Mindig ugyanoda lyukadunk ki

Borítókép
Mindig ugyanoda lyukadunk ki

Nagy ugrás előtt áll a SAATEN-UNION fajta- és hibridkínálata

Bár nagyok a kihívások, mégis hatalmas tartalékok rejlenek a hazai kalászostermesztésben – utal Blum Zoltán a klímaválság, a hatóanyag-kivonások és a piaci konkurencia jelentette fenyegetésekre. A SAATEN-UNION hazai leányvállalatának ügyvezetője szerint már a közeljövőtől döntő lesz, hogy a növénytermesztő gazdaságok mennyire fegyelmezetten követik a hatékony technológiai előírásokat.

Megmutatni, hogy lehetséges. Blum Zoltán a SAATEN-UNION és a RAPOOL szántóföldi bemutatóján tart előadást 2019 nyarán

Évek óta feloldhatatlan vita folyik arról, jól tesszük-e, hogy egyre inkább a takarmánybúza-termesztés felé orientálódunk ahelyett, hogy a felső minőségi szegmenst céloznánk meg. A gazdák mintha nem látnák, hogy megtérül a befektetett pénz, energia. Mit gondol erről, és hogyan tud a SAATEN-UNION jelen lenni ebben a vitában?

– Amióta részt veszek a vetőmag-nemesítésben és -forgalmazásban, azóta létezik ez a dilemma. Általánosságban, úgy érzem, itt elsősorban a vágyak, vágyálmok ütköznek a racionalitással, a piaci, gazdasági valósággal.

Mire gondol konkrétan?

– Sokat beszéltünk az elmúlt években a minőségibúza-termesztésről. Volt célprogram is, ami ezt a szegmenst szándékozott erősíteni – nem átütő sikerrel. Nem lehet érzelmi alapon megközelíteni az üzleti kérdéseket. Ha a termelő nem azt tapasztalja, hogy a minőségi búza stabilabban és jelentős mértékben jövedelmezőbb, vagy úgy érzi, hogy nem térül meg a befektetett többlet-odafigyelés, akkor nem fogja termeszteni. És akkor ágazati szinten sem lesz előrelépés, mert a piac és a feldolgozóipar nyilván egyaránt nagy mennyiségekkel szeret dolgozni. Szerintem ilyen egységes nagy piac most nincs.

–  És ha offenzívebb magatartást venne fel az ágazat? Ha erősebben törnénk a javító és malmi minőség piacai felé?

– Van piaca ennek a szegmensnek, de nem látom, hogy lenne akkora növekedés, ami megfelelő plusz mennyiséggel várná a termelőket. Nem vagyok annyira jártas a feldolgozóiparban, de annyit látunk, hogy a technológia változásával, fejlődésével a malomipar igényei is változnak. Ma már az átlagos felső vagy felső középkategóriás alapanyagokkal is tudnak dolgozni a malmok, a sütőipar.

–  A SAATEN-UNION politikája, fejlesztési stratégiája hogyan veszi figyelembe ezt a trendet?

– Minden szegmensre megvan a kínálatunk, a megfelelő fajtánk, akár takarmány-, akár minőségi búzát tervez valaki termeszteni. Az, hogy egy-két vagy három-öt fajtával, hibriddel vagyunk-e jelen, attól függ, mekkora a szegmens igénye. A SAATEN-UNION célja nem az, hogy a kínálat feltétlenül nagy legyen, sok fajtából álljon, hanem hogy az a néhány fajta, ami a hazai kínálatunkba bekerül, stabilan, eredményesen produkáljon Záhonytól Somogyig. Úgyhogy a portfóliónk jövőre számszerűleg talán szűkülni is fog, de az igények kielégítése szempontjából hatékonyabb lesz.

Mondjuk is sokszor, hogy túl sok fajta van a piacon. Áramvonalasítanak?

– Igen, bár nemesítőként és forgalmazóként kicsit máshogy látom ezt: a mai szeszélyes időjárási, piaci viszonyok között fontos, hogy legyen fajtaválaszték – kockázatos csak néhány fajtára alapozni egy régió vagy az egész ország vetőmagellátását. A SAATEN-UNION nem véletlenül van jelen erős hazai fejlesztésekkel, a Nébih őszibúza-fajtajelöltjeinek harmada a mi nemesítőinktől érkezik.

Ugyanakkor ezt a minőség versus mennyiség vitát tovább árnyalja a keleti „isztán”-államok és Ukrajna, meg az oroszok erősödő előretörése a takarmánybúza-szegmensben. Ez sem ok, hogy új irányok után nézzünk?

– Konkurencia mindig lesz, s tény, hogy erősödik a nyomás kelet felől. Azt viszont nem gondolom, hogy erre az lenne a jó válasz, ha megpróbálnánk csak egy szűk szegmensben valami kiemelkedőt alkotni... Nagyon sok tartalékunk van a kalászosok termesztésében, sok házi feladat vár ránk: elegendő lenne első körben, ha ezekkel foglalkoznánk.

Mire gondol?

– Arra például, hogy hosszú távon nem fog menni, hogy októbertől karácsonyig vetjük a búzát. A másik: nem szabad belenyugodnunk a 4-6 tonnás termésekbe. Ami megfelelő technológia volt 20-30 évig, az ma már lehet, hogy nem elegendő, mert változtak az időjárási és piaci viszonyok, az elvárások. Főként a termesztési technológiák szigorúbb betartásában vannak jelentős tartalékaink.

Fura ez, mert például a szójánál, a repcénél elfogadott, hogy „komolyan kell venni”. Mi az akadálya ennek a kalászosoknál? Fejlesztési pénz, szaktudás?

– Biztos, hogy nem a pénz. A feszesebb technológiai fegyelem, vagyis az odafigyelés nem feltétlenül kerül pénzbe. Valóban, csak azt a szemléletet kell átültetni a gyakorlatba, amit például a repcénél már megszoktunk és követünk.

A SAATEN-UNION az első volt a hibrid búza kifejlesztésében. Mi motiválta az elsőséget?

– Pár évtizede több – köztük néhány nagy – nemesítő is nekifogott a búza hibridizációjának, de aztán a folyamat lelassult, elakadt, mert nem volt előre látható, hogy mikor válik jövedelmezővé, megtérülővé a kutatás. A SAATEN-UNION azonban mindig is erős kalászosnemesítő volt; mi előre tudtuk, hogy hosszú út lesz, sokára lesz jövedelmező, de eltökéltek voltunk, láttuk azokat az előnyöket, amik ma olyan fontosak a termesztőknek – egyszóval hittünk benne. Nem volt könnyű, de sikerült, és látjuk, hogy beválik, megérte.

És tényleg megérte? Szakmailag, morálisan biztosan, de anyagilag...?

– Szerintem igen, hiszen ma már nagy cégek is újra nekiindulnak ennek az iránynak. Még sok munkára van szükség, mert a búzahibridizáció nehéz műfaj, de már egyáltalán nem kérdés, hogy szükséges és jó irány-e. Ezt a tűrőképesség, a termésstabilitás bizonyítja, úgyhogy a feladatunk immár az, hogy kialakítsuk az üzemi, nagytáblás körülmények között is a működőképes és eredményes vetőmag-előállítást.

Ezek voltak a kitűzött célok és a fő előnyök, amiket említett: stressztűrés, stabilitás?

– Igen, betegség-ellenállóság, stressztűrés és persze a nagyobb teljesítmény. Nem kérdés, hogy ezekben a hibridek jól, jobban teljesítenek, de hát ezt már a repce és a kukorica példáján rég tudjuk. Csakhogy a búza genomja komplikáltabb.

Igen, most már közismert, hogy egyszikű létére még az emberénél is ötször bonyolultabb a géntérképe.

– Egy kutató ismerősöm mondta nemrég, hogy a búza nem könnyen adja magát... Szép megfogalmazás, de most már, meggyőződésem, csak idő kérdése, hogy a hibrid búza gyorsabban terjedjen, és több nemesítő is belépjen ebbe a szegmensbe.

A piac reagált már az előnyökre? Jönnek a vevők a hibridbúzára?

– Van egy határozott kör, amely már alkalmazza ezeket a hibrideket, és nemcsak elégedett; már nem is váltana másra. A következő lépés lesz azokat bevonni, akik még előítélettel vannak a hibrid iránt, akik még tartanak tőle.

Mitől?

– Félnek például attól, hogy nem érhető el piacos minőség, pedig a valóságban simán malmi minőséget produkálnak egyes hibridek. Aztán tartanak attól, hogy a technológia feszesebb, mint a hagyományos fajtáknál – ez már inkább jogos, de végső soron megint csak arról van szó, hogy csak ugyanazt kellene tenni, mint más növények esetében: fegyelmezetten követni a megfelelően átgondolt, okszerű technológiai tanácsokat. Ilyen értelemben a hibrid egy jó eszköz arra, hogy az őszibúza-termesztésnek végre egy korszerűbb technológiája valósuljon meg. Ez a lehetőség egyébként a rozsnál, az őszi árpánál is megvan. Tudom, mert miután a cégünknek most már ezen fajokban is van hibridje, látjuk, hogy a rozsnál, az őszi árpánál is működik az odafigyelés, a feszesebb, okszerű technológia meghozza az eredményeket.

– Hogyan illeszkedik ebbe a trendbe a precíziós gazdálkodás? Azzal a célok nagyon hasonlók, mint a hibridizációval: versenyképesség, klímahatások ellensúlyozása...

– És ne felejtsük ki a hatóanyag-kivonásokat sem mint kihívásokat!

– Tehát hogyan kapcsolódik ehhez a SAATEN-UNION: követi vagy orientálja a precíziós eljárásokat?

– Abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy a fejlesztőink nem csupán elméleti szakemberek, nemcsak irodai agrármérnökök, hanem technológusok is. Sokat teszünk azért, hogy ismerjék a korszerű műszaki, digitális vívmányokat és irányokat, tudjanak komplex megoldásokban gondolkozni. Például ennek eredménye, hogy olyan kiemelt minőségi, méretkalibrált vetőmagot állítunk elő és hozunk forgalomba, amely a hatékony precíziós vetés egyik fő alapeleme. Szóval a fejlesztőinknek tudniuk kell – és tudják is –, hogy hogyan fognak a gyakorlatban működni, teljesíteni a fejlesztések. A cél az, hogy a minőség – stabilitás – okszerű technológia – jövedelmezőség összefüggésrendszerébe helyezzük a fejlesztői tevékenységet.

És mit tapasztalnak a talajkímélő, például takarónövényes technológiák terjedéséről? A SAATEN-UNION-nak van ehhez illeszkedő vetőmagkeverék-kínálata, de milyen piaci igény van rá?

– A takarónövényes technológia Nyugat-Európában azért alakult ki, mert a gazdák belátták, hogy tudnak és kell is tenniük a talajaik védelme, erősítése, javítása, a talajélet helyreállítása érdekében. Ez a fontos és jó cél bekerült az európai agrárpolitikai és -támogatási rendszerbe, és így bekerült a hazai mezőgazdasági gyakorlatba is, ami szintén jó. Ami kevésbé örömteli, hogy sokan nem meggyőződésből és fegyelmezett, átgondolt technológiával végzik ezt, hanem pusztán a támogatásért, az AKG-s előírások miatt. Így persze a hatékonyság sem ugyanaz, mint amikor valaki teljes odafigyeléssel és szemléleti alapon végzi ezt. Jól kell használni az új technológiát, de egyelőre sajnos kevéssé terjed.

Pedig hiteles sikersztorik születnek. Egy zalai gazdaság jut eszembe, ahol komolyan művelik a takarónövényes műfajt, és például a tavalyi súlyos aszályt 30 százalékkal jobb talajnedvességgel úszták meg, mint a közvetlen táblaszomszéd, nem is szólva az erózió elleni védelemről...

– Mindig ugyanoda lyukadunk ki: a feszes, igényes technológia nem öncélú, nem felesleges! A jó magágy, az adott termőhelyre és a tervezett főnövényekhez igazított, megfelelően megválasztott magkeverék, az átgondolt talajművelési technika döntő lehet, különösen a nehezebb évjáratú években.

A Nébih repce-fajtavizsgálati jelentéseiből kitűnt, hogy a RAPOOL-hibridek 4-6 tonnás átlagot hoztak Magyarországon. Elégedettek?

– Igen, azzal a megjegyzéssel, hogy azért a hazai átlaghozam még nem tart itt. Örömre az ad okot, hogy az említett hektárátlagok üzemi, nagytáblás körülmények között is igazak. Szóval, nem kérkedni akarunk ezekkel az eredményekkel, hanem megmutatni, hogy lehetséges. Lehetséges még a szeszélyessé váló időjárási viszonyok közt is bizonyos szinten biztosra menni. A RAPOOL-nak a hibridjeivel ez a célja. A biztosítások analógiájával úgy mondhatnám: sok minden múlik a technológián, az időjáráson, de egy stabil, ellenálló, minőségi teljesítményt nyújtó fajtával, hibriddel a gazdaság már bizonyos fokon biztosítva van a jó termést illetően. A repcénél különösen igazak a hibriddel szemben támasztott fokozódó elvárások, hiszen a csávázószerhatóanyag-kivonások és a növény hosszú tenyészidőszakában várható időjárási kihívások erős kezdeti vigort, stabil, egészséges, stressztűrő növényt és jó betakaríthatóságot követelnek.

Nagyon az őszi növényekre fókuszáltunk, pedig a SAATEN-UNION a tavasziak körében is erősít. Mi itt a fő cél?

– A nemesítési-fejlesztési elv és célkitűzés ugyanaz, mint az őszi kalászosoknál: stabil, ellenálló, jó termésteljesítményű vetőmagokat adni a termelőink kezébe: amit tudunk a kalászosok piacán, azt most átvisszük a tavasziak szegmensére is. A kukorica- és napraforgó-portfóliónkra nagy átalakulás vár. Erről hamarosan tájékoztatjuk az agrárközvéleményt, mert nagy ugrás előtt állunk.

 

 

Tartalom közti banner a cikk végére
no