Állattartás, feldolgozás: értékteremtés helyett visszaesés

A sorozatos járványok, a Covid és az energiaár-emelések, majd az Ukrajna elleni orosz háború rendkívül súlyos helyzetbe sodorta a hazai állattartást és ezzel a másodlagos feldolgozóipart. Az állattartó telepeken elhullott állatok elszállítását és feldolgozását végző vállalkozásoknak árat kellene emelniük a túlélésükhöz, de a kivérzett gazdaságok sem bírják követni az áremelkedéseket. A Csali Hungária Kft. esete jól mutatja, hogy egy olyan szektor kerül végveszélybe, amelyik az állati hulladékból magas technológiai színvonalú, a mezőgazdaságban nélkülözhetetlen terméket és értéket hoz létre.

Egyedülálló érték jött létre

A Bács-Kiskun megyében működő, kifejezetten az ott egykor virágzó baromfitelepek és vágóhidak állati hulladékának kezelésére (elszállítás, feldolgozás, megsemmisítés) létrejött Csali Hungária kezdetben a horgászati célú termékek gyártására szakosodott. Később, a szerveshulladék-feldolgozás lehetőségeit tágra nyitva, már szervesalapú trágyát képező, magas foszfor- és kalciumtartalmú pelletet és – egyedülálló módon – már az állatok számára is felvehető formájú fehérjét tartalmazó toll-lisztet is gyárt, sok egyéb termék mellett. Ezzel alaptevékenysége mellett ugyancsak hozzájárul a fenntartható mezőgazdaság szerves alapanyagokkal való ellátásához. Ma már komoly K+F tevékenységet folytatnak, egyetemi és szakértői műhelyekkel működnek együtt a termékfejlesztés érdekében.

Járvány, drágulás: megszűnés fenyegeti a szektort

– Ez az egyik legnehezebb munka, hiszen elhullott állatok gyorsan bomló, bűzlő hulladékával foglalkozunk. Mi mégis szenvedélyesen ragaszkodunk ehhez a tevékenységhez, mondhatom, hogy szeretjük is, hiszen ebből az alapanyagból magas technológiai színvonalú értéket és termékeket hozunk létre – mondja az immár két évtizede működő vállalkozás ügyvezetője. Sinka Antal azonban az utóbbi másfél évben attól tart, a hazai állattartás kis- és középgazdaságainak ellehetetlenülésével az ő cégük is kilátástalan helyzetbe kerül. – Ha a már szinte menetrendszerű madárinfluenza-járványok, a takarmányok, az energia drasztikus áremelkedései miatt az állattartók csökkentik vagy beszüntetik a tevékenységüket, akkor a feldolgozóiparnak is vége.

Veszélyes gyakorlathoz vezetne újra a több évtizedes visszaesés

Borúlátó jövendölésében az is szerepet játszik, hogy az elhullott, kényszervágott állatok tetemeinek elszállításáért kapott állami támogatás 12 éve nem emelkedett. Így nagyon is megalapozott a félelem, hogy az állattartók visszatérnek az utóbbi évtizedekben sikerrel visszaszorított, veszélyes gyakorlathoz. – A telepekről való elszállítás költségei bő egy év alatt legalább 3-5-szörösére nőttek. Muszáj árat emelnünk, de ha az állattartók nem tudják ezt kifizetni, akkor újra az állatokkal fogják feletetni a döghús egy részét, vagy elássák a mezőn, még rosszabb esetben a termőföldeken – ad ízelítőt az ijesztő távlatokból Sinka Antal. – Ez több évtizedes visszaesést jelentene az állattartás higiéniás viszonyaiban, súlyos állat- és közegészségügyi problémákat okozhat, amivel minden állattartó és fogyasztó is szembesül majd…

A gazdák támogatása nélkül minden veszendőbe megy

A Csali Hungária most ott tart, hogy az európai kitekintésben is ritka, már a telepükön lévő korszerű feldolgozóberendezéseket nem tudják üzembe helyezni, mert az azokhoz szükséges modern technológiák kiépítését nem tudják befejezni. – Hónapról hónapra veszteségünk van, amit kénytelenek vagyunk áremelésekkel és a fejlesztéseink elhalasztásával ellensúlyozni. Már ameddig lehet. Ha továbbra is magasak maradnak az energia-, valamint a takarmányárak, és nem emelkedik az állati hulladékok átadásának, elszállíttatásának támogatása, akkor az elmúlt évtizedekben felhalmozott érték, tudás és modern technológia veszendőbe megy – mutat rá Sinka Antal.

Kohout Zoltán