Sok volt az esőből a burgonyának is

Tanuljuk az ABC-t

Mi legyen a sok eső miatt földben maradt gumókkal? – kérünk tanácsot Szentirmay Andrástól, a komáromi Solum Zrt. ügyvezető igazgatójától. „Mintegy 60 hektárnyi területen Komáromban is felszedetlen maradt a termés, a víz borította részek, tengerszemek alakultak ki a földeken. Ahol az időjárás engedte, ott késő ősszel a felszínre forgattuk a gumókat, hogy a téli hónapokban elfagyjon. A talajban maradt termést ősszel már nem volt szabad leszántani, mert ami átéli a telet, tavasszal kihajtana gyomnövényként. A még mindig víz borította területekre emiatt lehet, hogy tavasszal semmit nem vetünk, legfeljebb rövid idejű kukoricát”.

A Solum Zrt. közvetlenül kiskereskedelmi partnereinek értékesít csomagolt és mosott burgonyát, évente mintegy 15-18 ezer tonna mennyiséget. Nincs két éve, hogy a „Kertészet korszerűsítése” és „Kertészeti gépek” pályázati lehetőséggel élve korszerű burgonyamosó és csomagoló üzemet állítottak üzembe. A 350 hektáros, integrált körülmények mentén folytatott gazdálkodás alapja, hogy a szükséges vetőgumót maguk nevelik. Jelentős területen ültetnek étkezési, chip, saláta és főzni való burgonyát, közte a keszthelyi kutatási központ fajtáit. Kísérleti fajtákat is befogadnak, így tesztelve egyben a piacot is, amelyen a megszokott rachel-hálós kiszerelések és ömlesztett értékesítési módok mellett terjed a félkész valamint a feldolgozott termék iránti kereslet.

„A magyar háziasszonyok döntően a piros héjúhoz ragaszkodnak – mutat rá az igazgató –, szemben a nyugati vásárlókkal, akik inkább a sárga fajtákat igénylik. Sokat lendítene a hazai szokások fejlesztésén feliratozás megkövetelése. Az egyes fajtákat a felhasználás receptje szerint ABC csoportokba soroljuk. A magyar eredetű termékek esetében a terméktanács ajánlásával mi is használjuk a magyar logót, részt veszünk a burgonyafesztiválokon, szakmai továbbképzéseken, főzési bemutatókon”.

A komáromi gazdaság teljes területe kavicságyon fekszik. A burgonya jól fizet a meszes öntéstalajon, itt az országos 22-25 tonna helyett 42-45 tonna terem hektáronként. Az öntözővizet a Dunából merítik, amelyet egy talajba süllyesztett vízhálózat segítségével juttatnak el a parcellákhoz. Ha átlagos az időjárás, úgy egy-egy idényben 1,5 millió köbméter vizet locsolnak ki, tavaly ennek alig harmadára volt szükség.

Ellenőriz a hivatal

Magyarország egyik alapvető élelmiszerének számító burgonyából 2004-ben 30 ezer hektárnyit ültettek, a legutóbbi évben alig 19 ezer hektárnyit. Elemzők szerint sokan, nagyon nagy összeget fektettek be a rendszerváltás óta az ágazatba. Tetemes összegű tőkét fordítottak technológiai fejlesztésekbe, gépesítésre, hűtőházak, csomagolók, feldolgozók építésére stb., a fejlesztések ellenére így is gazdák csak egy része képes napjainkban olyan szintű termelést folytatni, amely elbírja például a hektáronkénti 1,2-1,5 millió forint költséget.

Nem vigasz, de a magyar termelőkhöz hasonlóan a lengyelek sem lettek annyira tőkeerősek az elmúlt két évtizedben, hogy felépítsék a maguk burgonya termelésének teljes vertikumát. Újabban tőlük is jelentős piacvesztésről érkeznek a hírek. A nemzetközi konyha egyik jeles beszállítójaként ismert McCain alig tíz éve még Lengyelországot tartotta a térség burgonyahatalmának. Alighanem joggal. Akkor 3 ezer gazdaságban összesen 1,5 millió hektáron termesztettek burgonyát. Ám hiába a jó klíma, a hagyományos lengyel takarmányozási célú felhasználás és tradicionális szeszgyártás, ma 600 ezer hektárra zsugorodott a lengyel ágazat! Változott a világ, a kukorica olcsóbb lett takarmánynak.

Szentirmay András megjegyzi, ínséges években a lengyel burgonyából éveken át jutott a mi asztalainkra is, ellenben a magyar burgonya bő termés esetén is ritkán lépi át határainkat, inkább határ menti kiskereskedelem tapasztalható a román oldalon.

A statisztikai adatok és a piaci trendek arra utalnak, hogy csökkent a burgonyaértékesítés lehetősége, hiszen az idő múlásával bezártak a feldolgozók. Megszűnt az itthoni hasábburgonya gyártás, nem folytatódott az Aviko rétsági kísérlete. Magas a lédig forgalmazás aránya (80 százalék). Folyamatosan nő a termelési kockázat, egyre jobban terjednek a külföldről behozott karantén kórokozók. Mindeközben folyamatosan nő a külföldi étkezési burgonya mennyisége. November első napjaiban ezúttal francia szállítmány árasztotta el a budapesti piacokat és egyes bevásárlóközpontokat. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal nem figyelt fel a hiányos és ellenőrizhetetlen csomagolási feliratozásra. Pedig milyen veretes előírások mentén jár el a magyar termelőkkel-forgalmazókkal szemben, akiknek a forgalmazás helyszínén kell igazolniuk (három évre visszamenően), hogy a burgonyát hatóságilag nyilvántartásba vett termelő állította elő, vagy az a termelési területen található, hatósági nyilvántartásba vett gyűjtő és szállítási központokból származik. Lapunk megkeresésére válaszolva a szakigazgatási hivatal rendjén valónak ítélte, hogy a budapesti forgalmazó helyett maga keressen igazolást a francia hatóságoknál. Mire megjött a kinti (megnyugtató) levél, addigra az „Olivier Negoce” el is tűnt a hazai kínálatból. A hivatal – mint írják – teszi a dolgát, eszerint 2009-ben 642, tavaly november 1-ig 540 szúrópróbaszerű ellenőrzést végzett a forgalmazó helyeken. A növény-egészségügyi nyilvántartási szám hiánya és minőségi kifogás miatt a belföldi áruburgonya esetében 41, illetve 51 hiányosságot tártak fel az elmúlt két évben, valamint fennakadt az ellenőrzés rostáján 11 illetve 15 olyan szállítmány, amely az EU tagországokból érkezett.

Lépéshátrányban

„Az országos termésátlag valóban alacsony, mintegy fele a vezető nyugat-európai országokénak. A komolyabb nagyüzemek rendszeresen elérik a 40 tonnát, míg a legintenzívebben termelő kis- és közepes gazdáknál nem ritka a 70-80 tonnás átlagtermés – mondja Polgár Zsolt, a keszthelyi Burgonya Kutatási Központ igazgatója. Az alacsony országos termésátlag oka többek közt a 10 százalék alatti fémzárolt vetőgumó használat, a magas visszaültetési arány, az ellenőrizetlen „fekete” vetőgumó-kereskedelem, valamint a rossz fajtaválasztás. Polgár Zsolt szerint a termelők többsége olyan külföldi fajtákat termeszt, amelyek a mi körülményeink között nem mindenben képesek a rájuk jellemző termésmennyiséget és minőséget produkálni. Nem kedvező az alacsony technológiai színvonal és fegyelem sem. A termelés javarészt öntözetlen körülmények között folyik. Ahol öntöznek, jobbára ott sem a korszerű mikroszórófejes, vagy csepegető öntözéses módszerrel teszik. A talajművelés, ültetés és növényvédelem gépei műszaki színvonalban általában messze elmaradnak a nyugat-európaitól. Hozzáteszi, hogy a termelők többsége nem képezi magát, sokan nem ismerik az általuk termesztett fajtát, nem alkalmaznak fajtaspecifikus technológiákat.

„A megfelelő biológiai alapok hiányán túl alapvető probléma a termelők versenyképességének folyamatos csökkenése. Magas önköltséggel termelnek, rendszerint közepes vagy gyenge minőséget. Elaprózott a termelési szerkezet. Túl sok kis és közepes termelő termel, túl sok fajtát. Nincs sem mennyiség, sem egységes minőség, és így lehetőség sem a közös fellépésre. A termesztéstechnológia közepes színvonala mellett a termelők többsége nem rendelkezik modern, téli tárolásra alkalmas, hőszigetelt tárolóval. A termelés és a kereskedelem teljes egészében szervezetlen. Hatalmasak az évenkénti termés és áringadozások. Kevés kivétellel mindenki ad hoc, a szabad piacra termel, nincs szerződéses alapú termeltetés. A kereskedelem igénytelen, nem szolgálja ki a vásárlók igényeit. Nem fizeti meg a minőséget. Nem burgonyát, csak krumplit akar forgalmazni, olcsón, többségében a fajtanév és felhasználási típus feltüntetése nélkül. Országunk vásárlási és fogyasztási kultúrája is hagy némi kívánni valót maga után. A vásárlók nem keresik a fajtákat és a főzési típusokat, csak kétféle burgonyát ismernek, a sárga és a rózsa héjút, ami nem egy minőségi kategória, csupán két szín!” – sorolja az ágazat fejlődése előtt torlódó gondokat a kutató intézet vezetője.

Keresik a vetőgumót

Az eladáshelyek forgalma alapján a nagy üzletláncok szemmel láthatóan a külföldi eredetű fajtákat, közte az itthon termelt és az import burgonyakínálatot részesítik előnyben. „Minden felvásárlónál és forgalmazónál a legfontosabb kérdés a beszerzési ár és a termék minősége – állítja Szentirmay András. – Hazai fajta használatával csökkenthető az önköltség, hiszen ugyanakkora termésmennyiség és ugyanolyan minőség eléréséhez a hazai fajták esetében alacsonyabb a vetőgumó- és növényvédő szer költsége. Ebből a szempontból a versenyképesség tehát adott, igaz, egyelőre nincs számottevő mennyiségben hazai vetőgumó. Az egykori vetőgumó-termelés 1300 hektárról mára 200 alá csökkent.”

Polgár Zsolt, mint az Országos Burgonya Terméktanács egyik vezetője hozzáteszi: „A csökkenés legfőbb oka, hogy a termelők nem vállalják fel az importtal, illetve már akár hazai forrásból is bekerülő karantén kórokozók (főleg a ralsztóniás barnarothadás) megjelenésének kockázatát. Ez ugyanis a gazdaság teljes ellehetetlenülését jelentené. 2010-ben nem csak nálunk, de Nyugat-Európában sem termett elegendő mennyiségű és minőségű vetőgumó. Ez a megnövekedett keresleten és a magasabb árakban jól lemérhető. A legjobb, szabadalmi oltalom alatt álló külföldi fajták vetőgumója már csak nehezen szerezhető be. A szabad, mindenki által termelhető fajták vetőgumója ugyanakkor az idén is olcsóbb lesz. A karantén kockázatok és az általánosan gyenge virológiai minőség miatt mindenkit óvnék az ilyen, olcsónak tűnő, de a végén mégis drága vetőgumó megvásárlásától. Saját fajtáink vetőgumója csaknem 80 százalékban már az őszi szezonban gazdára talált. Legnépszerűbb fajtánk a korai érésű, összetett rezisztenciával bíró Balatoni rózsa készlete elfogyott, miként a Rioja, Hópehely és Góliát fajta is. Kisebb készletünk még akad a szintén új Katica, illetve a régebbi nemesítésű, sárga héjú White Lady fajtából. Intézetünk legújabb nemesítvénye a Démon, idén csak a vetőgumó-termelők számára lesz elérhető.”

Nagy úr a megszokás

A hazai burgonya fajták nyújtotta lehetőséggel inkább a közepes és a kistermelők élnek, a nagytermelők inkább a francia, holland és német fajtákat ültetik. E megjegyzésünkre Polgár Zsolt kifejti, nagy úr a megszokás, a termelők konzervativizmusa. „A nagytermelők kevésbé nyitottak az újra, nem kockáztatnak. Megvannak az évtizedek óta bejáratott, stabil kereskedelmi csatornáik, érdekköreik. Olyan áron, olyan finanszírozási lehetőségekkel és olyan marketing eszközökkel megtámogatva juthatnak hozzá a multinacionális cégek fajtáinak vetőgumójához, amivel egy egyetemi keretek között működő kutatóintézet nem tudja felvenni a versenyt. Emellett a fajtaválasztásban olyan egyéni szempontok is szerepelnek, melyek sok esetben a tulajdonos személyétől függenek. Jellemző az is , hogy a termelők (akár hazai, akár külföldi vetőgumóval dolgoznak) fejlesztéseikben nem veszik figyelembe a vásárlók elvárásait. Legfeljebb csak a külcsín, az alak és héjminőség vonatkozásában. A termés több mint 90 százaléka friss (benne a koptatott és mosott) burgonyaként kerül forgalomba. A félkész termékek esetében a hazai feldolgozóipar nagyságrendje elenyésző.” – fogalmaz Polgár Zsolt.

Szélsőségek között

A tavalyi évjárat minden tekintetben egyedi volt, ugyanakkor jól beleillett abba az általános tapasztalatba, miszerint a mi nyarainkat a szélsőséges hőmérséklet- és csapadékingadozások jellemzik. A keszthelyi fajták a köztermesztésben újra jól vizsgáztak. Bebizonyosodott, hogy majd kivétel nélkül kiválóan alkalmazkodnak a szélsőséges éghajlati viszonyokhoz (nem babásodnak, nem repednek, alaktartók, stb.). Nem véletlen, hiszen több 10 éves szelekciós munka során itt és erre lettek kinemesítve! Polgár Zsolt arról számol be, hogy termőhelytől és termelőtől függően magasak lettek a termésátlagok. Megfelelő növényvédelem mellett ez az évjárat hosszú évek óta a legjobb volt a burgonya számára (többségében hűvös, csapadékos). A terméseredményeket sorolva Szentirmay András megerősíti, hogy a Solum Zrt. területén az intenzív nagyüzemi kísérleti parcellákon a keszthelyi nemesítésű Rioja fajta végzett az első helyen, míg a Katica a második helyen zárt (53,7 illetve 51,5 t/ha).

Polgár Zsolt megjegyzi, ugyanakkor a víznyomásos területeken és olyan esetekben, amikor nem sikerült hatékony növényvédelmet biztosítani a fitoftórával szemben, egyértelműen kiütközött a fajták rezisztencia béli különbséges. Ismeretei szerint a rezisztens White Lady és Vénusz Gold fajtákkal sehol sem volt probléma, ellenben a Katica és több szintén fogékony külföldi fajtánál, számos termelőnél súlyos fitoftóra fertőzést tapasztaltak.

„Az idei ültetési szezonra készülve fontosnak tartom kiemelni az optimális ültetési idő és talajállapot betartását. Tudom, ez sok esetben nehéz, hiszen napról napra hirtelen változhat az időjárás. Nehéz előre látni, hogy csak egy hirtelen pár napos márciusi felmelegedésről van szó, vagy ezek már a berobbanó nyár első napjai. A túl hideg, nedves talajba kerülő vetőgumónál óriási kiesést okozhat a látens ervíniás és fuzáriumos fertőzés” – figyelmeztet a kutató igazgatója.

Visszaültetést csak megfontoltan

Arra is felhívja a figyelmet, hogy könnyen szakmai öngólt lő az olyan gazda, aki nem ügyel a vetőgumó frissítésre. Persze, ha ezt tudatosan egy vírusrezisztens és visszaültetésre kimondottan alkalmas hazai fajtával teszi, akkor nagyon is jól cselekszik. Ebben az esetben ugyanis a visszaültetés kórtani kockázata kicsi, ugyanakkor önköltségi áron juthat vetőgumóhoz. Akár 3-4 éven át, és ilyenkor az évenkénti megtakarítás összeadódik.

A külföldi fajták többsége azonban nagyon erősen vírusfogékony. Visszaültetésük nem javasolható. A növények többsége már az első évben megfertőződik. Leginkább az Y vírussal. Ilyenkor a terméscsökkenés még nem látványos ugyan, mintegy 15-20 %-os, ha azonban ilyen termésből fogunk vissza vetőgumót, akkor a következő év terméskiesése fajtától függően elérheti a 30-80 százalékot is!

Kísérleti irányok

A hazai burgonyakutatásban mindig vannak új és újabb célok. Csaknem 15 éves munka áll mögötte, hogy rezisztens, feldolgozóipari fajtát kínálhassanak a termelőknek. Az első ilyen fajtajelöltet idén tavasszal jelentik be állami minősítésre, amelyet újabbak is követnek majd. A keszthelyi kutatók szeretnék elérni egy sárga héjú, sárga húsú fajta állami minősítését is, mert ilyen egyelőre nincs a kínálatukban. Dolgoznak a jobb tápanyag-, ezen belül jobb nitrogénhasznosító képességű fajták azonosításán, újak kinemesítésén is Itt a költséghatékonyságon kívül a talajvizeket érő nitrát szennyezések csökkentése az elsődleges cél. Folytatódnak a legújabb növényvédő-szerek, termésnövelők hatékonyságát vizsgáló agrotechnikai kísérletek, illetve kutatják a burgonyával szimbiózisban élő mikroorganizmusok pozitív hatását a gyökértömeg növelése – a jobb szárazságtűrés, nagyobb termésmennyiség elérése érdekében.