Őszi kalászosok magágykészítő-vető gépkombinációi

Az energiaköltségek növekedése, a talaj- és környezetkímélő eljárások, valamint a kalászos gabonák vetésekor (szeptember vége – november eleje között) sokszor csapadékos őszi időjárás miatt előálló időhiány a gazdálkodók nagy részét arra késztette, hogy figyelmüket az egymenetes magágykészítés és vetés gépkombinációi felé fordítsák.

Az ilyen talaj-előkészítő-vető gépkapcsolások megjelenése, szélesebb körű elterjedése az utóbbi 10-15 évre nyúlik vissza, de elterjedésük különösen növekedő tendenciát – a többcélú talajművelő gépeken túlmenően – az ezredfordulótól mutatott.

A gépcsaládok csoportosítása, a gépek felépítése

A kombinált magágykészítő-vető gépek/gépcsaládok építési módja függesztett, félig függesztett és vontatott lehet, a traktor-munkagép kapcsolatot szinte minden esetben a talajművelő gépegységen keresztül valósítják meg. A kisebb munkaszélességű gépek általában függesztett kivitelűek, a félig függesztett megoldás igen ritka, nagyobb munkaszélességek esetén – bár ez némely gyártónál nem jellemző – többségében a vontatott kivitelek dominálnak. A jellemző munkaszélességi méretek 3,0-6,0 m közöttiek, de egyes gyártóknál 8-9 v. 12 m munkaszélességű konstrukciók is vannak. A 3 méteres munkaszélesség felett – a legtöbb gép esetében – szállítási helyzetben a szélső váztagok hidraulikusan felhajthatók. A talajművelő-vető egység összekapcsolására is több megoldás ismert. A kisebb munkaszélességű gépeknél az ún. rászerelt technikai megoldás az előnyös, amivel a gépcsoport befoglaló méretei csökkenthetők. A kapcsolt változatok esetében a vetőgép egy vonórúddal vagy kapcsolórúddal csatlakozik a talajelőkészítő egységhez, amely rendszer az önállóan (külön-külön) is használható munkagépek összekapcsolásakor kerül előtérbe. A vetőgépek megosztott kapcsolódása a magtartály és a vetőegység különválását jelenti. A magtartály elhelyezésére a talajművelő egységen, a vetőegységen, a traktor mellső függesztő berendezésén és az önálló futóművel rendelkező, ún. magszállító kocsin (vetőkocsin) is van lehetőség. A talaj-előkészítő szerszámok működése passzív (pl. a különböző lazítókések; kultivátor kapák; egyengető/simító lemezek; rugós szárú kapatestek, stb.), vagy aktív rendszerű lehet (pl. a talajhajtású tárcsás művelőelemek, vagy a felszínformálást végző hengerelemek, a TLT-hajtású rotációs boronatagok, stb.). A magkijuttatás módja – a hagyományos gabonavető gépekről már ismert – gravitációs és pneumatikus magtovábbítású lehet, míg a magadagolásra a mechanikus rendszerű (toló/bütykös hengeres, cellás kerekes) elemeket alkalmazzák. A vetőegységeken alkalmazott vetőcsoroszlyák is többfélék lehetnek: egy- v. duplatárcsás rendszerűek (ezek biztosítják a legjobb hatásfokú technológiai üzembiztosságot); csúszó csoroszlyák (ezek a legolcsóbbak); késes v. szárnyas csoroszlyák (elsősorban a vetőkultivátorokon alkalmazzák ezeket). A gépek csoroszlyái különböző nyomással terhelhetők le a pontosabb vetési mélységegyenletesség biztosítása céljából. Az egyes vetési módok (keskeny-/széles-sávba) az alkalmazott csoroszlyatípusoktól függenek.

Művelőnyomos termesztéstechnológia

Az elmúlt évtizedekben széles körben elterjedt művelőnyomos termesztéstechnológia megvalósítására a gépek alkalmasak. Így mechanikusan vagy automatikusan egyes vetősorok elzárhatók, a kihagyott sorok „nyom-párt” képeznek és a vetést követő további műveleteknél (tápanyag-visszapótlás; növényvédelem) a munkát végző gépek kerekei ezeken a nyompárokon haladnak.

Kombinált magágykészítő- és vetőgépek alkalmazási területei

Kombinált talaj-előkészítés-vetésnek azt a munkafolyamatot nevezik, ahol a kapcsolt gépek a talaj felső rétegét a mag/növény igényeihez igazodó munkamélységben és a teljes munkaszélességben fellazítják, majd az így előkészített talajba – még ugyanabban a munkamenetben – a magvak elvetésre is kerülnek. Néhány, jelenleg is beszerezhető kombinált magágykészítő-vető gép főbb műszaki jellemzőit az 1. táblázat tartalmazza.

A talajművelés és a kalászos-gabona vetés összevont, egymenetes elvégzésének eljárásaira sokféle és különböző gépkapcsolás nyújt lehetőséget. Az összevont műveletek bevezetése csak akkor lehet célravezető, ha általuk:

– csökkennek a ráfordítások és csökken az egyes munkamenetek száma;

– a műveletek optimális időn belül elvégezhetők, csökkentve az időjárásból eredő kockázatot;

– a kevesebb keréknyom kisebb talajtömörödést okoz, nem rontva (károsan) a talaj fizikai tulajdonságait;

– nem növeli a táblák gyomosságát, a kártevők és növényi betegségek elterjedését;

– a termesztett növény terméshozam-szintjének gazdaságos alakulását is biztosítja.

Szempontok a gépkiválasztáshoz

A gépek kiválasztásánál döntő szempont az alapozó talajművelés módja és az őszi/tavaszi vetésű elővetemény növényi maradványainak mennyisége-milyensége. Hazai viszonyok között a nyári betakarítású növények után az őszi vetésekig, kényszerűségből egy vagy több menetben is szükséges a talaj művelése, a tarló ápolása, a gyomok irtása a talaj kultúr állapotban tartása céljából. A kora őszi betakarítású és kevés növényi maradványt hagyó növények (pl. burgonya, cukorrépa) után – az ekét általában mellőzve – tárcsával és magágykészítő gépekkel 1-2 menetben a talajelőkészítés elvégezhető. Valamennyi elővetemény közül a legnehezebb feladatot a napraforgó és a kukorica utáni kalászosok (többségében őszi búza) vetése jelenti, amikor is – időben általában későn – nagytömegű napraforgó- és kukoricaszár marad vissza a tarlón. Az ilyen területeken a tarlóhántás, magágykészítés – a száraknak a betakarítással egymenetben vagy azt követően külön menetben végzett zúzása után – csak több munkamenettel végezhető el. Ezek a műveletek (szántás vagy tárcsázás, elmunkálás, magágykészítés) nemcsak jelentős költséget, hanem tetemes időt is igényelnek, így egyaránt növelik a termelési költségeket, illetve a többmenetes műveletek végrehajtása késlelteti a vetést.

Művelettakarékos = gazdaságos a mulcsvetés

A minimális talajművelési irányzatok, és ezen belül a költségtakarékos talaj és környezetkímélő technológiák egyik lehetséges megoldásaként jelentek meg – és egyre jobban elterjedtek – a kalászosgabonák vetésére jól használható ún. művelettakarékos magágykészítő-vető gépek vagy mulcsba-vető gépek. A mulcsvetés esetében a vetést megelőzően a forgatásos talajművelés elmarad, és a magágy művelésére csak 5-15 cm mélyen kerül sor. A gépek a növényi maradványokat – a talajjal összekeverve – a felszínen hagyják, így a felszíni növényi takarás (a növényi maradvány-borítás) 30-80% közötti értékű, és ugyanezen menetben a magvak is elvetésre kerülnek. Ezt az eljárást – technológiai műveletkapcsolást – tulajdonképpen nem is művelettakarékos, hanem inkább műveletszám-, illetve menettakarékos művelésnek lehet megnevezni. Alkalmazása esetén ugyanis nem műveletet, hanem inkább műveletmenetet lehet megtakarítani. A kombinált magágykészítés-vetés gépeinek különböző műszaki megoldásai lehetővé teszik:

– alkalmazásukat szántás után és forgatás nélküli alapművelést követően egyaránt;

– a terület teljes megművelését az alapművelésekkel egyidejűleg vagy azoktól függetlenül;

– a mélyebb vagy sekély talajművelést.

Dr. Fűzy József

Egymenetes magágykészítő- és vető gépkombinációk főbb műszaki jellemzői

1. táblázat