A napraforgó termesztésére hazánk éghajlata alapvetően alkalmas, mivel a növény meleg- és fényigényes, de nagy termések eléréséhez kedvező eloszlású és mennyiségű csapadékot igényel. Vízhiány esetén viszont az eltérő szöveti felépítettség miatt a kártételek fokozódása valószínűsíthető.
1. kép. A helyes gépbeállítás segíti a napraforgónövény fejlődését. Fotó: Takács Attila
2. kép. A májusi cserebogár pajorja jelentős kártevő. Fotó: internet
3. kép. A vetési bagolylepke hernyója nem válogat, mindent megeszik. Fotó: internet
A talajlakó kártevők az elsők a sok közül, amelyek fenik a fogukat a növényünkre
Nagyon fontos a megfelelő táblakiválasztás, kerülni kell a mély fekvésű területeket. A mechanikai gyomirtás hatékony védelmet nyújt, így a kártevők kevesebb táplálékot találnak. Az elővetemény is meghatározza a kártevők körét; a gabona-elővetemény elsősorban a pattanóbogarak lárváinak, a kukorica a cserebogárpajoroknak, a napraforgó pedig a poloskáknak kedvez. Kémiai védekezés esetén mindenképp talajvizsgálat szükséges. Ha négyzetméterenként 2-3 darab L1-2 nagyságú vagy 1 db L3-as nagyságú pajor vagy 1-2 db drótféreg (vagy áldrótféreg) található, akkor feltétlenül védekezni kell.
Nagyon fontos a levél épségének a megőrzése, már a növény csírakorában is. A helyes gépbeállítással (1. kép) megfelelő teret tudunk adni a növények fejlődésének, kompenzálva a kártételt. A polifág fajok elleni védekezést már vetés előtt, a talaj-előkészítést megelőzően el kell kezdeni, hiszen a talajban fejlődő polifág rovarok lárvái, a pajorok (cserebogarak lárvái) (2. kép), a drótférgek (pattanóbogarak lárvái) és az áldrótférgek (alkony- és gyászbogarak lárvái) a gyökerek megrágásával jelentős mennyiségű csíranövényt is el tudnak pusztítani.
A cserebogárpajorok az első vedlésükig humusszal táplálkoznak, így nem okoznak kártételt. Ezután azonban felhagynak a humusz és a korhadó növényi részek fogyasztásával, és a zöld növényi részek következnek. Teleléskor, illetve száraz időben a mélyebb talajrétegekbe vonulnak (a tavaszi talajfertőtlenítések helyes időpontjának megválasztása!). A pajorok nem csak a gyökerek megrágásával, hanem a főgyökér kiodvasításával is jelentős károkat okoznak az idősebb állományokban. Kártételüket a foltokban elpusztult növények jelzik. Lárváik több évig fejlődnek, tehát károsításukra ugyanazon a helyen folyamatosan számítani lehet (kell). Vetés előtt jelenlétük előzetes előrejelzési módszerrel (talajmintavétellel) felmérhető, s egyedszámuk talajfertőtlenítő granulátum alkalmazásával hatékonyan visszaszorítható. A polifág kártevők között kiemelt jelentőségű a vetési bagolylepke (Scotia segetum). Lárvája valódi hernyó (3. kép), amely éjjel aktív, így a fejlődő napraforgó közelében nappal a talajrögök között megbújik, és onnan éjjel előjőve a sötétben károsítja a fiatal növény hajtásait. A faj gradációjakor látványosan, foltszerűen pusztulhat a vetés. A kártételek megelőzését az imágók elleni permetezéssel úgy kell időzíteni, hogy az a rajzáscsúcsot – amit feromoncsapdával kiválóan jelezni lehet – követő 7-10 napon belül mindenképp megvalósuljon.
A napraforgó fejlődését nézve a sziklevelek védelme alapvető a növény későbbi fejlődésének alakulásában. Ebben az időszakban kárt okozhat a hegyesfarú barkó (Tanynmecus palliatus) és a sároshátú bogár (Opatrum sabulosum). A napraforgó tavaszi időszakában mindig többfaj együttes károsítására kell számítani. A fent említett fajok közül elsősorban a hegyesfarú barkót kell kiemelni, mivel a kukoricabarkóval szemben ez a faj elsősorban kétszikű tápnövényeket fogyaszt, károsít. A faj kétéves fejlődésű, imágó alakban telel, szabálytalan alakban rágja a fiatal napraforgó levelét Súlyos kártétel esetén a napraforgó további fejlődése attól függ, hogy a tenyészőcsúcs épségben maradt-e. (4. kép). Mindenképp védekezni kell, ha a területen 1-3 barkó/m2 van, a súlyos kár elkerülése érdekében.
4. kép. A pattanóbogár tövig tudja rágni a napraforgó-csíranövényt Fotó: Molnár Szilárd
5. kép. A gamma-bagolylepke hernyója polifág, így a napraforgólevelet sem veti meg. Fotó: Molnár Szilárd
6. kép. A fekete répalevéltetű jelenléte a növekedésben visszamaradást okoz. Fotó: Molnár Szilárd
7. kép. A zöld cserebogár is levélkártevőként léphet fel. Fotó: Molnár Szilárd
8. kép. Parásodott levélnyél, a petecsomó helyét jelzi. Fotó: Molnár Szilárd
Levélkártevők a napraforgón
A zöld növényi részeket károsíthatja a gamma bagolylepke (5. kép), a gyapottok bagolylepke, a fekete tücsök. Ez utóbbi telelő lárvái nagy tömegben a napraforgótáblák szélén és az erdősávok mentén károsítanak.
A napraforgót főként szikleveles állapotában károsítják. A napraforgó levelét (fészekvirágzatát) párás időszakban már 3-4 levélpáros stádiumtól az egész vegetációs idő végéig kolonizálhatják a levéltetvek. Közülük a jelentősebb faj a fekete répalevéltetű (Aphis fabae) (6. kép) és a sárga szilvalevéltetű (Brachycaudus helichrysi). A zöld és a rezes cserebogár kivételével a bogarak a napraforgó lombozatát ritkán károsítják. E tekintetben a legsúlyosabb kártételeket a zöld cserebogár (7. kép) okozza. Szórványos lombkártételt okozhat még a rezes cserebogár, a májusi cserebogár és a pusztai cserebogár, azonban a fent említett fajok lárvái a fő kártevők. A napraforgó 4-6 leveles stádiumában indul meg a mezei poloskák imágóinak betelepedése. Az imágók elleni védekezéssel akadályozzuk meg a peterakást. Amennyiben a tömeges lárvakeléskor végezzük az első permetezést, amikor a napraforgó már virágzik, úgy már kizárólag méhkímélő technológiát alkalmazhatunk. A napraforgó 5 lombleveles állapotától a virágzás időszakáig tömegesen jelentkeznek és okoznak kárt a mezei poloskák. Közülük is a legjelentősebb a molyhos mezei poloska (Lygus rugulipennis), de a kialakított kárképekhez hozzájárul a változó mezei poloska (L. pratensis), a lucernapoloska (Adelphocoris lineolatus) is. Ezek a poloskák kétnemzedékesek, pete vagy imágó alakban telelnek. Kártételük során (amikor is a levélnyélbe süllyesztik petéiket) az intenzíven fejlődő napraforgó szára felszakad, repedezik, torzul (8. kép). A kikelő lárvák által okozott nyitott sebzések később utat nyithatnak sebparazita gombák (pl. szürkepenészes rothadás) számára. A napraforgó levelét és virágzatát két említhető vándorlepkefaj károsítja, a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) (9. kép) és a gamma-bagolylepke (Autographa gamma). E lepkék már hazánkban is át tudnak telelni, így a már a tavasz közepén megjelenő imágóik nem kell, hogy délről felvándoroljanak, tehát kártételük is hamarabb jelentkezik. Mindkét lepke hernyója a napraforgó tányérján is rág, és utat nyit gyengültségi kórokozóknak (Rhizopus spp.). A tányér megrágása és ürülékkel, rágcsálékkal történő szennyezése néhol érzékeny termésveszteség kiváltója lehet. E fajok kártételére minden évben számítani kell, de fokozottabb fellépésükre elsősorban száraz, aszályos években kell felkészülni. Száraz időszakban súlyos levélkártételt okozhat a kétfoltos takácsatka (Tetranicus urticae). Szövedékének védelme alatt szívogatásával csökken a levelek asszimilációs felülete, így a növény éhezik, sínylődik, és ezzel csökken a kaszatok olajtartalma (10. kép). A takácsatka tömeges elszaporodásához a 22 °C fölötti hőmérséklet és a természetes ellenségek hiánya rendkívül kedvező. Évente több nemzedéke alakul ki, a nyári nemzedékek kifejlődése 2-4 hét alatt történik meg, száraz, meleg időben pedig gyorsabban megy végbe. Sok gyomfajt kedvelnek a takácsatkák, így azokon felszaporodhatnak. Egy késői mechanikai gyomirtás esetén az elszáradó gyomokról a kultúrnövényünkre vándorolnak. A takácsatkák tömeges elszaporodásához vezet a széles hatásspektrumú rovarölő szerek (a szintetikus piretroidok) használata is, kiirtva a természetes ellenségeiket, a ragadozó poloskákat és a katicabogarakat. Az atkák nem rovarok, hanem a pókszabásúakhoz tartoznak, ezért nem kell azon csodálkozni, ha a sok rovarölő nem gyéríti a létszámukat, sőt, a természetes ellenségeik kiirtásával akadálytalanul terjednek.
Az üvegházimolytetű (Trialeurodes vaporariorum) (11. kép) alkalmi kártevőként lép fel, de kártétele nem elhanyagolható.
9. kép. A gyapottok-bagolylepke a napraforgót sem kíméli. Fotó: Molnár Szilárd
10. kép. A kétfoltos takácsatka a meleg száraz időszakot kedveli. Fotó Molnár Szilárd
11. kép. Az üvegházi molytetű is kedveli a nagy lédús napraforgóleveleket. Fotó: Molnár Szilárd
Virág- és kaszatkárosítók
A már kialakult virágzaton és a fészekpikkelyek között a már említett fekete répalevéltetű szívogat, ennek következtében a tányér eltorzul. A tányér kaszat felőli oldalán megtelepedő fekete répalevéltetű-telepek részleges sterilitást is okoznak. A napraforgó „csillagbimbós” fenológiai stádiumától a már említett mezeipoloska-fajok okoznak érzékeny károkat. Kártételük a „nyitott bimbójú” hibrideknél különösen látványos a virágkezdeményeken okozott sérülésekkel, mézgaszerű kifolyásokkal. A poloskák kártétele nagymértékben hozzájárul a kaszatkezdemény elhalásához, a kaszatbélbarnulási tünetekhez. A kaszatok beérésével az egész vegetációban károsító mezeipoloska-fajok kártétele jelentősen csökken. A napraforgómoly (Homoeosoma nebulellum) tápnövényei a fészkesvirágzatúak. Kárképe jellegzetes, a virágot, a magkezdeményeket és a magot rágja meg, a szövedékével összeszövi az egész tányért. A magvaknak általában a felső részét károsítja. Nedves évjáratban a megrágott magvak megpenészednek. Évente 2, esetleg egy részleges 3. nemzedéke is lehet. A hernyó telel át a talajban. A nyári, első nemzedék lepkéi július közepétől augusztus elejéig rajzanak. A lepkék a napraforgó virágzatába rakják le petéiket, akár 200-300 db-ot nőstényenként. Fontos eleme a védekezésnek a legelőkön, útszéleken, árokpartokon a tápnövényeit adó fészkes virágzatú gyomnövények irtása, és ellenálló napraforgó vetése. Mesterséges pótbeporzással is csökkenthető a kártétel, mivel a lepkék nem petéznek a már megtermékenyült virágokba. Szükség esetén a virágzás kezdetén méhkímélő technológiával védekezzünk! Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) imágói is súlyos károkat tudnak okozni a napraforgónövényeken (12. kép). A korai érésű, elvirágzott kukoricatáblákról folyamatosan települhetnek be a virágzó napraforgótáblákba. A táplálkozó bogarak jellegzetes rágásai jól láthatók a tányér szélén elhelyezkedő nyelves virágokon, de a csöves virágok bibéjének károsításával mérhető termésveszteséget is okoznak. A megtermékenyült nőstények a napraforgón táplálkozva, itt le is rakják a talajba tojásaikat Az érőben lévő kaszatokat a vadgerle (Streptopelia turtur), a balkáni gerle (S. decaocto), a parlagi galamb (Columba livia) és a verébfajok (Passer spp.) fogyasztják, illetve verik ki a tányérokból, amivel érzékeny termésveszteséget okoznak (13. kép).
12. kép. Az amerikai kukoricabogár a napraforgóban is károsít. Fotó: Molnár Szilárd
13. kép. A madarak is kedvelik az érett kaszatokat. Fotó: Molnár Szilárd
A napraforgó virágzása esetén a méhkímélő technológia alkalmazása egyes növényvédő szereknél kötelező! A méhkímélő technológia keretében méhekre mérsékelten veszélyes/mérsékelten kockázatos rovarölő szerek felhasználására kerülhet sor: Méhekre mérsékelten veszélyes vagy mérsékelten kockázatos minősítésű növényvédő szer kijuttatása – amennyiben ezt a növényvédő szer engedélyokirata lehetővé teszi – kizárólag a házi méhek napi aktív repülésének befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg, és legkésőbb 23 óráig tarthat. A napraforgó-termesztésben a következő hatóanyagok állnak a termesztők rendelkezésére a NÉBIH által üzemeltetett növényvédő szerek adatbázisa szerint, a 2021. 01. 11-i adatok alapján:
– Talajfertőtlenítő szer: teflutrin 2025.12.31-ig. Cipermetrin 2023. 10.31-ig.
– Méhekre nem jelölésköteles: levéltetvek, kukoricabogár, üvegházi molytetű, cserebogarak, és rágókártevők ellen: Acetamiprid 2025.12.31-ig.
– Méhekre kifejezetten veszélyes: lambda-cihalotrin 2023.12.31-ig, deltametrin 2024.10.31-ig, gamma-cihalotrin 2022.12.31-ig, indoxakarb 2024.05.23-ig.
Takács Attila
növényvédelmi entomológus
