Nehéz évnek néz elébe az, akinek a kukoricaszilázsa keményítőhiányos

A silókukorica növénytermesztésének egyik legkritikusabb eleme a növény vízellátása. A kukorica tenyészidőszak alatti összvízigénye 370–440 mm közötti, ami fajtánként/hibridenként változik. Idén sok volt a csapadék – kiváló lett a silókukoricák hozama. A gyönyörű zöld kukoricanövény azonban sok termőhelyen csalódást okozott a termelőknek.

Nem minden a külcsín… de a belbecs! Amikor 2,5-3 méter magas a kukorica, de csak egy cső van rajta, akkor a keményítő koncentrációja alig éri el a 30%-ot. Sőt, mértünk 20-25% közötti értékeket is. A tarlómagasság 40-60 cm-re való emelése javíthat a helyzeten, de ahol 3,0-3,5 méteres a növény, vastag a szár és közepes méretű az egyetlen cső, ott még ez sem fogja megoldani a helyzetet. Mit tehetünk akkor, ha a szilázsunk keményítőtartalma 25-30% közötti?

 

 

Tekintsük át a keményítő témakörét a válaszadáshoz!

A nagytejűtehén-takarmányadagban lévő napi 5–7 kg keményítő elsődleges forrása a szemes kukorica (száraz dara és nedves kukorica formájában), valamint a kukoricaszilázs. A szilázs naponta tehenenként kb. 2,5 kg keményítőt szolgáltat (napi 20 kg kukoricaszilázst, azaz kb. 7 kg szárazanyagot etetve tehenenként, 35% keményítőtartalom mellett), míg a szemes kukorica 2-3 kg-ot (napi 4 kg szárított kukoricadara). Természetesen vannak más komponensek is, mint például a búza, az árpa, a tritikálé vagy a tejesérésben betakarított gabonaszilázs (10-20% sz.a. keményítő), melyek szintén tartalmaznak keményítőt. Ezek a források azonban kevesebb keményítőt szolgáltatnak (1-2 kg/nap/tehén), mint a kukorica. A legfontosabb nedves melléktermék keményítőtartalmával manapság már nem érdemes számolni, mert az ipari feldolgozás hatékonysága olyan mértékben javult, hogy alig maradt keményítő a sörtörkölyben, a Gurmitban vagy CGF-ben. Amikor egy szilázs keményítőtartalma 30%, akkor a 20 kg szilázs (7 kg szárazanyag/nap/tehén) 2,1 kg keményítőt visz be az adagba. Így kb. 0,4-0,5 kg keményítő hiányzik a takarmányadagból a nagyobb keményítőtartalmú szilázs etetéséhez képest. Ez a hiány 0,50,7 kg/nap/tehén kukoricadarának felel meg. Tehát egyszerű lenne a megoldás? A hiányzó keményítőt etessük szárított kukoricadara formájában? Nem. Ennek okait az alábbiakban olvashatják.

 

1. táblázat. Az egyes gabonafélék bendőbeli lebonthatósága (Tóthi, 2006)* Nocek és Tamminga (1991), ** Philippeau és m.tsai (1992), Cerneau és m.tsai (1991), Herrera-Saldana és m.tsai (1990), Tamminga (1989), Nocek és Tamminga (1991) in Tóthi és m.tsai 2006

 

Mivel pótoljuk a hiányzó keményítőt?

A szemes kukorica keményítőtartalma ugyan jelentős (átlagosan 72%; 65-76%), de a kukorica keményítőjének bendőbeli lebonthatósága lassabb és kisebb mértékű, mint a többi gabonáé (kukorica: 58%, cirok: 61%, búza: 93%, árpa: 92%, kukoricaszilázs: 85%). Az 1. táblázatban a különböző gabonafélék keményítőjének bendőbeli ’viselkedése’ látható.

A bendőből a vékonybélbe lebontatlan formában kerülő keményítő vékonybéli emészthetősége korlátozott a hasnyálmirigy amiláz limitált termelődése miatt (maximum 1,0-1,5 kg/nap/tehén). A by-pass keményítő mennyiségét tehát korlátoznunk kell, mert amennyiben mennyisége meghaladja az 1,0-1,5 kg/nap/tehén értéket a vékonybélben, úgy efölött akár 20%-a is kiürülhet a bélsárral. Ekkor látunk keményítőszemcséket a bélsárban! Brandt és m.tsai (1996) szerint 3,9 kg kukorica etetésekor 1050 g keményítő kerül a vékonybélbe és 500 g a vastagbélbe. Ez az eredmény arra enged következtetni, hogy szárított szemes kukoricából megközelítően 4 kg/nap/tehén a napi mennyiség felső határa, amennyiben a gazdaságos keményítőlebontás a fő szempont. Amikor a keményítőbevitel jelentős a nagytejű csoportban (2425% sza. TMR keményítőtartalom, 24-25 kg/nap/tehén szárazanyag-felvétel, 6,0-6,5 kg keményítő/nap/tehén), akkor a keményítő bendőbeli lebonthatóságát növelni kell annak érdekében, hogy a vékonybélbe ne kerüljön 1,5 kg-nál nagyobb mennyiség. Ennek egyik módja, hogy növeljük a búza és az árpa részarányát (1-3 kg/nap/tehén), ami azonban a TMR fajlagos energiatartalmát csökkenteni fogja (kívánatos a 7,0-7,2 MJ/kg sza.), mivel a búza (8,27 MJ NEl/kg sza.) és az árpa (8,05 MJ NEl /kg sza.) energiatartalma nem éri el a kukoricáét (8,57 MJ NEl /kg sza.). A másik megoldás, hogy a kukorica keményítőjének bendőbeli lebonthatóságát javítjuk. A kukorica keményítőjének bendőbeli lebonthatóságát a nedves formában történő tartósítása javítja (2. táblázat).

 

 

Tehát az idei évben a leghatékonyabb megoldás az lenne, ha a szárított kukorica mellett nedves kukorica etetését is beterveznénk. Ez egy stratégiai döntés a telepen: a nedves kukorica használatával nagyobb hatékonysággal helyettesíthető a kukoricaszilázsból hiányzó keményítő, és jól kombinálható a szárított kukoricával. Ennek mértéke (70-75%-os szárazanyag-tartalommal számolva) kb. 1-4 kg/nap/tehén nedves kukorica (HMC = High Moisture Corn), attól függően, hogy a kukoricaszilázsunk mennyire keményítőhiányos, és mennyit etetünk belőle. A kukoricadarát a gyengébb bendőbeli lebonthatósága ellenére sem javasoljuk elvetni, mert az a védett keményítő forrása az adagban (a védett keményítőből a vékonybélben felszabaduló és felszívódó glükóz meghatározza a tejcukor szintézisét és ezen keresztül a potenciális tejhozamot). Továbbá aszályos-száraz évben a szemes tisztításával jelentősen csökkenthető az aflatoxinszennyezettség mértéke (míg nedves kukoricában ez nem oldható meg).

Nemcsak az idei évben van jelentősége a nedves kukoricának, hanem akkor is, amikor az aszályos nyár miatt nem jó a keményítő koncentrációja a szilázsban, vagy szárazon érkezett be a kukoricazúzalék, vagy nem jó a szemroppantottság. E tényezők hatással vannak az adag potenciális keményítőtartalmára, a keményítő bendőbeli lebonthatóságára és emészthetőségére, valamint a keményítőpótlás mértékére, annak költségeire. Ekkor is érdemes lenne nedves kukoricát etetni.

 

2. táblázat. A kukorica keményítőtartalmának bendőbeli lebonthatósága (Knowlton és m.tsai, 2007)

 

Mire figyeljünk még egy keményítőhiányos évben?

A nemzetközi kutatások szerint a keményítő emészthetőségének jelentős hatása van a potenciális tejtermelésre (1. ábra). Ezért az emészthetőség magas szinten tartásával sokat tehetünk a keményítőhiányos kukoricaszilázsunk káros hatásának ellensúlyozására.

Tudjuk, hogy a kukoricaszilázs keményítőtartalmának emészthetősége a szemek roppantottságától és a szárazanyag-tartalomtól függ (3. táblázat). Sajnos idén is láttunk a laborban olyan kukoricazúzalékot, amely nem csak kevés szemet tartalmazott, de még ráadásul rosszul is volt roppantva. Ideális céltartomány a 70% feletti CSPS-érték és a 3235% szárazanyag-tartalom. A tehénnek csak az a keményítő számít, ami emészthető. A többi csak átutazó… A keményítő emészthetősége azonban, szerencsére, az idő előrehaladtával javul a silódepóban (4. táblázat). A javulás oka, hogy a keményítőszemcséket körülvevő fehérjeburok (prolamin) a savak hatására fokozatosan lebomlik, és szabaddá válhat a keményítő, ami kedvezőbb takarmányértékesítést és potenciálisan nagyobb tejtermelési szintet eredményezhet. Ezért a hosszabb tárolási idő lehet a másik segítség egy keményítőhiányos évben. Javaslat: 3-4,5 hónapot várjunk az első, új depó nyitásával!

 

 

A TMR-ben a keményítő másik jelentős formája a szemes kukorica. Erről már írtunk, de még nem tértünk ki arra, hogy a kukoricadara emészthetőségét mivel lehet/kell szinten tartani (illetve a technológiai hibák hogyan csökkenthetik azt). A szárított kukoricadara emészthetőségének az alapja a helyes szemcseméret beállítása és előállítása (2. ábra). Az elmúlt évtizedekben 1,5–2,5 mm-es szemcseméretet javasolt a hazai szakirodalom, tekintettel arra, hogy nagyobb szemcseméret esetében kisebb a porosodás mértéke és az ebből adódó veszteség, továbbá kisebb a bendőacidózis kockázata. Ez a kisebb termelési szintű hazai állomány esetében korábban elfogadható volt. A korszerű, 10 000 kg laktációs termelésű hazai tejelőállományban azonban felülvizsgálatra szorul, mert a nagyobb tejtermelés nagyobb szárazanyag-felvétellel társul, ami gyorsabb bendőpasszázst eredményez: így kevesebb a rendelkezésre álló idő a keményítő lebontásához. Ezért közöljük az egyik USA vizsgálati eredményt, ami azt mutatja, hogy 1,5 mm feletti frakció esetében statisztikailag igazolhatóan csökken a keményítő emészthetősége szárított kukoricadarában. Javasoljuk tehát az 1,5 mm alatti frakcióméret alkalmazását (és rendszeres ellenőrzését) kukoricadara esetében.

 

3. táblázat. A keményítő emészthetőségének változása a szárazanyag-tartalom és a CSPS-érték függvényében kukoricaszilázsban (Orosz és Dégen, 2013)

4. táblázat. A keményítő emészthetőségének változása a tárolási idő függvényében kukoricaszilázsban (CVAS labor USA, 2012, forrás: Corwin Holtz)

 

A nedves kukorica esetében sokkal veszélyesebb a szemcseméret kérdése (3. ábra). A technológia ugyanis leggyakrabban hengerszékre épül, ahol roppantjuk a szemeket, nem daráljuk. A vizsgálati eredmény szerint a 2 mm feletti mérettartomány még a nedves kukoricában is negatív hatással van az emészthetőségre, tehát megfontolás tárgyát képezheti a nedves szemes kukorica darálása. Ez nedvességtartalom kérdése is. A nedvesebb anyag (30% nedvesség) nehezen vagy egyáltalán nem darálható (kenődik). Ezért ha a roppantás mellett döntünk, akkor mindenképpen nagyobb figyelmet érdemel a roppantottság ellenőrzése, a technológia pontos kivitelezése. Sajnos sok telepen találkoztunk az elmúlt években emésztetlen szemekkel a bélsárban, a rosszul kivitelezett roppantás miatt. Így tovább növeljük a keményítőhiányt! Ha a darálás mellett tesszük le a voksot, akkor a betárolandó anyag nedvességtartalmát szigorú határok között kell tartani a szárazabb tartományban (25% nedvesség).

A nedves kukorica emészthetősége is változik a tárolás alatt a sav hatására (4. ábra). Az USA-adatok alapján a vizsgált 11 hónap alatt 9%-ot javult a keményítő emészthetősége (56,6%-ról emelkedett 65,2%-ra). Javasolt tehát várni a nedves kukoricahurka vagy -depó nyitásával is, ha jobb emészthetőséget akarunk elérni.

 

5. táblázat. A bélsár keményítőtartalmának hatása a gazdasági mutatókra (Ferraretto et al., 2013)

 

Hogyan lehet ellenőrizni a takarmányadag keményítőtartalmának hatékonyságát? Ha kevesebb mint 3% a keményítő a bélsárban, akkor rendben van, a termelő elégedett lehet, mert megtett minden lehetőt az emészthetőség javításáért. Ez rendkívül szigorú mérce. Ellenőrizzen egy meghatározott csoportot időnként! Az állatok 10%-ától gyűjtsön mintát ebben a csoportban! Dr. Ferraretto (USA) elfogadja a kevert mintát (személyes közlés), jelen cikk szerzője inkább a minták egyedi mérését javasolja hazai körülmények között (a változékonyság miatt). Fagyassza/hűtse vagy szárítsa meg a mintákat, és így tárolja, majd laborban méresse be szárazanyag- és keményítőtartalomra!

Tekintettel a téma időszerűségére, a nedves szemes kukorica tartósításának témájára a következő alkalommal visszatérünk, mert nehéz évnek néz elébe az, akinek a kukoricaszilázsa keményítőhiányos, és gondja lesz a keményítőellátással.

 

Dr. Orosz Szilvia
ÁT Kft., Gödöllő