Palántanevelés egyszerűen és hatékonyan

A koronavírus-járvány miatti otthonmaradási „kényszer” idővel egyre nehezebben viselhető. Persze otthon is találhatunk kellemes és hasznos elfoglaltságot, sokan például a palántanevelést választják, akik már el is vetették a magokat.

Szüreteljük azt a fajtát, amit szeretnénk!

A kertbarát számára kevés szemet gyönyörködtetőbb látvány van, mint a veteményesben piros terméseivel tündöklő paradicsomtő vagy más egyéb mutatós zöldségféle, persze korántsem mindegy, hogy a termesztés kiinduló anyaga honnan származik.

Sok lelkes kertész kedvét szegte már a kiskerti zöldségtermeléstől, ha például a frissen szedett zöldpaprika a szendvicsben ehetetlenül csípősnek bizonyult, miközben az árus – akitől a palántát vásároltuk – megesküdött rá, hogy édes lesz. Akkor lehetünk biztosak abban, hogy a kívánt fajtát ültetjük ki, ha a palántát magunk is neveljük.

A bölcsesség, miszerint „olcsó húsnak híg a leve” a vetőmagra is igaz. Érdemes prémium minőségű, ellenőrzött, s lehetőség szerint betegségeknek ellenálló fajtáról származó vetőmagot vásárolni. A tasakon feltüntetett információk mennyisége többnyire arányos a vetőmag termesztési erényeivel is, olvasható a Nébih cikkében.

A palántázás fő előnye, hogy ezzel a hosszú tenyészidőjű, többnyire fagyérzékeny növényfajok kezdeti fejlődését felgyorsíthatjuk. Ennek köszönhetően a kiültetett növény számára elegendő idő áll rendelkezésre, hogy végül leszüretelhessük róla az elvárt mennyiséget.

A palántanevelés mindenképpen javasolt fejeskáposzta, kelkáposzta, karfiol, dinnye, paprika, paradicsom és tojásgyümölcs termesztése esetében, de uborka, cukkini, patisszon és brokkoli termesztése során is javasolt.

A magokat persze már korábban el kellett vetni, aminek ideális vetési ideje a kiültetés időpontjától számolható vissza. A fagyérzékeny fajokat április legvége, de inkább május eleje előtt ne ültessük ki, s ennek idejétől körülbelül 8 héttel korábban vessük el a magokat. A fejeskáposztát már április közepén is kiültethetjük, a palántája kifejlődéséhez is elegendő mintegy 6 hét.

A magokat szaporítóládába – vagy bármilyen lapos, alul kilyuggatott edénybe – is vethetjük. A vetés legegyszerűbb módja, ha a termesztőközegünk felszínére potyogtatjuk a kívánt mennyiségű magot, majd vékonyan, legfeljebb fél centiméter vastagságban palántafölddel takarjuk. Az első lomblevelek megjelenésekor – ezek a kelést követően fejlődő sziklevelek után fejlődnek ki – a magoncokat kettesével helyezzük cserépbe. Érdemes már ekkor abba az edénykébe tenni, amelyben végleges méretéig neveljük a palántákat. Ez lehet kisméretű cserép, de „hagyományos” megoldásnak számító tejfölöspohár is kiváló választás.

Ez is hozzájárulhat a sikeres palántaneveléshez

A melegkedvelő növényfajokat csíráztatáskor magasabb hőmérsékletű – például nem túl forró radiátor – helyre tegyük, és átlátszó műanyag lappal fedjük.

A vetés földjét tartsuk folyamatosan nyirkos állapotban. Kézi permetező használatával megakadályozhatjuk, hogy a víz kimossa a földből a magokat.

Vetésre a semleges kémhatású, talajlakó károsítóktól mentes, készen kapható palántaföld-keverék a legalkalmasabb, ami tartalmazza a szükséges tápanyagokat is. Fontos, hogy semmiképp se adjunk a palántáknak nitrogéntartalmú tápszert.

A palánták megfelelő fényt is igényelnek. Kelés után tegyük világos, szobahőmérsékletű helyre. A télikert ideális választás, de az ablakpárkány is megfelelő. Gyakran tapasztaljuk, hogy a palánta megnyúlik. Ennek hátterében a kelleténél több víz, a fényhiány vagy a túl magas hőmérséklet állhat.

A palántákat a legtöbb faj esetén 3-4 lombleveles állapotukban már kiültethetjük. Előtte azonban eddzük a palántákat: helyezzük 1-2 napra jóval hűvösebb, de világos és fagymentes helyre, és jelentősen csökkentsük az öntözővíz mennyiségét. Ezzel elérhetjük, hogy a kiültetett palántát ne sokkolja a külvilág zord körülményei.