Az öntözővíz mindig tartalmaz sókat, melynek mértéke függ a víz forrásától. A talaj- vagy rétegvizek nagyobb mennyiséget tartalmaznak belőlük, mint az állóvizek. Lefolyástalan területeken, ahol a nyári vízpótlás nem megoldott, szoros a tó tározókapcsolata a talajvízzel. Ilyen esetben a sótartalom olyan magas lehet, hogy a vizet alkalmatlanná teszi öntözésre. Sótartalom szempontjából öntözésre legkedvezőbb a folyók vize. A hegyekben lehullott csapadék, hó gyakorlatilag nem tartalmaz sót, a folyómederből kicsi a beoldódás.
Vízminőség
Az öntözővizek minőségét elsősorban az alábbi jellemzők alapján ítélhetjük meg.
1. Az összes oldott sótartalom, melyet mg/l-ben fejezünk ki. A jó minőségű öntözővíz összes sótartalma ne legyen nagyobb 500 mg/l-nél. Laza, homokos talajok esetében, ahol a talajvíz mélyen helyezkedik el, ennél nagyobb, 800-1000 mg/l sótartalom is jónak minősíthető.
A víz alkalmazhatósága csak az adott talaj jellemzői, valamint a termeszteni kívánt növény igényének ismerete mellett állapítható meg. A növények sótűrése különböző, akár hatszoros eltérés is lehet az egyes fajok között.
Az öntözővíz sótartalmát a víz elektromos vezetőképessége (EC) alapján közelítőleg a következőképpen lehet számítani: mS/cm vagy dS/m x 640 = x ppm, vagy mg/l mennyiségű só. Az EC értéke egyszerűen, olcsón mérhető egy kézi műszerrel, így manapság általánosan használt eszköz az öntözőgazdák kezében. A bejuttatott műtrágya, sav növeli az öntözővíz Ec-jét, ezért a kemikáliát bejuttató eszköz után is mérni kell a sótartalmat.
2. A víz nátrium (Na) ionjainak relatív mennyisége, az összes kation százalékában kifejezve (Na%).
Az öntözővíz kationösszetétele akkor kedvező, ha minél kevesebb Na-iont tartalmaz, mert a nátrium az agyagásványok szétesését okozhatja. A szikesítő hatás szempontjából azonban nem csak az abszolút mennyiségű Na+ tartalmat kell figyelembe venni, hanem a többi fémionhoz viszonyított arányát is. Ez az agyagásványok diszperziójával van összefüggésben. A diszperzió mértéke függ az agyagásványok típusától, az oldat koncentrációjától és az ionok arányától.
A Na% megengedett értéke függ a víz anionösszetételétől és az öntözendő terület talajtulajdonságaitól (agyagásvány típusok aránya). A hidrokarbonátos víz Na%-a legfeljebb 35 lehet, ha viszont számottevő kloridot vagy szulfátot és kevesebb hidrokarbonátot tartalmaz úgy 45% is megengedhető.
3. A vízben levő magnézium (Mg) ionok relatív mennyisége, a Ca+Mg összes mennyiségének %-ában (Mg%.)
A sok magnéziumot tartalmazó öntözővízből jelentős mennyiség kötődhet meg a talajkolloidokon és kiszorítva a kalciumot (Ca) a talaj vízvezetőképessége, szerkezete romlik. Amennyiben a Mg% megközelíti a 40-50%-ot kötött, agyagos talajon a víz alkalmazhatósága kérdésessé válhat.
4. A víz tényleges szódatartalma. Lúgosan hidrolizáló alkáli sók oldatában fenolftalein-lúgosság mutatkozik. Az ilyen oldatok erőteljes szikesítő hatással rendelkeznek, ezért az öntözésre használt víz szódát nem tartalmazhat.
5. A nátrium adszorpciós arány, a SAR érték a sótartalommal együtt lehetőséget ad a talaj az öntözővíz hatására bekövetkező vízvezetőképesség változásának becslésére. Közepes és erős érték esetén fokozott figyelem, esetleg a víz javítása szükséges.
A SAR és a víz sótartalmának várható hatása a vízvezetőképességre (Ayers és Westcot, 1976)
A talaj javítása
A talaj fizikai és kémiai tulajdonságainak javítására nagyadagú ( 60 t/ha) szervestrágyázást vagy meszezést végezhetünk, melynek célja a megközelítően semleges kémhatás és a kalciumtelítettség elérése.
Sajnos sok esetben a másodlagosan szikes talajok javítása rövid távon nem lehetséges, vagy nem gazdaságos, ezért elsődleges a folyamat megelőzése.
A vizek minősítése az eltömődés lehetősége szerint
A mikroöntöző-telepeken a kijuttatóelemek kis átmérője miatt a víz minőségével szemben az elvárások eltérőek, szigorúbbak, mint más felszíni öntözési mód esetén. Kritériumok, határértékek felállítása bonyolult feladat, mivel nehéz megállapítani az esetenként más-más összetételű és arányú biológiai, kémiai és fizikai alkotók együttes hatását az eltömődési folyamatokra.
A vízkőképződés feltételei
a. Magas Ca és Mg sótartalom. Gyors kicsapódásra kell számítani, ha a koncentráció meghaladja az 50 ppm koncentrációt.
b. Magas kémhatás. 8 pH felett a kicsapódás már 20-30 ppm Ca- és Mg-koncentráció esetén megkezdődik.
c. Vízhőmérséklet. A hideg víz több széndioxidot képes megkötni, mely csökkenti a kémhatást. Növekvő hőmérsékletnél a CO2 távozik, az oldott sók kicsapódása növekszik.
Az öntözővízben levő anyagokat a következőképpen csoportosíthatjuk:
- lebegő szerves és szervetlen anyagok,
- kolloidok,
- oldott anyagok,
- természetes eredetű sók,
- műtrágyák és vízkezelő anyagok,
- élő biológiai testek, mint az algák és a nyálkaképző baktériumok.
A különböző eredetű vizek öntözésre való használhatóságát nehéz meghatározni számszerűleg. A kritériumokat maximális határokban lehet megfogalmazni. A fizikai részeknél a helyzet könnyebb, a biológiaiak és kémiaiak esetében nehezebb, különösen ha számításba vesszük az adagolt műtrágyák, vegyszerek hatását is.
A nyálkaképző baktériumok szűréssel nem távolíthatók el, ragadós telepeiken a lebegő szilárd részecskék megtapadnak és felhalmozódnak. Az oldott sók (vas, mangán, kén) kémiai átalakításában is szerepet játszhatnak, melynek nem oldódó vízkő felhalmozódása lehet az eredménye.
A fenti táblázatban látható a nemzetközi irodalomban használt vízminőségi táblázat, mely a legfontosabb jellemzők értékeit tartalmazza. A konkrét vízminta adatait vizsgálva, ha azok a közepes, vagy nagy eltömődési esély kategóriákba esnek, a víz kémiai kezelése (elsősorban savazás) feltétlenül szükséges.
A vizek minősítése a csepegtető elemek eltömődési esélyének becslésére (Nakayama, 1982)
Mérések
A víz vizsgálata során az alábbi méréseket kell elvégezni.
- A teljes lebegő anyag mennyisége, melyet a víz szűrése után, a szűrőn maradt anyagot 105 C-on szárítva kapunk meg.
- A szerves lebegő anyagok mennyisége, melyet a teljes lebegő anyag 600 C-on történő izzítása után számíthatunk.
- A teljes oldott anyagok mennyisége, melyet a szűrt minta bepárlásával nyerünk.
- Kémhatás- (pH-) mérés.
- Összes keménység, melyet a vízben oldott alkáli földfémek, gyakorlatilag a kalcium- és a magnéziumionok okozzák. A vízben lévő karbonátok és hidrogén-karbonátok a karbonát- vagy változó keménységet adják.
- A hidrogén-szulfid mennyisége.
- A vas- és mangántartalom.
- A mikrobiológiai élet, az egyedek száma, faja.
A felhasznált irodalom jegyzéke szerkesztőségünkben elérhető.
Dr. Tóth ÁrpádAquarex ’96 Kft.
