Megküzdöttünk a repcéért, de a java még hátravan

Ismét egy hosszú, hideg tavaszon vagyunk túl, amit egy annál is hosszabb, forró, aszályos nyár követett. Mindkettőnek meglett a technológiai következménye a repcében. Körképünk november közepén készült, és a tavaszi kihívásokat is érintettük benne.

Hiába a 200 ezer forint feletti termelői ár, ismét egy év, amikor kisebb repceterülettel vágunk neki a télnek. A vetőmag-forgalmazók becslései alapján 200 ezer hektár körül lehet a jelenlegi termőterület. Veszprém, Fejér és Komárom-Esztergom megyéből is azt halljuk, hogy jóval kevesebb a repce. Ronthatta a vetési kedvet az extrém száraz nyár és a meredeken emelkedő műtrágyaárak is. Valljuk be, hogy a „kukoricás” körzetekben a gabonaárak is erősen elgondolkodtatták a termelőket. Ahol a tengeri 8 tonnát hozott idén is, nem kérdés, melyik kultúra a nyerő. Ha pedig az olajosokat vetjük össze egymással: az igénytelen napraforgó hódítja el sokak szívét. Egyesek már most kijelentik: ez az a kultúra, amelyiken nulla műtrágyával is keresni fognak 2022-ben.

októberi repceIdén sok gazdaság szembesült ezzel a látvánnyal (fotó: Gönczi Krisztina)

Országos probléma volt az árvakelés

No, de térjünk vissza a repcére, hiszen 200 ezer hektár sem kevés, és akik kitartottak mellette, többnyire elszánt, az intenzív technológiát preferáló termelők. Októberben az országot járva az első, ami feltűnt, hogy idén többen vetették el időben a repcét, másrészt nagyon vegyes sikerrel. Sok tábla egészen hiányos, heterogén és gyomos, de minimum látszik az összképen a korai gyomnyomás. A legrosszabbul azok jártak, akiknél volt némi nedvesség a talajban a csírázás elindításához, de hetekig nem kaptak rendes, kelesztő esőt. Az összevissza kelt, hiányos állományt ráadásul ellepték a gyomok, jellemzően a búzaárvakelés. A probléma országosan jellemző volt, az oka pedig a csontszáraz nyár. „Szeptember első hetében vetettünk, mostanra szedték össze magukat a növények. Gondunk volt a gyomirtással: ahol a kombájn elszórta búzát, ott az árvakelés nagyon megfogta a sorokat. Hiába irtottuk ki belőle, a mai napig látni, hol mentek a gépek” – mondja egy Bács-Kiskun megyei gazdaság vezetője. Békés megyében ugyanezt halljuk: szeptember elején vetettek, majd eltelt három hét eső nélkül. A talajban még volt annyi víz, hogy foltosan keljenek a táblák. „Olyan szárazság volt a nyáron, hogy a búzatarlóban nem jött ki az árvakelés, csak a repcével együtt kelt ki. Aztán hiába vettük ki belőle egyszikűirtóval, mégis gyengébb lett az állomány. Annyira nyomorultul néz ki a repce, hogy most nem is regulátoroztuk.” Egy másik gazda azon morfondírozik, hogy ha nem spórolt volna a menetszámmal, rávehette volna a tarló búzamagkészletét a csírázásra: „Idén két menetre lett volna szükség a kombinátorral az árvakelés kiszedéséhez. Bíztam benne, hogy rendben vagyunk – hiba volt.” Nagyjából ugyanezeket a panaszokat halljuk Győr-Moson-Sopronban, Komárom-Esztergomban, Veszprémben is.

Általános kép:

  1. Az aszályos nyár miatt az elszórt búza csak a repcével együtt tudott kikelni, országos léptékű gyomosodást okozva.
  2. A hiányos, vontatott kelés általános volt, ugyanakkor túlfejlett állományokra is akad példa.
  3. A hosszú, hideg tavasz miatt kevés volt rovarkártevő, az álhernyó idén nem okozott gondot.
  4. A beállt állományokban a tervek szerint a szokásos technológiát követik a termelők. Az első fejtrágyáig jellemzően rendelkezésre áll a gazdaságokban a tápanyag.
  5. A teljes repceterület bő 200 ezer hektár lehet. A vetési kedvet rontotta az aszályos nyár, a magas gabona- és műtrágyaár.

 

októberi repceMindkét kép októberben készült, a kisebb repce két héttel „öregebb” (fotó: Gönczi Krisztina)

Jobban jártak azok, akiknél ki sem kelt a tábla szeptember végéig. Így történt egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei gazdaságban is: „Tavaly már zsákban hagytam a magot az aszály miatt, idén nem várhattam vele tovább, lesz, ami lesz, szeptember legelején elvetettem. Itt sem előtte, sem utána nem volt eső. A csontszáraz föld szeptember végén kapott először csapadékot, akkor egyszerre kikelt a mag, az árvakeléssel együtt. Egy egységes táblából mégis egyszerűbb volt a búzát kiszedni, időben sikerült is. Most van 60 hektárnyi 4 leveles repcém.” Szinte szóról-szóra ugyanezt halljuk Fejér megyében is. Ezekben a gazdaságokban sem a regulátor, sem a rovarok miatt nem fáj a termelők feje, és tulajdonképpen a tél miatt sem aggódnak. Miután a neonikotinoidos csávázószereket kivonták, a repcevetőmagot vagy flupiradifuron (Buteo Start) vagy ciantraniliprol (Lumiposa) inszekticid védi a korai kártevőktől. Erős rovarnyomás esetén azonban ez a pajzs nem elég, de idén – vélhetően a hosszú tavaszi hideg miatt – szinte sehol nem volt komoly rovarkártétel, ott sem, ahol időben kikelt a repce. A repcedarázs álhernyója országos szinten minimális problémát okozott, és a repcebolha is csak egy-egy csapadékosabb körzetben ütötte fel a fejét, például Fejér megyében, Borsodban. Utóbbiban akadt tábla, amit egy 4 méteres sávban felül is kellett vetni. Ezt leszámítva azt mondják a borsodi termelők, hogy gyönyörűek az állományok. Pedig itt aztán szűk az idő a talajművelésre, főként, ha csapadékos az idő. A térség 120–150 mm esőt kapott csak augusztusban! „Nincs egy hónapunk a búza után a talajművelésre. Július legvégén van aratás, a repcét pedig mindig elvetjük augusztus 20. után. Idén nagyon jó, 8-9 tonnás búzákat vágtunk, rengeteg volt a táblán hagyott szalma. 25–30 centi mély alapművelést végeztünk kultivátorral, de kínkeserves volt a munka. A szalma a kiadott nitrogénnel együtt sem bomlott el, még mindig látszik a repcén a pentozánhatás, és az árvakelés is feljött. Az egyszikűirtót nem mindenhol sikerült jól időzíteni, nedves volt a föld a munkavégzéshez. 15 hektáron nem értünk oda időben, de a többi 95-öt tökéletesnek mondom: erős, egyöntetű, jól beállt, 8-10 leveles a növényzet, ceruzavastagságú gyökérnyakkal” – büszkélkedik a helyi gazdálkodó.

repce száraOktóber közepére nagyon „elszaladt” (fotó: Gönczi Krisztina)

Márciusig megvan a műtrágya

Valamennyi tábla, amelyik képes volt 4 leveles szintre felhozni magát, most ugyanazt a gondoskodást élvezi, mint amit megszokott – halljuk a gazdálkodóktól. Bár a sajtó folyamatosan hergeli őket, tulajdonképpen higgadtan szemlélik a műtrágyapiaci viharokat. Végül is nyáron megvettek mindent az őszhöz, és mostanra megérkeztek az első fejtrágyázásra szánt nitrogénadagok is. A kérdés a folytatás, március pedig még olyan messze van.

„Eddig követtük a szokásos technológiát, jövőre a fejtrágya elérhetősége fog eldönteni mindent. Tavaly 2,5 mázsa karbamidot adtunk a repcének, ami az akkori 100 ezer forintos tonnánkénti ár és a 3,5 tonnás repcetermés mellett nagy hasznot hozott. Most már 320 ezerbe kerül a karbamid tonnája, és nincs rá garancia, hogy a termény ára 200 ezer/tonna felett marad” – mondja egy Békés megyei termelő. Szerinte lesznek, akik extenzívebb termeléssel próbálkoznak majd jövőre, mivel ilyen árak mellett bőven elég lenne hektáronként 2 tonna repcetermés a nyereséges működéshez. Egy Borsod megyei gazda pedig már el is döntötte, hogy 2022 lesz az az év, amikor a napraforgótól teljesen megvonja a műtrágyát, a repcével kapcsolatban viszont nagyon elszánt, mert „ezzel kár foglalkozni 3,5 tonna alatt. Egy jászsági gazdálkodó is azt vallja, hogy repcét termeszteni vagy intenzíven érdemes, vagy sehogy. „Sok odafigyelést igénylő, minden elemében drágán termelhető növény. Ha már csináljuk, csináljuk rendesen. A baj az, hogy egyelőre minden műtrágyából hiány van. Ha ez így marad, akkor a tavasz második felében lombtrágyákkal, növénykondicionálókkal kell tompítani a tápanyaghiányt, ami egyrészt félmegoldás, másrészt mivel mindenki így gondolkodik, abból is hiány lehet” – latolgat. Megint mások annyira elégedettek a dolgok eddigi folyásával, hogy töretlen optimizmussal várják a tavaszt. „Én nem idegeskedem. Azt sem bánom, ha kemény a tél: ahogy hallom lesz gáz, és ilyen áron, mint most, műtrágya is lesz. Ha valaki visszafogja a tápanyagot, ám tegye. Amíg 200 ezer felett viszik a repcét, és minimum 3,5 tonnát termelünk, én tartom a technológiát” – mondja egy Bács-Kiskun megye gazdaság vezetője. Az sejthető, hogy az igénytelen kultúrák ázsiója megnő tavasszal, és nagyon keresettek lesznek a lombtrágyák, növénykondicionálók. Ami viszont az igényes növényeket illeti, érdekes, hogy nagyon kevesen beszélnek a tápanyaganyag visszafogásáról úgy, hogy azt saját maguk tervezik megtenni, rendszeresen másokról feltételezik ezt. A termelők többségére azonban igenis hatnak az emelkedő árak, ami pontosan lemérhető a statisztikákban: idén műtrágyából is kevesebb fogyott, mint tavaly.