Ennek egyrészt gazdasági, másrészt agrotechnológiai okai vannak. Európa nem maradhat le a világ többi növénytermesztő régióitól, másrészt a génszerkesztés az egyik jó válasz a klímaváltozás következményeinek enyhítésére.
A tudomány már rég túllépett rajta
Miközben a hagyományos GMO-technológiát – azaz fajidegen idegen gének „beültetését” egy másik faj génkészletébe – általános elutasítás övezi Európában, a lágyabb génmódosítási eljárások lassan 10 éve éles viták tárgyát képezik. A génszerkesztés, a precíziós nemesítés döntően abban különbözik a hagyományos génmódosítástól, hogy idegen gén bevitele nélkül, nukleotidonként módosíthatja az élőlények örökítőanyagát. Az MTA egyik akadémikusa szerint a heves vitákat kiváltó technológiákon túllépett a tudomány. Dudits Dénes agrármérnök-akadémikus már 2017-ben síkre szállt amellett, hogy ezzel a technológiával többek között nagyobb terméshozam, aszálytűrőbb, erősebb gyökérzetű vagy kisebb fertőzésérzékenységű növények, nagyobb testtömegű és betegség-ellenállóságú állatok nemesíthetők. Hozzátéve: a ma érvényes EU-meghatározás a génszerkesztést nem tekinti GMO-nak.
Az EU nem maradhat le
Ez a meggyőződése Dr. Vida Gyulának, a martonvásári Agrártudományi Kutatóközpont főigazgatójának, a Vetőmag Szövetség alelnökének, aki tavaly azt nyilatkozta a MezőHírnek: a génszerkesztés nem dolgozik idegen génekkel, nem transzgénikus, csak a saját génállomány olyan változásait – a genom olyan mutációit – hozza létre, amelyek nagy statisztikai valószínűséggel előbb-utóbb természetes úton is bekövetkezhetnének az adott növényben. A professzor hozzátette: ahhoz, hogy csökkentsük a műtrágya- és vegyszerfelhasználást, a versenyképesség miatt a mezőgazdaságnak olcsóbban és a népességnövekedés miatt nagyobb mennyiséget kell előállítania. Ehhez és a klímaváltozás hatásai miatt a hatékonyságnövelés nem megkerülhető, továbbá az EU nem engedheti meg a kontinens versenyképességének és az élelmiszer-ellátás biztonságának a kockáztatását.
Tény, hogy az amerikai földrészen, Ázsiában vagy Ausztráliában már régen utat nyitottak a precíziós nemesítésnek.
Ellátás és versenyképesség
Mindezt közvetíti a Vetőmag Szövetség (VSZ) friss közleménye is. A szakmai szervezet az Európai Unió NGT-t (új genetikai nemesítési technikák) szabályozó jogalkotási folyamatához kapcsolódóan megtárgyalta a precíziós nemesítés kérdéskörét, és a tudományos, gazdasági, élelmezési és vetőmagágazati szempontok miatt a precíziós nemesítést olyan innovatív eljárásnak minősítette, amiben kizárólag a természetben előforduló, hasznos tulajdonságokat használnak fel a kutatók. Ezzel a növénynemesítés évekkel lerövidíthető. Az egyre jelentősebb klímaváltozás és a minél kisebb növényvédőszer-felhasználás követelményei miatt a precíziós nemesítés nélkülözhetetlen a mezőgazdaság megváltozott éghajlati körülményekhez történő alkalmazkodásához, és a megfelelő terméseredmények eléréséhez. A precíziós nemesítés olyan vetőmagokat biztosít a hazai termelők számára, mely alapja lehet a társadalom egészséges, GMO-mentes élelmiszerrel való ellátásának és a magyar mezőgazdaság versenyképességének – közölte Dr. Vida Gyula alelnök.
Új szabályozás jön az EU-ban
Ezekről a géntechnológiai szabályokról tárgyal a közeljövőben az Európai Unió is. A tervezet szerint az új géntechnológiákkal (NGT1) létrehozott növények kikerülnek a GMO-szabályozás hatálya alól. Az új szabályozás értelmében az adott faj saját génkészletét átalakító génszerkesztés, illetve a célzott mutagenezissel elért „gyorsított evolúció” más elbírálás alá esik, mint az idegen fajok génjeinek „összekeverése”. Az új „nemesítési technikákkal” (NGT1) létrehozott élőlényeket nem övezik majd bonyolult jóváhagyási eljárások, és nem lesznek jelölési követelmények az így „feljavított” egyedekkel szemben. A laboratóriumi és üvegházi fejlesztés után egyszerűbbé válnak a szabadföldi kísérletek. A hagyományos génmódosított növényektől eltérően az egyes EU-tagállamok nem tilthatják meg ezek termesztését a saját országukban, a szaporítóanyagokon azonban fel kell tüntetni, hogy új géntechnológiával készültek – írja laptársunk, a MezőHír.
