Növényvédelmi előrejelzés módszerei – szőlőben

A szőlőtermesztők előtt eddig is nyilvánvaló volt, hogy minden évjárat más és más, amely olyan feltételeket teremt, amikor nem végezhetünk növényvédelmet megszokás szerint. A folyamatosan változó újabb és újabb szerkínálat ismerete mellett fontos, hogy a kórokozók, kártevők életmódját, betelepedési idejét ismerjük és tudjuk azt, hogy melyek azok a határértékek, amikor védekeznünk kell. Ezeknek a döntéseknek a meghozatalában nyújt segítséget az előrejelzés. Az odafigyelést, rendszeres területbejárást, eszközöket, méréseket igénylő munka meghozza a gyümölcsét, hiszen csak akkor alkalmaz kémiai növényvédelmet a termelő, ha a károsító okozta veszélyhelyzet kialakul. Mindez jelentős költségmegtakarítást, egészséges, nagyobb mennyiségű, jobb minőségű termést eredményez.

Szőlőt fertőző legjelentősebb kórokozók előrejelzése

A kórokozók előrejelzésének alapeszköze, a lehetőleg növényállomány szintjében elhelyezett hőmérő. Fontos a napi csapadék megállapításához a csapadékmérő is. Ezen adatok birtokában elvégezhetőek azok az alap kalkulációk, amivel az első következtetések levonhatóak. A szőlő kórokozók legkorszerűbbnek mondható előrejelzési eszköze, a fejlett szoftverrel felszerelt előrejelző készülék, amelynek megszakítás nélkül, folymatosan mért és számított adatai segítenek abban, hogy a szőlősorok között pontosan mért adatokat (hőmérséklet, csapadék, levélnedvesség, relatív páratartalom, szélsebesség) károsító modellekkel értékeljük és egyszerűen állapítsuk meg a fertőzési veszély szintjét. A szoftverekkel felszerelt előrejelző készülékek több típusa ismert. A készülékek fejlesztői arra törekednek, hogy a kórokozó biológiájáról megtudott újabb és újabb ismeretanyag beépüljön a szoftver modelljeibe, ezáltal a legmegbízhatóbb jelzésekkel szolgáljanak. A legkorszerűbb mérőeszközök ma már interneten keresztül érhetőek el, a nap bármely órájában.

Szőlő lisztharmat (Erysiphe necator)

A szőlő lisztharmat előrejelzését korábban az áttelelő micéliumok fejlődésének vizsgálatára alapozták. Ma már egyértelműnek és általánosnak tekinthető, hogy a fertőzések kialakulásában az áttelelő ivaros szaporító képlet a kazmotécium játszik nagyobb szerepet. Ezért a kazmotéciumok nyár végi-őszi képződése, érése, majd telelő helyre való lemosódása alapján tudunk következtetni a lisztharmat tavaszi fertőzési potenciáljára. Ehhez szükséges, hogy nyár végén, ősszel meggyőződjünk a kazmotéciumok számáról, az érésről, esetleg arról is, hogy nyár végén, ősszel nem történt-e meg az aszkospórák kiszóródása, amely csökkenti a következő vegetáció kezdetén a fertőző anyag mennyiségét. A szőlő lisztharmat elsődleges fertőzési veszélyének a megállapítása az előrejelző szoftver primer fertőzés modell, azaz az aszkospóra modell vizsgálatával történik. Az aszkospórák szóródása akkor indul, amikor kevés, pár mm csapadék hull, tartósan 10 °C fölötti a hőmérséklet, és több mint 5 órán át levélnedvesség mérhető. Az első fertőzés bekövetkezése után a micéliumok, konídiumok fejlődésének lehetőségét vizsgáló modellt értékeljük. A védekezési döntések meghozatalának nélkülözhetetlen eleme a növényi vizsgálat, amelynek tapasztalatai kiegészítik a készülék jelzéseit.

Szőlő peronoszpóra (Plasmopara viticola)

A szőlő peronoszpóra előrejelzésének is két fő időjárási eleme a hőmérséklet és a csapadék. A levél nedvességének időtartama a harmadik olyan tényező, amely jelentősen befolyásolja a fertőzés kialakulását. Ha a hőmérséklet emelkedik, a fertőzés kialakulásához szükséges levélnedvesség ideje csökken 23 °C-os léghőmérsékletig. Az 1950-es években megfogalmazott fertőzési feltételek ma is megállják a helyüket: az első fertőzés kialakulásának vizsgálatakor, ha 10 mm csapadék hull rövid időn belül, vagy több egymást követő gyakori esőzések alakulnak ki, a napi középhőmérséklet 10-13 °C körül alakul és az éjszakai hőmérséklet nem csökken 11 °C alá, akkor számíthatunk az első olajfoltok megjelenésére. A fertőzés alapvető feltétele, hogy életképes oospóra legyen a területen. Jelenleg is vitatott, hogy a helyben áttelelt oospóra, vagy a Földközi-tengeri légáramlattal később érkező ivartalan zoospórangiumok által következik be peronoszpóra fertőzés elsőként a szőlőben. Az előrejelző készülékek primer infekciót és másodlagos fertőzéseket jeleznek előre. A fertőzés valószínűségét jelző modellek az inkubációs idővel is számolnak, amely a fertőzéstől a tünet megjelenéséig telik el. Egyszerre több inkubáció lehet folyamatban. Abban az esetben, ha előrejelző készülék nem áll rendelkezésre, akkor az egyszerűen használható módszer a szőlő peronoszpóra inkubációs idejének a megállapítására a jól ismert „Istvánffy és Pálinkás féle” táblázat. A táblázat napokban határozza meg az inkubációs időt, amelynek el kell telnie a fertőzés megtörténtétől az adott napi átlaghőmérséklet mellett, hogy a levélen, ill. a fürtön tünetek jelenjenek meg. A készülék jelzései mellett ennek a kórokozónak az előrejelzéséhez is szükséges a rendszeres helyszíni vizsgálat.

Szürkerothadás (Botrytis cinerea)

A szőlő szürkerothadás előrejelzésében a hőmérséklet és a levélnedvesség időtartamának adatait felhasználva tudjuk számítani a fertőzés valószínűségét. Az előrejelző szoftverek többféle modellt alkalmazhatnak, amelyek működése minden változatnál a két paraméter értékein alapul. A bonyolultabb modellek figyelembe veszik a szőlő fejlettségi stádiumát, az esetlegesen elvégzett kezeléseket is. Az előrejelző készülékek tehát jó támpontot adnak a védekezés szükségességének megállapításához, amikor figyelembe kell venni az időjárás előrejelzéseit a szüretig, a fajta érzékenységét, valamint a szürkerothadás megelőzéséhez használni kívánt hatóanyag tulajdonságait is.

Feketerothadás (Guignardia bidwellii)

A feketerothadás 2009-től általánosan jelen van Magyarországon, de járványszerű fellépésével a csapadékos években számolhatunk. A feketerothadás modelljének az alapelemei a hőmérséklet a páratartalom és a levélnedvesség. 21-24 °C között mindössze 7 órás levélnedvesség szükséges a fertőzés kialakulásához. Az első aszkospóra fertőzés egyik feltétele a 2-3 napig tartó eső. Az előrejelző szoftver modellje lehetőséget adhat arra, hogy megítéljük, hogy területünk, amelyre az előrejelzés készül a fekete rothadás szempontjából gyenge, közepes vagy erős fertőzési nyomásnak van kitéve. Ettől függően eldönthető a program infekciós görbéje alapján, hogy preventív vagy kuratív hatóanyag felhasználása szükséges.

A szőlő kórokozóinak előrejelzésében akár az egyszerű hőmérőt, csapadékmérőt, akár az egyszerűbb, vagy bonyolult szoftvereket használjuk, minden esetben meg kell vizsgálni, hogy a mérésekből számolt fertőzési valószínűség a növényállományban miként realizálódik. Védekezési döntéseink során elemezni kell, hogy milyen tényezők módosíthatják a készülék jelzéseit, milyen hirtelen esemény léphet fel, amely változtathat a modellek fertőzési grafikonjain vagy amelyet a készülékek nem vesznek figyelembe.

A szőlő főbb kártevőinek előrejelzése

A kártevők elleni védelem a szőlő növényvédelmi technológiájában – viszonyítva a korábbi évekhez, évtizedekhez – egyre nagyobb hányadot képvisel. Gondolhatnánk, hogy az integrált termesztési rendszerekben az ökológiai egyensúly fenntartására tett erőfeszítések mára már meghozták gyümölcsüket, azonban újabb és újabb kártevők meglepetésszerű megjelenésével ez az elmélet részben megdőlni látszik. A szélsőséges, gyakran meleg évjáratok hatásaként megjelenő alkalmi kártevők, valamint az újonnan megtelepedett (behurcolt) rovarok jelenléte az eddig megszokottnak vélt technológiáktól eltérően nagyfokú rugalmasságot, naprakészséget és a védekezések alaposabb átgondolását kívánják tőlünk.

Fontos tehát, hogy ültetvényünket rendszeres szemlében részesítsük és amennyiben szükséges a rovarölőszeres beavatkozás, azt előrejelzésre alapozva és továbbra is ökológiai szemlélettel tegyük.

Atkák (Acarina)

A szőlőt károsító atkafajok dominancia viszonya növényvédelmi-és tápanyagutánpótlási technológiától, a fitotechnikai műveletektől (pl. csonkázás), valamint az időjárástól függően termőhelyenként és ültetvényenként változó. Jelentőségük főleg azokban az ültetvényekben fokozódhat (az egyes fajták érzékenységén túlmenően), melyek tápanyagellátása kiegyensúlyozatlan (pl.: túlzott N adagolás, Ca hiány), továbbá a növényvédelem során széles hatásspektumú készítményeket alkalmaznak (pl.: szerves foszforsav észterek, piretroidok). Ez utóbbi hatásaként a fitofág atkafajok természetes ellenségei (pl.: ragadozó atkák, ragadozó poloskák, katicabogarak, fátyolka lárvák stb.) elpusztulnak, ezáltal a növényvédelmi szempontból kedvező populációszabályozó szerepük minimálisra csökken.

Az előrejelzés során vizuális és/vagy laboratóriumi vizsgálattal ellenőrizzük a kártevők létszámát, de emellett fontos meggyőződnünk a természetes ellenségek meglétéről is. Általánosan elmondható, hogy >1 db ragadozóatka/levél esetén növényvédelmi beavatkozás nem szükséges az ültetvényben. A rügyben telelő atkák esetében az akaricides védekezés szükségességét már az előző év nyarának végén előrejelezhetjük a telelőre vonuló atkanépesség számából (erős fertőzés esetén ez a felmérés az éppen aktuális védekezési döntésünket is segíti – a várakozási idők betartásával -, csökkentve ezzel a telelőre vonuló népességet). Ennek hiányában a tél folyamán vagy rügyfakadás előtt rügyboncolás elvégzése javasolt. A szőlőn károsító főbb atkafajok előrejelzési lehetőségeit, a kártételi küszöbértékek alakulását az 1. sz. táblázatban mutatjuk be.

Szőlőtripsz (Drepanothrips reuteri)

A meleg, aszályos vagy sok esetben szélsőséges időjárási elemekkel tarkított évek sorozata olyan kártevők fokozott mértékű előfordulását eredményezheti, melyek növényvédelmi szempontból korábban jelentéktelenek voltak. Ilyen kártevő a szőlőtripsz is, melynek károsításával az ültetvények többségén egyre gyakrabban szembesülhetünk. A kártevő a tenyészidőszak folyamán csak viszonylag kis számban található meg a szőlő nagy lombfelületén, ekkor kártétele is elenyésző. Nem úgy, mint a kora tavaszi időszakban, amikor lombfakadás után a levelek, hajtások, később a virágok szívogatásával azok vontatott, törpe fejlődését okozza. Különösen nagy odafigyelést érdemel az átmenetileg hűvös tavasz, amikor a szőlő lassú fejlődése huzamosabb ideig kedvez a károsításnak. A szőlőtripsz a tőke kéregrepedéseibe húzódik telelésre, azonban nagyszámú egyed települhet be kevert tölgyesek állományából, mogyoróról.

A kártevő távelőrejelzését már az előző év nyár végén (augusztus-szeptember) elvégezhetjük. Az ekkor a szőlőbe kihelyezett sárga ragacsos lapok az ültetvénybe berepülő, majd ott áttelelő egyedszámról nyújtanak számunkra tájékoztatást. Az áttelelő populáció nagysága azonban nem feltétlen van egyenes arányban a tavaszi kártétel mértékével, mivel a telelési körülmények és az időjárás módosíthatnak ezen. A védekezés szükségességének és idejének eldöntéséhez pontosabb adatokat kapunk, ha az ültetvény több pontján átvizsgáljuk a hajtásokat. Itt érdemes megemlíteni, hogy a szőlőtripsz kártétele nagyon hasonlít a szőlő levélatka kártételéhez, az ellenük alkalmazható készítmények hatékonysága viszont eltérő. Ezért nagyon fontos a kártevő beazonosítása. Amennyiben a szőlő 3-4 leveles állapotában hajtásonként átlagosan >3 tripsz fordul elő, javasolt az inszekticides beavatkozás.

Cserebogarak

(Májusi cserebogár – Melolontha melolontha, Erdei cserebogár – Melolontha hyppocastani, Zöld cserebogár – Anomala vitis, Kunsági zöld cserebogár – Anomala solida)

A cserebogarak imágói és lárvái (pajorok) is kártevői a szőlőnek, egyes fajai (pl. a zöld-és a kunsági zöld cserebogár) az ország bizonyos területein (főleg az Alföldön) okoznak komoly kártételeket. Fejlődési idejük 3-4 év. Az imágók nagyobb mértékű kártételére (fiatal hajtások, levelek megrágásával) a rajzási években, főleg erdő közeli területeken számíthatunk. A pajorok a gyökerek rágásával elsősorban a fiatal (1-2 éves) telepítésű szőlőben okozhatnak meglepő károkat. A bogarak rajzása – azok elterjedési területe alapján – jól előrejelezhető, de meggyőződhetünk a bogarak és a pajorok egyedszámáról, előfordulásáról próbagödör ásással is. A vizsgálatot nyár végén, ősszel (még a fagyok beállta előtt) vagy tavasszal (február-március) végezzük, 50-60 cm mélységben 0,5 m2/3 ha felületen. Ha ekkor cserebogarat találunk a talajban, az azt jelenti, hogy rajzási év következik, vagyis a bogarak kártételével számolhatunk a pajorokéval viszont nem. Amennyiben a próbagödörből pajorokat sikerül gyűjtenünk, azok lárvafejlettségét figyelembe véve 1-2 pajor/m2 érték esetén szükséges a védekezés (L2-es lárvastádiumban).

Szőlőilonca (Sparganothis pilleriana)

A szőlőilonca kártételi jelentősége minimálisra csökkent a szőlőültetvények inszekticides védelmének növekedésével. Az egy nemzedékes, a szőlő kérge alatt fiatal hernyó alakban telelő kártevő, (fakadáskor) a szőlő 1-5 leveles stádiumában megrágja, összeszövi a leveleket, hajtásokat, később a fürtöket. A szőlőilonca tavaszi kártételét az előző évi fertőzés ismeretében előrejelezhetjük. Fakadáskor csak kivételes esetben (erős fertőzés), a szőlő 3-5 leveles állapotában 5 db hernyó/tőke előfordulása esetén szükséges védekezni. A telelésből előjövő hernyók megjelenése időben kitolódik, ezért – az előző évről nagy kártevő népességre számítva- az ültetvény rendszeres szemléje elengedhetetlen.

Szőlőmolyok (Tarka szőlőmoly – Lobesia botrana, Nyerges szőlőmoly – Eupoecilia ambiguella)

Hazánk területén két szőlőmoly károsít. A gyakoribb, nagyobb területi elterjedéssel bíró tarka szőlőmoly jelentősebb kártételére a melegebb, csapadékszegényebb években számíthatunk. A nyerges szőlőmoly inkább a hűvösebb, csapadékosabb klimatikus viszonyokat kedveli. Életmódjuk és esetleges károsításuk hasonló. Hosszú meleg őszön a tarka szőlőmolynak kialakulhat egy harmadik nemzedéke is, mely valószínűsíthetően kisebb egyedszámú lesz mint az előző kettő (az első két nemzedék elleni védekezések és a nyáron nagyobb tömegben előforduló természetes ellenségek hatására) és nem igényel külön beavatkozást. Amennyiben nem sikerült az első két nemzedék ellen optimális időben és módon védekezni, a harmadik nemzedék jelentőségét – a nagyobb egyedszámon felül – növeli, hogy a szőlő érésekor inszekticides beavatkozásra már nincs lehetőségünk. Ezen felül a kártétel miatt fokozódhat a botrítisz fertőzésveszély és jelentősebb lesz a következő évre áttelelő szőlőmoly népesség az ültetvényünkben. A tarka- és nyerges szőlőmoly életmódbeli jellegzetességeit és előrejelzésük lehetőségeit a 2. sz. táblázatban mutatjuk be. A feromoncsapdák kihelyezése a molyok repülési zónájába, ~1,2-1,3 m magasságban történjen. A kánikulai napokon gondoljunk a kapszulák gyakoribb cseréjére, azok fogási hatékonyságának csökkenése végett. Hűvös, szeles időjárásban a lepkék rajzása elhúzódhat, átmenetileg szünetelhet. A gyakran molykárosította ültetvényekben ilyenkor kiemelt fontossága van a vizuális vizsgálatnak, melyet annak több pontján szükséges elvégezni.

Ékköves faaraszoló (Peribatodes rhomboidaria)

Az utóbbi években, hazánk fő szőlőtermő vidékein a kora tavaszi kártevők közül az ékköves faaraszoló az elsők között szerepel. A szőlő alkalmi kártevőjeként emlegetett faj évi két nemzedéket nevel (hegyvidéki területeken egynemzedékes), hernyó alakban telel. Kártételi jelentőségét ez a körülmény növeli, mivel a hibernációból felébredt hernyóknak ebben az időszakban kevés – a szőlő rügyön kívüli – táplálék áll rendelkezésükre. A hernyók évente két alkalommal április-májusban és júliusban figyelhetők meg az ültetvényben, azonban a júliusi kártétel a szőlő nagy lombtömege (és az egyéb inszekticides beavatkozások) miatt jelentéktelen. A kártevő jelenlétére viszont egyértelműen utaló jel, mint ahogy az is, ha a szőlőbe kihelyezett feromoncsapdák (vagy fénycsapdák) nagy tömegben fogják a lepkéket (május-június és augusztus-szeptember). Az ékköves faaraszoló populációsűrűsége térben és időben erősen változó, ezért a meglepetésszerű tavaszi károk megelőzése végett fontos az ültetvény rendszeres szemléje (a hernyó tökéletesen álcázza magát, mozdulatlansága és a szőlővessző színével szinte egyező megjelenése miatt), később a lepkék csapdázása. Amennyiben a kártevő második nemzedékének lepkéit nagy számban fogják a feromoncsapdák ezen felül (az utóbbi évekhez hasonló) viszonylag enyhe telet tudhatunk magunk mögött, fel kell készülni az esetleges tavaszi védekezésre!

Bagolylepkék (Noctuidae)

A szőlőben alkalmi kártevőként bizonyos években számos bagolylepke faj károsíthat (pl.: C-betűs-, gamma-, gyapottok-, káposzta-, vetési bagolylepke, nagy sárga fűbagoly stb.). A kártétel szempontjából azokra a fajokra kell fokozott figyelmet fordítanunk, amelyeknek a lárvái telelnek át az ültetvényünkben. Ezek kora tavaszi kártétele, a rügyek részleges vagy teljes kirágásával, vagy a levelek elfogyasztásával gazdasági jelentőségű lehet. A védekezés módja elsősorban attól függ, hogy a kártevő nappal is a szőlőn tartózkodik-e, vagy – ami többnyire jellemző – rejtett életmódot folytat és nappal a talajrögök vagy az aljnövényzet védelmében van. A bagolylepkék rövid-és távelőrejelzése, sok bizonytalansági tényezőt hordoz magában, többek közt azt, hogy a csapdázáshoz ismernünk kell a területünkön előforduló fajok összetételét (célirányos egy adott fajra történő előrejelzés). Tekintettel arra, hogy alkalmi, nem rendszeres kártevőkről van szó, állandó, széleskörű csapdázásuk az ültevényben nem lehet elvárás. Abban az esetben, ha ismerjük a kártevő fajt, egyedi csapdázásukkal kísérletet tehetünk a későbbi generáció(k) vagy az áttelelő nemzedék esetleges megjelenésére vagy kártételére.

Számos bagolylepke csalogatására alkalmas feromon-és csalétek csapda áll rendelkezésünkre (pl.: C-betűs-, gamma-, gyapottok-, káposzta-, vetési bagolylepke). Használatuk során tudnunk kell, hogy a csapdázott populáció tömegéből nem lehet egyértelműen következtetni a lárvakártételre, mivel a tojásrakást, a lárvák fejlődését, azok áttelelésének sikerét az időjárási körülmények nagymértékben befolyásolják (pl. C-betűs bagolylepke).

Egyetlen célravezető teendőnk maradt a védekezés szükségességének megítéléséhez (a fenti szempontok figyelembevételével), ez pedig az ültetvény szemle, melyet – ha kártételt találunk, de kártevőt nem – akár a késő esti órákban is szükséges megtennünk.

Szőlőgyökértetű (Viteus vitifolii)

A XVIII. század közepén Európába behurcolt filoxéra a saját gyökerén fejlődő európai szőlőn kedvező életfeltételeket talált. A károsítás következményeként a szőlőültetvények jelentős részének kipusztulása arra sarkallta a kutatókat, hogy a kártevő biológiáját, életmódbeli sajátosságait mind behatóbban tanulmányozzák. Mint ismeretes, a kártevő életmódja rendkívül összetett, ezért a várható kártétel előrejelzése, annak megakadályozására tett intézkedések nem irányulhatnak kizárólag a kémiai növényvédelemre.

A kártevő gyökérlakó alakjai évente 4-7 nemzedéket nevelnek a szőlő gyökerén, melyen szívogatásuk nyomán nodozitásokat (gumósodást), súlyosabb esetben tuberozitásokat (dudorodást) hoznak létre. Ennek következtében a szőlő föld feletti részein vékonyabb, rövidebb vesszőképzés, sárguló, fakó színű lombozat, termésképzés csökkenése vagy teljes mértékű elmaradása jelezheti számunkra a kártételt.

A levéllakó alakok szívogatása nyomán levélgubacsok képződnek, melyek csak erős fertőzés esetén (főleg anyatelepeken) okozhatnak gazdasági kárt (csökkent asszimilációs tevékenység, vesszők beérésének hiánya).

A kártétel megelőzése érdekében már a telepítés előtt számításba kell vennünk, hogy az európai fajták filoxéra ellenálló (amerikai) alanyra történő oltása és ezek telepítése jelenti számunkra a legfőbb megoldást mind a levél,- mind a gyökérlakó alakokkal szemben!

A gyökérlakó alakok ugyanis az amerikai (ellenálló) alanyokon – annak morfológiai felépítése, összetétele és gyors fejlődése, regenerálódása miatt – nem képesek fennmaradni. Hasonló igaz a levéllakó egyedekre is melyek az európai szőlő levelén nem vagy csak kivételes esetben károsíthatnak. Jelentőségüket tovább csökkenti, hogy ezek az alakok szárnyas és ivaros nemzedéket vagy áttelelő tojást nem hoznak létre, tehát a levéllakó alakok nem járulnak hozzá a kártevő nagyarányú terjesztéséhez. Mindezen felül a gubacsokban maradó egyedek a levelekkel együtt lehullanak és elpusztulnak.

A levéllakó alakok erős fertőzése esetén – különösen anyatelepen – szükség lehet inszekticides beavatkozásra, melynek idejét az ültetvény előzetes szemléjét követően az első gubacsok megjelenéséhez időzítsük. A fertőzés mértékétől függően többszöri beavatkozásra is szükség lehet.

Amerikai szőlőkabóca (Schaphoideus titanus)

Az amerikai szőlőkabóca jelentőségét nem a közvetlen kártétele jelenti a szőlőtermesztők számára, hanem mint a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmáját (Flavescence dor’e) terjesztő vektor! Nagyobb egyedszám szívogatása esetén az alsó levelek korai elöregedését, törékennyé válását tapasztalhatjuk, de ennek gyakorlati jelentősége nincs.

Az egynemzedékes faj, tojás alakban telel a tőke 1-2 éves részein a kéreg alatt. A tojásokból a lárvák kelése elhúzódó, kezdete május eleje-közepére tehető. A lárvák fejlődése 5 lárvastádiumon keresztül történik. Az imágók július eleje-közepétől jelennek meg.

A vektor egyes fejlődési stádiumainak előrejelzésére különböző módszerek állnak rendelkezésünkre.

A lárvák megfigyelésére alapvető módszer a szőlőtőkék vizuális vizsgálata, mely elsősorban az alsó levelek fonáki oldalára kell irányulnia. Még hatékonyabb módszer, ha fűhálóval (esetleg kopogtató ernyővel) gyűjtjük össze a rovarokat a szőlő lombozatáról. A megfigyelésnek azért is kiemelt fontossága van, mert az inszekticides kezelések a fiatal (L1-L2-es) lárvák ellen a leghatékonyabbak. Jelentősebb felszaporodás esetén azonban újabb permetezés válhat szükségessé (~10 nap múlva).

Az imágók csapdázása sárga vagy zöldessárga színű ragacsos színcsapdával (10×16 cm) történik, melyet a szőlő lombozatában 1,5 m magasságban rögzítünk. Kihelyezésének ideje az L4-es lárvastádium, ugyanis ezt követően ~10 nap múlva jelennek meg az első imágók. A sárgalapokat 10 naponta ellenőrizzük (szeptember közepéig), kártételi küszöbérték 4 db imágó/csapda/10 nap. Az imágók elleni védelem a tojást rakó nőstények gyérítését szolgálja, ezzel hozzájárulhatunk a vektor népesség nagyarányú gyérítéséhez.

A vektorral fertőzött ültetvényekben az előző évi előfordulás és felszaporodás függvényében a tojások ellen irányuló lemosó permetezés javasolható.

Az újabb rendelkezések értelmében a szőlő szaporítóanyag előállító területeken, továbbá a fitoplazma fertőzés miatt körülhatárolt területeken kötelező a csapdakihelyezés és a védekezés!

Egyéb szőlőültetvényben ajánlott a vektor csapdázása, esetleges terjedésének megfigyelése és szükség esetén az inszekticides beavatkozás.

Markóné Nagy Krisztina

kórtani előrejelzés

Veszprém Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága

Tüh Annamária

rovartani előrejelzés

Zala Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága