Olaj a tűzre

A multilaterális kereskedelempolitikai tárgyalások, nevezetesen a WTO-tárgyalások megfeneklésének biztos jeleként egyre másra szaporodnak a „harmadik felet” hátrányos helyzetbe hozó bilaterális, szabadkereskedelmi típusú megállapodások a világban. A WTO belső kimutatásai szerint ma már a 300-at is meghaladja az ilyen típusú, országok vagy integrációk közötti két- vagy többoldalú, egymásnak piacra jutási kedvezményeket nyújtó megállapodások. Ilyen, minket közvetlenül és közvetetten is érintő megállapodás-tervezet látott napvilágot ez év júliusában a Brüsszeli Bizottság honlapján, mely az Európai Unió és a dél-amerikai gazdasági térség emblematikus országait integráló MERCOSUR ország-csoport között köttetne, amennyiben a tagállamok Parlamentjei az abban foglaltakat ratifikálják.

A főszereplők

A Latin-Amerika legjelentősebb gazdasági térségét magába foglaló integráció több mint 260 millió fogyasztót számlál a négy alapító országban (Brazília, Argentína, Paraguay és Uruguay). Ebben a körben a közel 210 millió lakosú Brazília agrárpotenciálja érdemel különös figyelmet. Mint a világ legjelentősebb szójatermelője, ármeghatározó szerepénél fogva alapvető befolyást gyakorol a szója világpiaci árára. Az utóbbi hetekben világbotránnyá duzzadt amazonasi őserdőégetések is bizonyítják: a szójabáróknak semmi sem drága, hogy a termelés fokozásához, termőterületekhez jussanak. Emellett Brazília – India után – a legjelentősebb cukornádtermelőként alapvető befolyást gyakorol a cukornádalapú bioetanol-piacra, de a baromfi-, a marha- és a sertéshús-előállításban is számottevő tényező a világpiacon. A 45 millió lakosú Argentína pedig a kukoricatermelés és takarmánykukorica-export kardinális szereplőjeként csakúgy, mint a szójatermelés terén, világpiaci árbefolyásoló terméktömegekkel rendelkezik. A kontinensnyi ország legeltetéses marhaállománya pedig akkora, hogy darabszámra azt nem is tudják mérni, csak időre, ami itt Európában, ahol egyedi állatazonosító rendszert (ENAR-t) működtetnek az EU tagországok a szarvasmarha- és juhállomány alakulásának nyomon követésére, bizony különcködésnek tűnik.

Nekik élelmiszer-, nekünk gépexportpiac

A tervezett megállapodás előkészületének időigényét jellemzi, hogy a puhatolózó megbeszélések az EU és a Mercosur-integráció között a 2000-ben megkezdett, új WTO-forduló előtti időkre nyúlnak vissza. Mondhatnánk azt is, hogy a két évtizedes múltra visszatekintő tárgyalássorozat hasonló sorsra jutott volna, mint a multilaterális WTO-megállapodás. Ez utóbbi végleg ellehetetlenülni, megfenekleni látszik, ha a leköszönő félben lévő Brüsszeli Bizottság, a 2017es ajánlatát jóval felülmúló piacra jutási kedvezményeket nem kínál a dél-amerikai tárgyaló partnereknek. Ennek a „sietségnek és lázas igyekezetnek” a következményeként duplázódott meg, úgymond az utolsó pillanatban, a kedvezményes vámtételű baromfihúskvóta, nőtt meg a takarmánykukorica-, a búza-, a marhahús-, a méz-, sertés- és juhhús-kontingens, és lódult meg a bioetanol-kvóta vagy egyes feldolgozott termékek (mint többek között a vaj, a sajt, a tejpor és a cukor) esetében az EU-s ajánlat. A részletekről sem megfeledkezve itt csak annyit érdemes megjegyezni, hogy mindkét integráció választások előtt állt 2017ben, így politikai kényszerek alapján cselekedett, amikor belement a tengeri kígyónak tűnő tárgyalás-sorozat végleges változatának elfogadásába. Ha a részleteket nem nézzük, akkor mindkét fél számára gazdasági előnnyel kecsegtető megállapodás kerülhet tető alá. A Mercosur-országok agrárgazdasága egy fizetőképes, magas életszínvonalú és így magas árfekvésű, 500 milliós élelmiszerpiac (részleges) megnyílásában bízhat, az EU autóipara, gépgyártása és szolgáltatáskereskedelme pedig a növekvő GDP-jű nagy gazdasági térség 260 millió piacához fér hozzá jelentős vámkedvezmények révén.

A világ ötödik legjelentősebb gazdasági integrációját megtestesítő, lendületesen fejlődő Mercosur térségbe az uniós vállalkozások már tavaly is igen tekintélyes nagyságrendű, mintegy 45 milliárd eurót meghaladó termékexportot és 23 milliárd eurót elérő szolgáltatásexportot bonyolítottak. Ezen túlmenően a Mercosur-piacon az uniós beruházások értéke 2017-ben már meghaladta a 380 milliárd eurót. A tervezett megállapodás tehát olaj a tűzre.

Vámvédelem

A 2019. július 1-én közzétett, 1999 júniusában (tehát majd két évtizede) megkezdett és részleteiben kitárgyalt megállapodás-tervezet feltehetően élénk viták kereszttüzébe kerül rövidesen mindkét térfélen, hiszen ahhoz, hogy a megállapodás hatályba léphessen, a tagországok parlamentjeinek is el kell azt fogadni. Amennyiben a részletekbe is betekintünk, semmi kétség nem merülhet fel abban, hogy a tervezett, széles körű, de részben kvótákhoz kötött liberalizáció pro és kontra jelentős érdeksérelmekkel jár, legalább is hatással lesz mindkét integráció, egyes szektorainak gazdasági mozgásterére.

A tét rendkívüli, hiszen attól az EU és a Mercosur is egyértelmű gazdasági fellendülést vár. A megállapodás nyertesei uniós oldalon az autóipar, a gépipar, a vegyipar, a gyógyszeripar, és a szolgáltatás kereskedelem. A legnagyobb vesztese pedig, jó néhány termékpálya esetében, maga a mezőgazdaság és az élelmiszeripar. A Mercosur pedig az Európai Unió élelmiszerpiacának részleges megnyílásától reméli a gazdasági fellendülést.

A magas vámokkal és nem vám jellegű akadályokkal szigorúan védett dél-amerikai piacra, kedvezmények nélkül betörni, ha nem is lehetetlen, de meglehetősen költséges vállalkozás. Ehhez adalékként érdemes idézni a tervezet háttéranyagaiban fellelhető, riasztóan magas dél-amerikai vámszinteket. Az autóimportot ugyanis ott 35%-os, a gépimportot 20%-os, a ruházati termékek, a cipő behozatalát pedig egyaránt 35%-os vámokkal sújtják. A tervezett megállapodás élelmiszer-gazdasági termékkörét illetően beszédes, hogy például az EU-ból származó borra 27%-os, a csokoládéféleségekre 20%-os, a szeszes italokra és az üdítő italokra 20-tól 35%-ig terjedő vámokat vetnek ki a Mercosur országai. Az EU-ból származó őszibarackbefőtteket pedig 55%os vám terheli. Az EU vámtételei eltörpülnek a dél-amerikai vámtarifák árnyékában.

A Mercosur-megállapodástól éppen ezért az EU egyes gyógyszer- és élelmiszeripari termékek, a gépek és berendezések, az autók, valamint a postai szolgáltatások és a szállítási eszközpark jelenleginél lényegesen alacsonyabb vámtétel melletti piacra jutását várja. Mindemellett cél az is, hogy a Mercosur-országok megnyissák a szolgáltatáspiacukat az EU-s telekommunikációs és pénzügyi és szállítási szolgáltatások előtt.

Mélyrétegek és kvóták

A megállapodás, a ratifikálást követően, részben közvetlenül érezteti majd a hatását, nagyobb részben azonban késleltetve lép hatályba. Az EU vállalkozásai számára egy 260 millió fős piac szabad elérését teszi lehetővé, ahová – mint említettük – már eddig is igen jelentős termék- és szolgáltatásexport, valamint beruházási tőke került az unióból. A Mercosur-országok a megállapodás-tervezet szerint a kereskedelmük mintegy 91%-át liberalizálják, jóllehet nem azonnal, hanem – amint utaltunk rá – időben eltoltan. Nevezetesen, a liberalizálandó területek 72%-át a következő 10 év alatt szabadítják fel. Az EU, ennek fejében, kereskedelmének a 92%át liberalizálja.

A szójadara import alakulása 2010 és 2018 között

Mint arról már szó esett, az autók és az autóalkatrészek kereskedelme, a gépek, a vegyi anyagok, a gyógyszeripari termékek, a textíliák és a bőrcipők kereskedelme is (kedvezményes vámtételű kvótákhoz kötötten ugyan, de) szabaddá válik. Szabadkereskedelmet eredményez továbbá többek között az olívaolaj, a maláta, a fagyasztott burgonya, a bor (kivéve lédig), a szeszes italok, az üdítőitalok, a friss gyümölcsök (kivi, alma, körte, szilva), a konzerv paradicsom, a csokoládé és konzerv őszibarack esetében is. Ezen túlmenően, a tervezet szerint a Mercosur-integráció az EU-ból érkező termékek közül a sajtokra 30 ezer tonna, a tejporokra 10 000 tonna, a csecsemőtápszerekre 5 ezer tonna vámmentes kvótát biztosít. A Mercosur országokból érkező termékek közül az EU az érzékeny mezőgazdasági termékek esetében vámmentes, vagy alacsonyabb vámtételű kvótákat kínál. A legfontosabb termékek, EU által kínált kvótái a következők: Marhahús: a vámmentes kvóta 99 ezer tonna lesz, amelyből 55% friss és hűtött, 45% pedig fagyasztott marhahús. A kvótán belüli vám 7,5%-os lenne, de a Hilton minőségre a kvótán belüli vámtétel megszűnik. (Megjegyzendő, hogy a tárgyalások korábbi szakaszában, nevezetesen 2017ben még mindössze 70 ezer tonnáról indult az egyezkedés.)

Baromfihús: a kvóta 180 000 tonna, melyből a fele kicsontozott. (A kedvezményes vámtétel: 49,3 euró/tonna) Megjegyzésként idekívánkozik, hogy a magyar baromfiágazat 2018-ban összesen 221 ezer tonna baromfihúst exportált a nagyvilágba, melyből 176 ezer tonna irányult az EU 27 tagállamába. Mélyebbre nézve ebből mintegy 90,6 ezer tonnát az EU régi tagállamai, 85,5 ezer tonnát pedig a velünk együtt, vagy utánunk csatlakozott országok, az ún. EU-13-ak szívtak fel. A 180 ezer tonnás vámmentes, EU-s piaci Mercosur-kvóta tehát gyakorlatilag megegyezik az EU piacain értékesített magyar baromfihús mennyiségével. A magyar baromfihús-exportnak tehát több mint a felét, árcsökkentő hatás képében, közvetlenül is érinteni fogja a vámmentes dél-amerikai import. Ismerve a brazil természeti adottságokat, a magyar baromfiiparnak, ha meg akarja tartani tradicionális nyugat-európai piacait, erősödő árversenyre, minőségi terméktöbbletek nyújtására kell felkészülnie. (A 2017-es Uniós kvótaajánlat itt is lényegesen alacsonyabb volt, mindössze 90 ezer tonna.)

Cukor: Brazília nem kapott új cukorkvótát, azonban a meglévő WTO-kvótán belül 180 ezer tonna nyerscukornak 6 év alatt megszűnik a vámja. A kvótán belüli induló vám: 98 euró/tonna) Paraguay számára 10 ezer tonna új cukor-vámkontingens kerül bevezetésre. Etanol: A kedvezményes kvóta összesen 650 ezer tonna. A vegyipari felhasználásra szánt etanol esetében 450 ezer tonna vámmentesnek minősül, 200 ezer tonna pedig vámmal terhelt lenne ugyan, de a vámtétel az MFN vám 1/3-ának megfelelő. A konkurenciaharc ezen a területen is kemény versenyre szorítja majd az uniós etanolgyártókat, hiszen pl. a brazil etanol alapanyagának számító cukornádat Közép-Amerikában akár háromszor is aratják egy évben, míg az európai etanol kukorica alapú, évi egyszeri betakarítású növény.

Rizs: 60 ezer tonna vámcsökkentett (15 euró/tonnás) vámkontingens, a korábbi EU-s ajánlattal, 40 ezer tonnával szemben.

Méz: 45 ezer tonna (8,7%-os vámmal terhelt) vámkontingens, szemben az induló 26 ezer tonnás uniós ajánlattal. Megjegyzendő, hogy a német piac esetében az argentin méz már tavaly átvette az importforrások közötti vezető szerepet. Miközben a német piaci magyar mézexport mintegy harmadával csökkent, addig az argentin mézexport ugyanekkora mértékben bővült.

Rosszabb helyzetből indul az ágazat

Összegezve némiképp a fentieket, megállapítható, hogy a2017-es állapothoz képest sokat romlott a mezőgazdasági termékek pozíciója. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a július elején elérhetővé tett EU-Mercosur megállapodás-tervezet mezőgazdasági szempontból lényegesen kedvezőtlenebb a vártnál. Maguk a kvótanagyságrendek is keményedtek, de a jövőbeli hatások kiszámíthatatlanná válnak azáltal, hogy időben elnyújtott az importkvóták beléptetése. A megállapodás a magyar mezőgazdasági ágazatokra közvetlenül is hatással lehet, hiszen az ominózus termékek magyar piaci megjelenése sem kizárt, de elsősorban a másodlagos hatások révén gyakorol majd komoly befolyást a magyar exportlehetőségekre, ami visszahat a magyar belpiacra is. A Mercosur-termékek vámcsökkentés melletti megjelenése, még ha egyes esetekben kvótával korlátozottan is, de élesebb versenyhelyzetet teremt azokon az exportpiacokon, melyeken a magyar áruk a Mercosur-importtal találkoznak. Veszélyeztetett e tekintetben kiváltképp a baromfiágazat, a baromfiipar, az etanolgyártás, valamint a mézexport, hiszen mindhárom termékkörünk erősen Nyugat-Európa centrikus. Példaként említve néhány exporttermékünket:

• A baromfihús-exportmennyiség mintegy 80%-a az elmúlt két évben az EU belpiacán talált fizetőképes keresletre. A jelzett Mercosur-eredetű, hasonló termék EU-s piacokon való megjelenése a magyar exportmennyiség nagyságrendjében kiszorító hatású lehet, amennyiben a dél-amerikai baromfihús versenyképesebb árakon kerül piacra. Erre jó esélyt nyújt az állategészségügyi és állatjóléti követelményrendszer harmonizálatlanságából, a baromfifeldolgozás technológiai eltéréséből adódó, dél-amerikai versenyelőny.

• Az etanolexportunk pozitív tartományban maradását 2018ban valójában a másfélszeresére bővülő román, 36%-kal bővülő lengyel és a mintegy negyedével növekvő olasz többletvásárlásoknak köszönhettük. A legjelentősebb etanol-felvásárló partnerünknek számító németországi piac közel egyharmaddal zsugorodott, még ha így is Németország maradt ebben a termékkörben a legjelentősebb etanolvásárlónk. A magyar etanolversenyképességi helyzetét a potenciális piacok közelsége javíthatja, ugyanakkor a cukornádalapú termék lényegesen alacsonyabb áron kerülhet be a rendszerbe, mint a világtermelés alakulásától függő kukorica. (Mintegy 2 millió tonna takarmánykukorica magasabb hozzáadott értékű feldolgozott termékként való hasznosulása vallhatja részben kárát a dél-amerikai bioetanol EU-s piaci megjelenésének.)• Mint piacvezető csemegekukorica-exportőr ország számára pozitívumként értékelhető, hogy a csemegekukorica kontingenseket nem változtatták a 2017. évi ajánlat óta, ami a konzerv csemegekukoricára 1 ezer tonna vámmentes piacra jutási kvótát, a fagyasztott csemegekukoricára pedig 10 év alatti vámlebontást jelent.

• Az Európai Unió méz-behozatalának további könnyítése a hagyományos exportpiacainkon jelenthet fokozott versenyhelyzetet. A mintegy 9%-os, 2018as exportárbevétel-csökkenés ellenére a legjelentősebb mézvásárlónknak számító olasz piacon növelni tudtuk a mézből származó árbevételt. Javuló kivitel jellemezte emellett a francia és a japán exportot is. Ezzel szemben a németpiaci mézkivitelünk mintegy negyedével zsugorodott 2018-ban, de csökkent az osztrák és a spanyol piacra irányuló kivitelünk is. Bár a vonatkozó táblázatból nem tűnik ki, de a magyar méz széles fogyasztói piacot mondhat magáénak az EU-n belül, hiszen mind 2017-ben, mind 2018-ban, a kiváló magyar méz eljutott minden uniós tagországba. A Tervezett Mercosur-megállapodás a megemelt kvóta következtében különösen abban a szegmensben, amiben a mézexportunk bonyolódik –a hordós, kannás kiszerelésben –, veszélyeztetetté válhat valamennyi, nagyságrendet képező nyugat-európai piacunkon. Talán egyedül a japán piac tekinthető e tekintetben stabilnak. A megállapodás-tervezet fényében különösen üdvözlendő a szaktárca hazai mézfogyasztás fokozására irányuló kampánya, a fiatal korosztály mézfogyasztóvá tételére irányuló törekvése.

• A palackozott borimport könnyítése szintén másodlagos és harmadlagos hatással lehet a hazai borexportra, elsősorban azokon az exportpiacainkon, ahova az argentin borok nagyobb mennyiségben érkezhetnek.

• A Magyarországon megtermelt élő marha és marhahús jelentős része az EU-n kívüli országokba (jelesül elsősorban Törökországba) kerül, a marhahúskvóta emelése így nem jelent közvetlen hátrányt a magyar mezőgazdaság számára. Fontos kitétel, hogy a tervezet a GMO-szabályozás kapcsán respektálja a tagállami érzékenységet, a megállapodás ugyanis rögzíti az elővigyázatossági elv alkalmazását. (Megjegyzésként ide kívánkozik, hogy az USA után Brazília és Argentína termeszt legszélesebb körben génmódosított növényeket.) Az állatvédelem és a biodiverzitás terén is jóval enyhébb feltételeknek kell megfelelniük a dél-amerikai gazdáknak, ami versenyelőnyt biztosít a számukra.

Ahol hazánk is nyerhet/veszíthet a megállapodáson

A Bizottság értékelése szerint az EU számára előnyös megállapodás született, így ennek az erős piacvédelemmel bíró, zárt piacnak a megnyitása rendkívül jelentős gazdasági aktivitásbővülést indukálhat az Európai Unió gazdaságának említett ágazatai számára. Indokolt hozzátenni, hogy legfőképpen az autóipar és gépipar tekintetében a magyar gazdaság is nyertese lehet a megnyíló dél-amerikai piacnak, hiszen valamennyi lényeges német autóipari márka (Audi, Mercedes, BMV) gyártásában érdekeltek, illetve érintettek vagyunk, ráadásul Európa legjelentősebb motorgyára már Magyarországon működik.

Agrárgazdasági szempontú véleménycsokor Az új Közös Agrárpolitikában (KAP-ban) a Bizottság számos intézkedéssel törekszik a gazdákat a fenntarthatóbb gazdálkodásra ösztönözni, amelyre a klímaváltozás elleni küzdelem miatt kétségtelenül szükség is lenne. Ennek azonban ellentmond, hogy a Mercosur–megállapodás-tervezet olyan mezőgazdasági termékek behozatalát teszi lehetővé nagy mennyiségben, amelyeket nem vagy jóval kevésbé fenntartható módon állítottak elő. Ez versenyelőnyt biztosít az importtermékek és importőrök számára, és versenyhátrányt a szigorú környezetvédelmi és állatjóléti szabályok betartói számára. Például emlékezhetünk arra a nagy beruházási igényű európai uniós változtatásra, amikor a tojótyúkketrecek méretét állatjóléti megfontolásból minden piacon maradni kívánó állattartónak le kellett cserélnie, megnövelve ezáltal az egy tojótyúkra eső életteret. Ilyen és ehhez hasonló előírás nincs a Dél-Amerikából érkező termékek esetében… De számos más kérdésben, mint például a baromfifeldolgozás során alkalmazott vizes hűtés kapcsán vagy a szalmonella mentesítés terén alkalmazott gyakorlat esetében, netalántán az antibiotikum-használat kapcsán is komoly élelmiszerbiztonsági kockázatok prognosztizálhatók. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az élelmezésügyi kockázatok csökkentésére a Bizottság külön passzust szentel a megállapodásban. Az ellenőrzés lehetősége azonban ekkora terméktömeg esetében erősen korlátozott. Kissé leegyszerűsítve a helyzetet, azt is mondhatnánk, hogy tételes ellenőrzésre lehetőség nincs.

Súlyos üzenet

Egyes vélemények szerint elfogadhatatlan, hogy az orosz embargó után ismét a gazdákkal kerül megfizettetésre egy újabb politikai döntés ára. Hiábavaló a történelmi rekordokat döntögető uniós agrárexport ugyanis, ha eközben termelők ezrei kénytelenek majd felhagyni a termeléssel. Ehhez hasonló véleményt fogalmazott meg a francia mezőgazdasági miniszter is, amikor kijelentette, hogy nem ő lesz az a tárcavezető, aki aláírásával hozzájárul a francia mezőgazdaság felszámolásához.

Magyar szempontból elsősorban a baromfi, az etanol és a méz esetében nyújtott kvóták nagysága okoz súlyos aggodalmakat. Annak ellenére, hogy a Brüsszeli Bizottság a mezőgazdasági érzékenységekre figyelemmel lévő, minél alacsonyabb mértékű vámajánlat javítására tett ígéretet, különösen a baromfi vámkvóta 90.000 tonnáról 180.000 tonnára történt megduplázásával és a méz 26 000 tonnáról 45 000 tonnára való emelésével, valamint az etanol 650 000 tonnás kvótájának mértékével, nem tartotta tiszteletben a tárgyalások során világossá tett magyar érdekeket.

Amíg a marhahús esetében sikerült elérni, hogy a kvóta ne emelkedjen jelentősen a 2017 év végi ajánlathoz képest, addig az önerőből sikeres baromfiágazat esetében a kedvezményes kvóta megduplázódott. Ez olyan üzenetet az európai baromfiágazat számára, hogy az ő ágazatukat áldozhatják fel a megállapodás megkötése érdekében…

Összeállította: Szabó Jenő