsúcsban a jogszerűen foglalkoztatható alkalmi munkaerő „elfogyhat”, és ezzel nemcsak egy üzem, hanem az egész értékesítési lánc sérülékennyé válik.
Nem a leépülés a kérdés, hanem hogy van-e visszaút
A Zsendülés-konferencia gazdasági elemzői szerint ha nem jön gyors, célzott fejlesztési hullám (víz, védelem, technológia, kockázatkezelés, szaktudás), akkor nem az a kérdés, hogy „visszaesik-e” a hazai kertészet. Sokkal inkább, hogy milyen gyorsan veszít el további piacokat és kapacitásokat, és mennyire válik tartósan importra szorulóvá a magyar zöldség-gyümölcs ellátás.
Extrém áfával és EU-pénzek nélkül nehéz lesz…
A konferencián visszatérően elhangzott még a zöldség-gyümölcságazatot – európai szinten is példátlan mértékben sújtó – 27%-os áfa kérdése is. Erről lapunk folyamatosan ír: a rendkívüli adóteher nemcsak a tisztességtelen „kereskedők”: az áfacsalók zsebét tömi degeszre, a tisztességes termelők áruját kiszorítja a hazai piacról. Mindez az importnak kedvez, ami elveszi a „levegőt” a magyar gazdák elől.
A konferencián elhangzó általános gazdasági elemzések során elhangzott: EU-támogatások nélkül és új beruházási hullám híján nehéz visszafordítani a magyar gazdaság – és benne az agrárium, különösen a kertészet – 2022 óta tartó megtorpanását. A kertészetben a beruházási hiány napi kockázattá vált: a klímahatások erősödése miatt a vízmegtartás, öntözés, talajkímélő és precíziós technológiák, tárolás–hűtés, valamint a feldolgozás fejlesztése már nem „opcionális”, hanem túlélési feltétel. Ha ezek elmaradnak, nem egy nagy összeomlás jön, hanem szezonról szezonra szivárgó leépülés: ingadozó hozam és minőség, növekvő fajlagos költség, romló alkupozíció és kedvezőtlenebb értékesítés.
Agrárágazat Tudástár: Zöldség-gyümölcságazat – A mezőgazdaság kertészeti fő ágazata, amely a frisspiaci és feldolgozóipari zöldség- és gyümölcstermelést foglalja magában, és amelynek versenyképességét a klímahatások, az öntözés, a beruházások és a munkaerő rendelkezésre állása alapvetően befolyásolja.
