Ragadozó madarak a mezőgazdaság szolgálatában

A Körös-Maros Nemzeti Park tájain idén egyszerre tapasztalható a mezei pockok és a hörcsögök számának robbanásszerű megemelkedése (gradáció), olvasható a KMNP oldalán. A ragadozó madarak segítik a gazdálkodókat, hogy megszabaduljanak e kártevő rágcsálóktól.

A Dél-Tiszántúlon általában 4-5 évente fordul elő pocok gradáció, legutóbb 2014-ben. Az idei esztendő időjárása (az őszi meleg és az aszály) ismét kedvezett a mezei pocok számára: az eső nem öntötte el lakóüregeiket, s táplálékuk is akadt bőven, így állományuk felszaporodott. A hörcsögöknél általában 8-10 évente figyelhető meg gradáció, de most ezek a rágcsálók is a szokásosnál jóval nagyobb számban mozogtak. Mostanra már téli álomba szenderültek, így nem találkozhatunk velük.

A mezei pocok és a hörcsög kitűnő táplálékul szolgál a szárnyas és a szőrmés ragadozók számára: főként a ragadozó madarak ritkítják őket rendszeresen. Az egerészölyv és a vörös vércse mellett a gatyás ölyv is kezd beáramlani északról, s az enyhe idő miatt még sok barna rétihéja is itt maradt.

Napközben jól megfigyelhető, ahogy a kékes rétihéja, parlagi és rétisas rájár a mezei pockokkal (és korábban hörcsögökkel) fertőzött szántókra. Ezzel nagy szolgálatot tesznek a gazdálkodóknak: ingyen megszabadítják őket a rágcsálóktól.

A ragadozók egy része vártamadár – tehát szívesen vadászik magas kiülő helyekről, például fák csúcsáról – ezért azokon a táblákon, ahol nincs más kiülő hely, célszerű T-fákat kihelyezni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vörös vércsék és a gatyásölyvek szívesen elfogadják és használják a T-fákat, sőt akár a sasok is kiülnek rájuk. Ha egy pockokkal fertőzött lucernaföldre 50-100 méterenként T-fákat helyezünk, akkor vegyszer használata nélkül gondoskodhatunk a terület rágcsálómentesítéséről. A ragadozó madarak általában ragaszkodnak azokhoz a földekhez, amelyeken találnak maguknak megfelelő kiülő helyet és táplálékot.

Összeállította: Csomor Zsolt