A legjobb juhnyíró egyperc alatt is végez egy racka birkával, olyan gyorsan vágja le az állat téli bundáját. Az Akasztói Szikipontyáról híres halastavaknál szabadon tartott, és elsősorban a zöld növényzet legeltetésére használt állatok válogatását is elvégzik ilyenkor, a nyírásuk előtt: tenyészállat vagy pörköltnek való lesz belőlük.
Többszáz rackajuhot kell megnyírni
A csárda előtt kézzel, majd a halastavak összekötő útjain gépkocsival tereli rackajuhait Szabó József, az Akasztói Halascsárda tulajdonosa. Az egész évben a szabadban tartott állományt évente egyszer össze kell hajtani, hogy megszabadítsák őket a téli gyapjújuktól.
Nyírásra összeterelt rackajuhok (fotó: Kristóf Imre)
A hegyes szarvú állatok karámba terelése embert próbáló feladat. Erős kézzel kell elkülöníteni és megfogni a riadt jószágokat, hogy a fülszám alapján beazonosítsák őket. – Ilyenkor van lehetőségünk az állatokat közelről is megnézni, hiszen egész évben kint legelnek, a halastavak körül. Kiválogatjuk belőlük a javát, amiből tenyészállat lesz, értékesítésre vagy a saját állományunk frissítésére. A többi kosból ürüket csinálunk, fölneveljük őket, majd a csárdában birkapörköltként végzik – mondja Szabó József, a sziki pontyáról híres Akasztói Halascsárda tulajdonosa (képünkön).
Szabó József (képünkön balra) válogatja a rackákat (fotó: Kristóf Imre)
Birkanyírás egy perc alatt!
A számbavett birkák téli bundáját már a sok éves gyakorlattal rendelkező túrkevei szakemberek vágják le. Évtizedek alatt jól begyakorolt mozdulatokkal, néhány perc alatt a fejétől a farkáig kopaszra nyírják az állatokat. Piroska Zoltán juhnyíró (képünkön) jó esetben egy perc alatt végez is egy rackával, így a fajtától függően naponta 100-150 állatot is meg tud szabadítani a gyapjától. Érdemes a nyírással sietniük, mert teljesítménybérben fizetik őket. Egy-egy tallért kapnak minden egyes állat után, hogy majd a nap végén forintra váltsák azokat.
Piroska Zoltán juhnyíró, Túrkeve (fotó: Kristóf Imre)
Fűnyírásra kiváló
Szabó József még a nyolcvanas évek elején kapott néhány rackajuhot, hogy a fűnyírást megoldja velük az épület körül. Azóta törzstenyészetté fejlesztette az állományt, ami a halastavak közötti füves területek legeltetésén kívül a halascsárdának is hasznot hoz. – A birkák csoportokra szedve legelnek a gátakon, és addig hagyjuk ott egy-egy helyen, míg teljesen le nem rágták a füvet. Ezután engedjük át őket egy másik táblába, ahol már megerősödött, új fű van. Ez a körforgás megy egész nyáron.
Frissen megnyírt rackajuhok (fotó: Kristóf Imre)
Pörköltnek isteni
– Húsz évvel ezelőtt azért választottuk ezt a fajtát, mert nagyon igénytelen, a betegségeknek ellenálló. Nem kapja meg a büdös sántaságot (ilyen problémánk még soha nem volt), és teljesen külterjesen lehet tartani őket. Nem kell istállózni, nem is szeretik, hogy bent legyenek. Az ajándékba kapott néhány darabhoz vettem törzskönyves kosokat, ebből alakult ki a törzsállomány, amit szép folyamatosan fölszaporítottunk. Aztán közben rájöttünk, hogy nemcsak a fűnyírás munkáját látják el, hanem pörköltnek is nagyon finom. A rackabirka húsának az íze egy teljesen sajátos, semelyik másik juhfajtával össze nem hasonlítható kiváló ízvilágú.
Rackabirka-pörkölt az Akasztói Halascsárda étlapján (fotó: Kristóf Imre)
Hobbi, amivel munka van…
– Ezt csak a pénzért nem csinálná az ember, mert olyan sok munka van vele. Inkább hobbiból tartom ezeket az állatokat, meg nagyon szeretjük a birkapörköltet… Ha rám néznek, ez látszik is – mondja mosolyogva Szabó József a hasára mutatva.
Akasztói Halascsárda (fotó: Kristóf Imre)
