A kétméteres takarmánygabona, ami felgyújtja a kombájnt

Mezőfalván takarmányban és gondoskodásban is megadják a „tehénkének”, ami jó neki. Bár számos hasznos vonása van és a vetési tervbe is nagyon jól beilleszthető, a rozs mégsem válik főnövénnyé a hazai szántóföldi növénytermesztésben. A kiváló takarmánykiegészítő gabona hektikus árával és termesztési sajátosságaival elsősorban az olyan gazdaságokban van jelen, ahol az állattartás miatt saját felhasználásra termelik – ilyen például a Mezőfalvai Agrár Zrt. Ott a csaknem 2 000 szarvasmarha jó kondíciójának és termelékenységének alapfeltétele az idén 240 hektáron termő, jó beltartalmi értékű rozs.

 

Szarvasmarhák

 

Hektikusan gazdaságos

A nevezetes mezőfalvai gazdaság – az állattartó ágazatukban tartott több mint 1 800 szarvasmarha érdekében – átlagosan 240–250 hektáron termeszt rozsot. A Fejér megyei nagyközség térségében 9 000 hektáron működő vállalatcsoport 2018-ban az ország legjobb minőségű rozstakarmányát állította elő, és immár egy bő évtizede a vetőmagnak valót is maguk termesztik.

Ezt a gabonát általában gyengébb minőségű földekre vetik, jól bírja az extenzívebb körülményeket, sőt, ahol búzából csak 4 tonna terem, ott a rozs még jóval jövedelmezőbb is – nyit máris tág összefüggéseket a gabonaféle világáról Zoványi György.

 

Autóút

 

A gazdaság ágazati igazgatója szerint ugyanakkor a rozs – a búzáénál, árpáénál szűkebb piaca miatt –nagyon hektikus árú növény.

Amikor kevés terem belőle, csillagászati összegeket is elkérnek érte, amikor bőség van, alig lehet eladni – teszi hozzá a növénytermesztési igazgató. (Lapzártánkkor a tavalyi gabonát 60 ezer forintos tonnánkénti áron adják, de az ideire máris 70 és 90 ezer forint körüli árakat hallani – a szerk.) A termesztés jövedelmezősége természetesen a rozs esetében sem csak – sőt, elsősorban nem is – a hozamtól függ. Egy hektáron átlagosan 170–200 ezer forintra teszik az intenzív művelésű rozstermesztés költségét, s ennél alig olcsóbb, 150–180 ezer körül alakul az extenzív „műfaj”. Egy jó átlagos, 3,5–4 tonnás termés 230–260 ezer forintos bevételt is hozhat, vagyis elvi kalkulációk alapján a rozs kétségkívül gazdaságos gabona – persze, csak addig, amíg például nem a 7–8 tonnás búza- vagy árpaterméssel veti össze a gazdaság.

 

Rozs
Embermagasságúra is megnő a mezőfalvai rozs (fotó: Kohout Zoltán)

 

Érzékeny és értékes

Mezőfalván a rozstáblák termése döntően zöldszenázsként kerül a silókba. Ahhoz, hogy ebből aztán jó takarmány legyen, nagyon el kell találni a betakarítás napjait.

Az elmúlt évtizedeim tapasztalata alapján azt mondhatom: hogy milyen lesz a termés, az már ősszel eldől, mert nagyon fontos, hogyan alakul a kelés. Vetéskor mi egyedi trágyázási program alapján dolgozunk. Például alaptrágyát csak akkor kap, ha kukorica után vetjük; nagyon ügyelünk a mikro- és mezoelemekre, mert a rozs ezekre érzékeny. Fontos még a korai szárszilárdítás a vetőmagtermesztésnél, hiszen a rozs képes nagyon szeszélyesen, hirtelen hatalmasat nyúlni, és magasra, akár kétméteresre is megnő; ilyenkor nehogy dőljön vagy, különösen, nehogy törjön a szár, mert akkor rosszabb a termés – vázolja a termesztéstechnológia egyes elemeit Zoványi György. Ezután már „csak” arra kell ügyelni, hogy a kalászhányás előtti napokban learassák a szenázsnak valót. – Erre általában április 20-a táján kerül sor. Ilyenkor a legjobbak azok a beltartalmi értékei, amiket a tehenészet a takarmány összeállításakor igazán hasznosítani tud. A szenázsnak való zöldmennyiség idén eléri a 26 tonnát, de azért ez is elég hektikus: van év, amikor a 13 tonnát is alig haladja meg, de volt már 30 tonnás termésünk is!

A zöldtakarmánynak vetett rozs előnye a területhasznosítás hatékonyságában áll: korai betakarítása után másodvetésben silókukorica kerülhet a földbe az őszi aratásig.

 

Kalászos
A vetőmagnak vetett rozs aratásakor különösen óvni kell a szemeket a kipergéstől (fotó: Kohout Zoltán)

 

Vigyázni a szemre, a tűzveszélyre

Nem sokban, de eltér a termesztéstechnológia a vetőmagcélú táblákon, ahová például kevesebb N-műtrágya kerül, és többszöri lombtrágyázással juttatják ki a kellő mennyiségű tápanyagot. A vetőmag-betakarítás problematikus voltát a klímaválság okozta időjárás-változás és a szemveszteség megelőzése adja. – Ezt még inkább „el kell csípni” időben, mint a zöldtakarmány-aratást. A rozs kalászában a szem kihullása, kipergése különösen könnyen bekövetkezik, mert a pelyvalevél alól elválik a mag. Egy öreg, gyenge vagy már nem hatékony cséplőgép további komoly veszteségeket okozhat. Továbbá elég belegondolni, hogy 6–7 tonna szalma is keresztülmegy a kombájnon – figyelmeztet a növénytermesztési vezető. Ez pedig a magasra, nem ritkán 1,5–2 méterre is megnövő rozs szára miatt még tűzbalesetet is okozhat, ha a felcsavarodó, hosszú szárak túlhevülnek, begyulladnak, és képesek lángra gyújtani a kombájnt.

Mostanában pedig az időjárás is feszíti a vetőmagtermesztők ide geit. Már nem csak az fenyegeti a betakarítás sikerét, hogy az eső hirtelen nedvességgel tölti fel vagy a vihar megdönti-megtöri a növényt. Mind gyakrabban fordul elő, hogy akár pár nap alatt nagy termésveszteséget okozó napsugárzás éri a növényt. – Pár év alatt egyre többször éljük át, hogy a szár még nyers, haragos zöld, de a kalászt pillanatok alatt megégeti az UV-sugárzás, az égető napfény.

 

330 és 1 100 milliméter között…

Mezőfalván egyébként a 60 éve folyamatosan feljegyzett csapadékadatok más tekintetben is igazolják a klímaváltozás kedvezőtlen hatásait. – Az évtizedekkel ezelőtt megszokott 450–550 milliméter csapadék helyett ma több, 550–650 érkezik, csakhogy ezzel együtt jönnek a kiszámíthatatlan ingadozások. Volt év, hogy 330 milliméter esett, de volt, hogy 1 100. A csapadékeloszlás egyre kevésbé egyenletes, ma már inkább „hárompúpú tevére” emlékeztet – olyankor néha olyan sok jön, hogy a jó termőtalaj sem tudja befogadni, máskor meg hónapokig nem esik 50 milliméter sem – mondja Zoványi György. Szerinte egyelőre nincs más válasz erre, mint a mind kevesebb forgatással, azonnal talajzárással végzett nedvesség- és talajkímélő művelési eljárások alkalmazása. Mezőfalván ezért egyre kevesebbet forgatják, mélyszántják a termőtalajt. A talajélet serkentésére, szervesanyag-tartalma növelésére az apróra szecskázott szármaradványok bontására speciális, hazai gyártású szárbontót, emellett talajjavító baktériumkészítményeket használnak.

 

Traktor
Rozsszenázs készítése (fotó: Mezőfalvai Zrt.)

 

Hasznos táplálék

A takarmány-alapanyagok tartósítástechnológiájának fejlődésével a jellemzően monodiétás szarvasmarha-takarmányozásban is mind nagyobb szerepet kap a rozs. Südi András szerint ez a gabona, ha jó időben takarítják be, optimális fehérje-utánpótlás a Mezőfalván tartott 920 fejőstehénnek és a hasonló számú szaporulatnak. – A kalászhányás előtti időszakban ezért szinte naponta járjuk a táblákat, és inkább korábban, mint később aratunk. A betakarítás kétmenetes eljárás, mert egy-két napig a földön hagyjuk fonnyadni a terményt, aztán jöhet a silózás és a szecskázás, amit mi speciális módon végzünk, mert a nyersanyagot száraz alapanyagú baktériumflóra vízzel higított keverékének a rápermetezésével kezeljük, a még jobb erjeszthetőség érdekében. A rozsnak ugyanis az optimális fehérjetartalma mellett a jobb rostemészthetősége az előnye, ami miatt igazán hasznos táplálék – összegez az állattartási ágazati igazgató.

 

Südi András
Südi András állattartási igazgató

 

Kiválóan illeszthető a programba

A mezőfalvai gazdaságnál professzionális munka folyik e téren, és ezt nem csak a napi 36 literes fejési átlag mutatja. Az utóbbi években sorra a legjobbak között szerepelnek az ágazati állattenyésztési takarmányversenyeken. 2018-ban 126 mintából az ő rozsszenázsuk is közte volt a 11 legjobbnak az átlagos táplálóanyag-tartalom terén (52,4 százalék sza. NDF), de a fűszilázzsal és a lucernaszénával is nyertek már hasonló elismeréseket, sőt, a gazdaság elnyerte már Az év takarmánybázisa címet is. A minőség fontos paramétere a mikotoxin-fertőzöttség, amire az utóbbi években méltán összpontosul mind nagyobb hangsúly. Ebből a szempontból is kedvező a rozs termesztése. – A korai betakarítás ugyanis éppen akkor történik, amikor elkezd melegedni az idő, és amikor megjönnek az esősebb időszakok.

A fűfélékkel azonban óvatosabb a gazdaság: ezek a növények a tapasztalatok szerint meglehetősen talajzsarolók, mind a tápanyagokat s még inkább a talajnedvességet érintően.

Noha a Mezőfalvai Mezőgazdasági Zrt.-hez tartozó ágazatokban összesen 12-féle növényt termesztenek, köztük a hagyományosak mellett zabot, tritikálét, répát, borsó- és takarmányfűféléket is, és a takarmánykínálatot ma már a rozsvetőmag-termesztés során rendelkezésre álló, nagy mennyiségű szalma is kiegészíti, a rozs szerepe mégis meghatározó. – Ezt az említett takarmányozási, tápanyagtartalmi szempontok mellett elsősorban az indokolja, hogy nagyon jól illeszkedik a többi növényféle mellett a vetési programokba. Mi nem kaszáljuk kétszer, hanem utána a lucernát takarítjuk be, majd akár magas tőszámmal kis FAO-számú silókukoricát vetünk, amit augusztus derekán, szeptember első felében aratunk. Ez nagyon jó területkihasználást jelent, és persze hatalmas mennyiséget. Összességében 1 000 vagon, vagyis 10 ezer tonna silókukoricáról beszélünk, amihez még számolhatunk 4 ezer tonna lucernát, 5–7 ezer tonna rozsot, és ezt lényegében mind önellátásra használjuk fel – összegzi Südi András.

 

Szarvasmarhák
Szarvasmarha-kihajtás áprilisban, rendőri felvezetéssel (fotó: Mezőfalvai Zrt.)

 

Megteremteni az állat számára jó feltételeket

Südi András hitvallása a tejelőcélú szarvasmarhatartásról akár mottószerű összefoglalása is lehetne annak, amit manapság az állatjólét alapjai közt emlegetünk. – A mezőfalvai agrárgazdaságot általánosan is az a megfontolás jellemzi, hogy ha már csinálunk valamit, akkor azt csináljuk jól. Ez a tehenekkel kapcsolatban számomra azt jelenti, hogy a tehénkénk jót akar, ebben kell tehát őt segíteni, támogatni. A mi dolgunk annyi, hogy megteremtsük számára a lehető legjobb feltételeket, kielégítsük az igényeit.

Ezért nemcsak például a fehérje- és rostarányok szempontjaira figyelnek, hanem az állat szélesebben vett emésztési, etológiai igényeire is. – Mivel a tehén legelő állat, szereti a fűféléket, adunk hát neki. Vagy: például a kukorica jó takarmány, de az emésztése során jelentős a hőtermelés, ami a hőre, hőstresszre érzékeny állatnál komoly teljesítménycsökkenést és egy sor problémát okozhat. Ezért olyankor növeljük a rozs arányát, a kálium mennyiségét a takarmányban: mindezek egyébként a tej beltartalmára is kedvezően hatnak. Mindezekkel az állat is jobban érzi magát, jobb a bendőműködése, hosszabb az élettartama, jobb a szaporodási és termelési teljesítménye – magyarázza az ágazati igazgató.

 

Kohout Zoltán

Kapcsolódó hírek