Pincekertből raktározzunk télire!

Az utóbbi időben egyre többekben merül fel az önellátás kérdése, hogy minél ritkábban kelljen bolti zöldséget, gyümölcsöt és egyéb élelmiszert vásárolniuk. A téli beraktározáshoz kiváló lehetőség a pincekert.

Kiváló hely a téli tárolásra

A pince egy földalatti tároló helység, ami a téli hónapokban hűvös és nyirkos marad anélkül, hogy bármilyen módon hűteni kellene. Egy jól kialakított pince átlaghőmérséklete 7 °C körüli, páratartalma pedig nagyjából 90 százalékos. Emiatt természetesen fontos a megfelelő szellőzés is.

A pincekert egy olyan kert (vagy egy ágyás kertben), amelybe kifejezetten a pincében tárolásra szánt zöldségeket és gyümölcsöket termesztjük. Annak érdekében, hogy pincekertből a legtöbbet hozhassuk ki, fontos a megfelelő növények összeválogatása, olvasható az AGRÁRoldal cikkében. A legfontosabb szempont, hogy hosszú ideig tárolható zöldségeket és gyümölcsöket termesszünk erre a célra.

Mielőtt szüretelni kezdenénk, várjuk meg, hogy a levegő lehűlik, és az éjszakák már fagyosak. Mindig csak a legjobb minőségű terméseket tároljuk, mert a sérült zöldség és gyümölcs hamar megromlik. Fontos, hogy az ép termések a tárolás előtti előkészítés során se sérüljenek. Ne feledjük kiszárítani azokat a terméseket, amik igénylik. A terméseket szüretelés után ne mossuk le, mert akkor idő előtt megrothadnak: egy nem túl durva szőrű kefével lesikálhatjuk a földet anélkül, hogy megsértenénk.

A pince különböző pontjain eltérő a hőmérséklet és a páratartalom, amit vegyünk figyelembe az elhelyezés során: magasabb részeken szárazabb és melegebb levegő gyűlik össze. Az alacsonyabb pontokon nyirkosabb és hűvösebb a levegő, ami az ajtótól távolodva egyre fokozódik. Jó választás például a narancsot a pince leghátsó és legalsó sarkában tárolni. A termést ne helyezzük egy kupacba, mert a sűrűn elhelyezkedő termések hőt termelnek, amitől gyorsan megrothad.

A megromlott termést azonnal távolítsuk el a pincéből, és a közvetlen közelében lévőket is vizsgáljuk át, de csak kézmosás után! A rothadás könnyedén tovább terjedhet, és gyorsan tönkre tehet akár egy egész ládányi termést is.

Válasszuk a legalkalmasabb fajtákat!

A burgonya számos fajtája ismert, azonban nem mindegy, hogy melyiket választjuk a pincekertbe: azokat részesítsük előnyben, amelyek hosszabb szezont igényelnek. Szüretelés előtt várjuk meg, hogy a növény teljesen elszáradjon. Miután kiástuk a burgonyát, óvatosan tisztítsuk meg kefével, de ne mossuk vízzel. Ezután szárítsuk ki a burgonyát asztalon vagy rácson két hétig egy hűvös, sötét és jól szellőző helyen. Fontos, hogy ne pakoljuk túl közel egymáshoz, hogy járhasson közöttük a levegő. Tároláshoz ideális fajta a Yukon Gold, a Kennebec, a Satina, az All Blue és az Elba.

A póréhagyma hosszútávú tárolását tekintve sokban hasonlít a sárgarépához és a céklához, azzal a fontos különbséggel, hogy egészben, és egyenesen felállítva kell tárolni nyirkos homokban. Így akár 4 hónapig is kitartanak. Pincekertben érdemes választani az Arena, Elephant, Giant Musselburgh, Nebraska vagy Zermatt fajtákat.

Ha fokhagymát vagy vöröshagymát szeretnénk szüretelni pincekertből, várjunk addig, míg száraik puhává válnak, és felül bebarnulnak. Ügyeljünk arra, hogy a fokhagyma és a vöröshagyma valamivel melegebb és szárazabb körülményt igényel a tároláshoz, mint a legtöbb pincekerti zöldség és gyümölcs. Akasszuk fel a pince plafonjára, vagy helyezzük szemenként a legfelső polcra. Ne tároljuk gyökérzöldségek közelében! A burgonyához hasonlóan a vöröshagymát és a fokhagymát is ki kell szárítani a hosszútávú tároláshoz. Fokhagymatároláshoz válasszuk a puhaszárú változatok egyikét (Kaliforniai, a Korzikai vagy az Inchelium Red), a vöröshagyma fajták közül pedig a Redwing, a Patterson, a Cabernet, a Cortland és a Yankee változatokat érdemes kipróbálni.

Pincekert esetében ritkán jönnek szóba a káposztafélék, pedig sok változatuk ideális a hosszútávú tárolásra (különösen azok, amelyek később érnek be, és kemény fejet növesztenek). A vörös fajták még a zöldeknél is tovább tárolhatók egy pincében. A káposzta egyetlen lehetséges problémája, hogy erős illata még a pincéből is képes a felszínre törni. Akár a pincén kívül is tárolhatjuk egy alaposan kifertőtlenített kukákban (persze csak ha az idő nem túl meleg. Másik megoldás egyenként csomagolópapírba tekerni, ami segít visszafogni erős illatjukat. A fejek között hagyjunk némi helyet, így akár 3-5 hónapig is eltárolhatók. Termesztéséhez válogassunk a Brunswick, Danish Ballhead, Kaitlin, Late Flat Dutch, Murdock, Red Acre, és Storage No. 4 változatok közül.

A sütőtököt és a téli tököt szüretelés után két hétig szárítsuk napon (kivéve, ha makktök, vagy delicata tökök), hogy héjuk megkeményedjen. Eközben szára maradjon rajta. A tököt lehetőleg a pince alsó polcain tartsuk, egymástól kellő távolságra. A termesztett tökök (Cucurbita pepo) családjába tartozó fajták, úgymint például a makktök vagy a spárgatök nagyjából 2-3 hónapig tarthatók el. A Baby Bear tök kifejezetten ideális a pincében tárolásra. Az óriástök (Cucurbita maxima) családjába tartozó Buttercup és a Kabocsa tök valamivel tovább, 4 hónapig tárolható a pincében. A pézsmatök kemény héja miatt 6 hónapig is kitart.

Az édesburgonyát és jamszgyökeret szüretelés után szárítsuk ki egy 26-30°C-os helyen, lehetőleg 90 százalékos páratartalomban. Ez megerősíti héjukat és „begyógyítja” az apró sebeket eltárolás előtt. Ezeket is csak kefével tisztítsuk meg, majd egy ládában vagy más jól szellőző tárolóban tartsuk: akár papírba is csomagolhatjuk vagy homokba helyezhetjük. Melegebb hőmérsékleten, 10°C körül őrzik meg frissességüket legtovább, nagyjából 6 hónapig. Tárolásra a Covington és a Muraski változatokat érdemes ültetni.

A cékla és a sárgarépa nyirkos homokkal vagy faforgáccsal feltöltött ládákban lévő tárolást igényel. A termés felásása után azonnal vigyük be a napról egy hűvös tárolóhelységbe, hogy hirtelen hideget kapjanak. Óvatosan keféljük le róluk a maradék földet, leveleiket pedig vágjuk le nagyjából 2-3 centiméterrel a termés felett. Fektessük egymás mellé homokba úgy, hogy ne érjenek egymáshoz. Így akár 3-5 hónapig is tárolhatjuk. Sárgarépa esetében válasszuk a Bolero, Carson, Kingston, Chantenay, Nigel, Red Core, Royal Chantenay vagy St. Valery fajták egyikét. Jól tárolható célkafajta a Detroit Dark Red, a Red Ace, a Boltardy, a Long Season és a Lutz Green Leaf.

A bimbós kel bimbóit egészen addig nem ajánlott leszüretelni, amíg jó néhány fagy nem érte, így nyeri el jellegzetesen édeskés ízét. Szüretelésükhöz a legegyszerűbb módszer az egész növényt felásni és a gyökereinél fogva fejjel lefelé fellógatni a pince plafonjára, így két hónapig is eltárolható. Amennyiben szárukról leszedjük a bimbókat, majd hálótáskába tesszük, egy hónapig tarthatjuk el. Pincekertedbe a Jade Cross, a Diablo és a Long Island Improved fajtákat érdemes választani.

Az alma és a körte kellő odafigyeléssel hosszú ideig eltárolható, de fontos, hogy csomagoljuk egyenként újságpapírba, mert eténgázt eresztenek ki magukból, amitől más termények megromolhatnak. Fa- vagy kartonládában tároljuk a legalsó polcokon. A 4-5°C-os hőmérsékletet kedvelik 90 százalékos páratartalom mellett. Tárolásra ideális almafajta például az Arkansas Black, Braeburn, Cameo, Crispin, Fuji, Ida Red, Newtown Pippin, Northern Spy, Pink Lady, Rome Beauty, Winter Banana és a Yates. A körték közül az Anjou, Bosc, Chojuro, Asian Comice, Highland, és a Winter Nelis fajták közül érdemes válogatni.

A szőlőt hagyjuk a tőkén megérni, majd óvatosan szüreteljük, hogy ne sérüljön. Egy rétegben terítsük tálcára, így akár 4 hónapig is eltartható hűvös, nyirkos körülményeket (4-5°C, 80 százalék pára) között. Tároláshoz ideális fajta a Catawba, Sheridan és a Steuben.