Sok volt az esőből a burgonyának is

Mi legyen a sok eső miatt földben maradt gumókkal? – kérünk tanácsot Szentirmay Andrástól, a komáromi Solum Zrt. ügyvezető igazgatójától. „Mintegy 60 hektárnyi területen Komáromban is felszedetlen maradt a termés, a víz borította részek, tengerszemek alakultak ki a földeken. Ahol az időjárás engedte, ott késő ősszel a felszínre forgattuk a gumókat, hogy a téli hónapokban elfagyjon. A talajban maradt termést ősszel már nem volt szabad leszántani, mert ami átéli a telet, tavasszal kihajtana gyomnövényként. A még mindig víz borította területekre emiatt lehet, hogy tavasszal semmit nem vetünk, legfeljebb rövid idejű kukoricát”.

„A magyar háziasszonyok döntően a piros héjúhoz ragaszkodnak – mutat rá az igazgató –, szemben a nyugati vásárlókkal, akik inkább a sárga fajtákat igénylik. Sokat lendítene a hazai szokások fejlesztésén feliratozás megkövetelése. Az egyes fajtákat a felhasználás receptje szerint ABC csoportokba soroljuk. A magyar eredetű termékek esetében a terméktanács ajánlásával mi is használjuk a magyar logót, részt veszünk a burgonyafesztiválokon, szakmai továbbképzéseken, főzési bemutatókon”.

Magyarország egyik alapvető élelmiszerének számító burgonyából 2004-ben 30 ezer hektárnyit ültettek, a legutóbbi évben alig 19 ezer hektárnyit. Elemzők szerint sokan, nagyon nagy összeget fektettek be a rendszerváltás óta az ágazatba. Tetemes összegű tőkét fordítottak technológiai fejlesztésekbe, gépesítésre, hűtőházak, csomagolók, feldolgozók építésére stb., a fejlesztések ellenére így is gazdák csak egy része képes napjainkban olyan szintű termelést folytatni, amely elbírja például a hektáronkénti 1,2-1,5 millió forint költséget.

Szentirmay András megjegyzi, ínséges években a lengyel burgonyából éveken át jutott a mi asztalainkra is, ellenben a magyar burgonya bő termés esetén is ritkán lépi át határainkat, inkább határ menti kiskereskedelem tapasztalható a román oldalon.

Lépéshátrányban

„A megfelelő biológiai alapok hiányán túl alapvető probléma a termelők versenyképességének folyamatos csökkenése. Magas önköltséggel termelnek, rendszerint közepes vagy gyenge minőséget. Elaprózott a termelési szerkezet. Túl sok kis és közepes termelő termel, túl sok fajtát. Nincs sem mennyiség, sem egységes minőség, és így lehetőség sem a közös fellépésre. A termesztéstechnológia közepes színvonala mellett a termelők többsége nem rendelkezik modern, téli tárolásra alkalmas, hőszigetelt tárolóval. A termelés és a kereskedelem teljes egészében szervezetlen. Hatalmasak az évenkénti termés és áringadozások. Kevés kivétellel mindenki ad hoc, a szabad piacra termel, nincs szerződéses alapú termeltetés. A kereskedelem igénytelen, nem szolgálja ki a vásárlók igényeit. Nem fizeti meg a minőséget. Nem burgonyát, csak krumplit akar forgalmazni, olcsón, többségében a fajtanév és felhasználási típus feltüntetése nélkül. Országunk vásárlási és fogyasztási kultúrája is hagy némi kívánni valót maga után. A vásárlók nem keresik a fajtákat és a főzési típusokat, csak kétféle burgonyát ismernek, a sárga és a rózsa héjút, ami nem egy minőségi kategória, csupán két szín!” – sorolja az ágazat fejlődése előtt torlódó gondokat a kutató intézet vezetője.

Az eladáshelyek forgalma alapján a nagy üzletláncok szemmel láthatóan a külföldi eredetű fajtákat, közte az itthon termelt és az import burgonyakínálatot részesítik előnyben. „Minden felvásárlónál és forgalmazónál a legfontosabb kérdés a beszerzési ár és a termék minősége – állítja Szentirmay András. – Hazai fajta használatával csökkenthető az önköltség, hiszen ugyanakkora termésmennyiség és ugyanolyan minőség eléréséhez a hazai fajták esetében alacsonyabb a vetőgumó- és növényvédő szer költsége. Ebből a szempontból a versenyképesség tehát adott, igaz, egyelőre nincs számottevő mennyiségben hazai vetőgumó. Az egykori vetőgumó-termelés 1300 hektárról mára 200 alá csökkent.”

Nagy úr a megszokás

A tavalyi évjárat minden tekintetben egyedi volt, ugyanakkor jól beleillett abba az általános tapasztalatba, miszerint a mi nyarainkat a szélsőséges hőmérséklet- és csapadékingadozások jellemzik. A keszthelyi fajták a köztermesztésben újra jól vizsgáztak. Bebizonyosodott, hogy majd kivétel nélkül kiválóan alkalmazkodnak a szélsőséges éghajlati viszonyokhoz (nem babásodnak, nem repednek, alaktartók, stb.). Nem véletlen, hiszen több 10 éves szelekciós munka során itt és erre lettek kinemesítve! Polgár Zsolt arról számol be, hogy termőhelytől és termelőtől függően magasak lettek a termésátlagok. Megfelelő növényvédelem mellett ez az évjárat hosszú évek óta a legjobb volt a burgonya számára (többségében hűvös, csapadékos). A terméseredményeket sorolva Szentirmay András megerősíti, hogy a Solum Zrt. területén az intenzív nagyüzemi kísérleti parcellákon a keszthelyi nemesítésű Rioja fajta végzett az első helyen, míg a Katica a második helyen zárt (53,7 illetve 51,5 t/ha).

„Az idei ültetési szezonra készülve fontosnak tartom kiemelni az optimális ültetési idő és talajállapot betartását. Tudom, ez sok esetben nehéz, hiszen napról napra hirtelen változhat az időjárás. Nehéz előre látni, hogy csak egy hirtelen pár napos márciusi felmelegedésről van szó, vagy ezek már a berobbanó nyár első napjai. A túl hideg, nedves talajba kerülő vetőgumónál óriási kiesést okozhat a látens ervíniás és fuzáriumos fertőzés” – figyelmeztet a kutató igazgatója.

Arra is felhívja a figyelmet, hogy könnyen szakmai öngólt lő az olyan gazda, aki nem ügyel a vetőgumó frissítésre. Persze, ha ezt tudatosan egy vírusrezisztens és visszaültetésre kimondottan alkalmas hazai fajtával teszi, akkor nagyon is jól cselekszik. Ebben az esetben ugyanis a visszaültetés kórtani kockázata kicsi, ugyanakkor önköltségi áron juthat vetőgumóhoz. Akár 3-4 éven át, és ilyenkor az évenkénti megtakarítás összeadódik.

Kísérleti irányok

burgonya termelés