Sok ezer tonna műanyag kerül a termőföldekbe

Nem gondolnánk, hogy ruhamosás, takarófóliázás után a műanyagok egy része bekerül a talajokba. Iszonyú mennyiségekről van szó, és még nem is látjuk sem a teljes volument, sem az összes következményt.

 

Milliárdnyi pulóver anyaga

Amerikai tudósok becslései szerint azóta, hogy az 50-es években elkezdtük a poliészter- és nejlon-alapanyagú ruhákat hordani és háztartási cikkeket (takaró, függöny, szőnyeg stb.) használni, 5,6 millió tonna szintetikus mikroszál kerül a környezetbe. Hogy felmérjük ennek a szabad szemmel sokszor szinte láthatatlan darabkákból összeálló mennyiségnek a nagyságát, a kutatók egy érzékletes példával írják le a nagyságrendet: ennyi műanyagból a Föld majdnem összes lakójának kiszabható lenne egy meleg kabát… Nos, mindennek a tömegnek több mint a fele – 2,9 millió tonna – valószínűleg folyóinkban és tengereinkben végezte.

 

 

Már a víznél is több jut a talajba

De hogyan kerül a textilipari műanyag az agrárium asztalára? Az amúgy is féltett talajkincs miatt. Úgy, hogy – a kaliforniai University of Santa Barbara kutatói szerint – a földi környezetbe történő kibocsátás mára felülmúlta a víztestekbe jutás nagyságrendjét: ez utóbbi évente mintegy 176 500 tonna, szemben az előbbi 167 000 tonnájával – számol be a bbc.com. A fő eredet a szennyvíztisztító technológiák felé mutat: a mai, modern szennyvíztisztító telepek hatékonyan távolítják el a mikroműanyagokat a szennyvízből, csapdába ejtve az iszapban lévő részecskéket és megakadályozva azok vízi környezetbe jutását. Ez természetesen fontos pozitívum, ám közben a tisztítótelepek által kiszűrt mikroműanyagot a szennyvíziszapba koncentrálják. Márpedig ezt a szennyvíziszapot a mezőgazdaságban műtrágyaként alkalmazzák (többek között foszfortartalma miatt) – indokolt is tehát ezek használatának bővebb ismerete és ellenőrzése.

 

 

Vékonyabb, mint a haj, de veszélyesebb

A kutatók figyelme az utóbbi években okkal terjed ki a mezőgazdasági ágazatban alkalmazott technikákból eredő környezeti problémákra is. A műanyag talajtakaró, a vízvezetékek és a műanyag üvegházhuzatok, továbbá a szennyvíziszappal és az öntözővízzel bekerülő mikroműanyagok ártalmatlanításának általános mezőgazdasági gyakorlatai aggodalmakat vetettek fel. Egy kutatócsoport szerint a műanyag adalékanyagok, a fokozott peszticid-lefolyás káros hatásokat okozhat, a műanyag maradványok valószínűleg mikroműanyagokká darabolódnak. Ezek szálvastagsága néha vékonyabb, mint az emberi hajé, de a talajban felhalmozódva felszívhatják az agrokémiai anyagokat. A talajban lévő mikroműanyagok mennyiségi meghatározása továbbra is kihívást jelent a megfelelő analitikai technikák hiánya miatt – vagyis még csak sejtjük, mekkora bajjal is állunk szemben.

 

 

Már a becslés is ijesztő

A kérdés már természetesen nem csak az amerikai és ázsiai kutatókat foglalkoztatja. Miközben azonban a vizeinkben jelenlévő mikroműanyagok mennyiségét és paramétereit már vizsgálják (az egyik legismertebb hazai műhely ijesztő adatokat és lehetséges következményeket közöl), a termőföldekről alig tudunk valamit. Tavaly télen az EU is benyújtott egy javaslatot, amely alapján a tagországokban korlátoznák bizonyos mikroműanyagok használatát, és vizsgálnák a trágyázással a talajba és onnan a vizekbe jutó szemcsék mennyiségét és minőségét. Nem véletlen: nemrég egy svájci ártéri övezetben is komoly mennyiséget mutattak ki. Egyelőre nem tudunk arról, hogy hazai kutatások konkrét fókuszában állna a talajok, termőföldek mikroműanyag-szennyezettségének kérdése. Komoly probléma az is, hogy – mint a fentebb említett statisztika becslői is rámutatnak – a mikroműanyagok utólagos ártalmatlanítása, kivonása/begyűjtése a természetből alighanem vagy lehetetlen, vagy rettenetesen költséges lesz/lenne.

agrár mezőgazdaság mikroműanyag műanyag szennyvíz talaj termőföld