fbpx

Szabad legyen az ellenőrzött áru kereskedelme

Írta: Szerkesztőség - 2013 március 21.

 

Már eldöntött ügy, vagy várható, hogy felülvizsgálják a forgalmazási kategóriákat? Mi készteti a hivatalt erre a lépésre?


Mint ismert, a növényvédő szerekről, a szerek forgalmazásáról 2009-ben megfogalmazott uniós irányelv alapján a tagállamok, közte hazánk jogszabályt alkotott.

Az irányelv két forgalmazó kategóriát különböztetett meg, egy hivatásos felhasználói kört és egy szabad forgalmú kategóriát.

A jelenlegi 3 kategóriás rendszer elvileg illeszkedik ehhez az előíráshoz, azonban a több évre visszanyúló tapasztalatok, valamint a fokozott minőségi elvárások a termékekkel szemben a jelenlegi előírások felülvizsgálatának szükségességét mutatják.

Milyen irányból érkeznek a visszajelzések?

 


Jövő januártól minden növénytermesztő ágazatban érvényesíteni kell az integrált növényvédelem szabályait.

Az integrált növényvédelem rendszerbe foglalja a termesztés valamennyi elemét, érinti az egyébként ma is elvégzendő technológiai lépéseket, meghatározza a növénytermesztés technológiáját, kezdve ott, hogy egy adott területen milyen növényt termelhetünk.

Milyen talajmunkát kell végezni, milyen agrotechnológiát követünk?

Milyen növényvédelmet választunk? Melyek a főbb károsítók, azokat miként kell megfigyelni, ellenük védekezni?

Melyek azok a pillanatok, amikor növényvédő szerrel be kell avatkozni, hogy megelőzzünk egy esetleges nagyobb bajt?

A döntési rendszert felkészült szakemberek, növényorvosok állítják össze, szaktanácsot adnak a termelőknek, majd felügyelik az előírtak teljesítését.

Az irányelv szerinti feladatok teljesítése állami feladat lesz, vagy agrárkamarai szerveződésű, esetleg a gazdákra bízzák?


Konkrétan egyik sem, a szándék az, hogy éljünk a magas színvonalú növényorvosi képzésünk eredményeivel, lehetőségeivel.

Az a célunk, hogy a gazdálkodók támaszkodjanak a növényorvosok szaktanácsaira, hogy hatékonyabban óvják a növényeket a kórokozóktól és a kártevők ellen, miközben kímélik a környezetüket és végső soron az élelmiszer fogyasztók egészségét.

 

 

jobbra: Jordán László, Nemzeti Élelmiszerlánc- biztonsági Hivatal elnökhelyettese

De hadd idézzek egy dán jelentésből.

Ott sem tegnap kezdték a gazdálkodást, az élelmiszerbiztonság számon kérését.

Az adatsor akár aggasztó is lehet.

Dániában az Európából érkező gyümölcsök 66 százalékán találtak kémiai maradványt, illetve a dán termékek 39 százalékán.

A zöldségek esetében a hazai áruk 9 százaléka, az unión kívüli országból érkezettek 35, az unióból szállított zöldségek 44 százaléka akadt fenn a rostán.

 


Ezzel az adatsorral óvatosan kell bánni.

Nem arról számol be, hogy a termékek 66 százalékán határérték feletti értékeket mértek, hanem csak azt rögzíti, hogy milyen arányban találtak szermaradványt.

 

Amikor határértéket állapítanak meg, nem egyszeri fogyasztást vesznek figyelembe, hanem bizonyos fogyasztási szokásokat modelleznek.

A mindennapokban nemcsak növényvédő szer maradvány veszélyezteti az ember egészségét, hanem bármely maradvány.

A határértéket magas fokon művelt tudományos módon és a tapasztalatok alapján határozzák meg, amelyek állandóan, jellemzően lefelé változnak, illetve esetenként emelkednek.

A szabályok alapján elfogadható, és megfelelőnek minősíthető egy élelmiszer, noha találnánk azon valamennyi szermaradványt.

A felelős fogyasztó maga dönti el, vállalja-e, hogy határérték alatti növényvédő szer maradékot tartalmazó termékből vásárol, vagy inkább a bio irányába mutató élelmiszerből.

Tudni kell, egy szermaradéktól mentes étel sem mindig egészséges!

Utalok a gombatoxinokra. Ismertek olyan esetek, hogy rákényszerülünk a toxintermelő gombák elleni védekezésre, és lehet, sőt biztos, hogy létezik egy olyan szermaradvány értékhatár, amely még elfogadható mértékű.

Az egészségre nézve kisebb a kockázata az ellenőrzött keretekben és kis mennyiségben elfogyasztott szermaradványnak, mint egy esetleges gombatoxinnak.

Mint ismert, hazánkban régóta tanfolyamokhoz kötik egyes növényvédő szerek használatát.

Az integrált növényvédelemre készülve, milyennek értékeli a gazdák előéletét, felkészültségét?


Az úgynevezett I-II-III kategóriákba sorolt szerhasználati rendszer a 90-es évek elején jött létre.

A II. kategóriában szereplő, jellemzően komoly növényvédő készítményekből csak azok vásárolhatnak és használhatnak saját jogon, akik elvégeznek egy 80 órás tanfolyamot.

Ez a tanfolyam inkább készség szinten ad információt, és semmiképp nem alkalmas arra, hogy az ott tanultak alapján egy gazdálkodó önálló technológiát állítson össze.

Továbbképzéssel, ismételt vizsgákkal nyomon lehet követni a fejlesztéseket és az új hatóanyagokat, csakhogy korunk növényvédelme – amely felhasználja a legújabb biológiai és kémiai tudományok vívmányait – már nem sajátítható el 80 óra alatt.

De rövid idő alatt nem tanulható meg a szerhasználat következménye sem, sőt már az sem, hogyan kell hatékonyan védekezni.

 

Hogyan térhetnek át a gazdálkodók a megszokott termesztéskultúráról az új gyakorlatra? Kell-e fejleszteni, beruházni?

Nem kell erre külön áldozni, hiszen a termesztéshez amúgy is használatos alapvető eszközök szerepelnek az integrált növényvédelemben.

Az integrált növényvédelem nem eljárásokat, eszközöket és anyagokat sorol fel, hanem szaktudást jelent, vagyis az egyébként is alkalmazott eljárások megfelelő, rendszer szemléletű alkalmazását azzal, hogy a növényvédő szereket, kémiai készítményeket csak akkor használjuk, ha már minden egyéb lehetőséget kimerítettünk.

Az integrált rendszer széles lehetőséget kínál, teljesíti az agrárkörnyezet-gazdálkodás követelményeit.

Tervezzük egy integrált növénytermesztési rendszer kialakítását, ahol az előírások teljesítését tanúsító szervezet ellenőrzi, a tanúsítás pedig egy integrált védjegy formájában jelenik meg.

Ehhez a rendszerhez önkéntesen lehet majd csatlakozni.

Mi történik abban az esetben, ha egy kertésznek 10 -15 éves az ültetvénye, nyilván az akkori tudása alapján döntött a telepítésről, a fajtaválasztásról, de jön az új elvárás, amit az adott ültetvény nem képes teljesíteni?

Lesz-e kifutási idő az átállásra? Vagy amíg él a gyümölcsöse, a régi módon történnek a dolgok?


Valóban, az integrált növényvédelem esetén a terület kiválasztásának, az ültetett fajtáknak, a választható technológiáknak stb. nagy szerepe lesz, de a rendszert bármikor el lehet indítani, csupán adaptálni kell az integrált növényvédelmet az adott helyzetre.

Hogyan történik az átállás egy 15 éves cseresznye ültetvényben?

Kell egy növényorvos, aki megtervezi az átmenetet, majd folyamatosan menedzseli a növényvédelmet.

Mindez tehát önkéntes módon történik?

De tudjuk, amiből túltermelés van, abba mindenki beleköt, hogy letörje az árakat.

Ha pedig hiány van a gyümölcsből, még a kukacost is megveszik.

 

Az integrált növényvédelmi rendszer nyújt-e kellő védelmet a piaci szereplők növény-egészségügyi szurkapiszkáival szemben?


Az integrált növényvédelem mindenki számára kötelező egy jogszabályban meghatározott alapvető szinten, ez gyakorlatilag egybeesik a mai hazai gyakorlattal.

Az önkéntes rendszer magasabb technológiai és szakmai színvonalat jelent, ehhez lehet majd önkéntesen csatlakozni.

Az integrált növényvédelem egyfajta biztonságot nyújt, mivel csökkenti a termésben található növényvédő szer maradék jelentette kockázatot is.

Jogszabályokkal terelhetők a piaci események különféle irányokba, a termelvény mégiscsak a piacon talál fogyasztóra, vagyis a piaci igények változásának ki vagyunk téve.

Az igények azonban egyre inkább az egészséges élelmiszerek és a fenntartható termelés felé tolódnak.

Ez részben tudatos, részben divat, részben egyre erősödő piaci nyomás.

Ez számunkra nem baj, hiszen Magyarország esetében mind a földrajzi adottságunk, mind a szakmai képzettségünk adott a kihívás teljesítéséhez.

A fajtáink is bírják? A kukoricaverseny kapcsán arról számoltak be kutatóink, hogy egyes nemesítőházak számos fajtáin foltokban, rosszabb helyzetekben az egész csövön tenyészik a fuzárium gomba.

Ha szabadon áramlik az országba a vetőmag, a szaporító anyag, akkor miért nem szabad az áramlása a hatékony, korszerű növényvédelmi szereknek is?


Felelősen leginkább fémzárolt vetőmagot illik vetni, azok közül is az elismert, kipróbált fajtákat.

Originál vetőmag esetén a nemesítőházak garanciát adnak, illetve számon kérhető rajtuk a fajtaazonosság.

Az más kérdés, hogy a növény érzékeny valamire, például a károsítókra, fuzáriumra, ezt a fajtaleírásnak tartalmaznia kell.

 

Éppen itt a gond, erről nem, vagy hiányosan szólnak a katalógusok, s utalnék az egyik kukoricás versenyző felvetésére.


Ha valaki új fajtát alkalmaz és nincs róla megbízható adata, akkor egy kisebb parcellát állít be.

A növényvédő szer oldaláról nézve, hogy egy szer használható-e hazánkban vagy sem, azt nem az unió dönti el, de még csak nem is a tagállami hatóság, hanem az adott növényvédő szer gazdája, gyártója.

Ha a gyártó az engedélyezési eljárás során magyarországi forgalmazásra nem kér engedélyt, akkor tilos a szer hazai használata.

Az európai három zónás rendszer 2009-es rendelete alapján továbbra is a gyártó mondja meg, hogy mely államokban kívánja készítményét forgalmazni.

Egységes elvek szerint az a tagállam végzi az engedélyezési eljáráshoz szükséges értékelést, amelyhez a gyártó benyújtja a kérelmet, de valamennyi tagállam ökológiai sajátosságait figyelembe fogják venni az engedélyokirat kiadásánál, amelyet az engedélyt kérelmező megnevez, hogy ott forgalomba kívánja hozni az adott növényvédő szert.

 

 

Virágosoktól hallottam, ha egy gyártónak idehaza nincs konkurenciája, nem érdeke kiterjesztenie az új szereire az engedélyeket, így nálunk szabadul meg kifutó készleteitől.

Úgy tűnik, akkor jutunk hatékony készítményhez, ha a nagy gyártók kegyeskednek hazánkat is bevonni az engedélyezett szerhasználatba.

 


Úgy vélem, a gyártók érdekeltek abban, hogy Magyarországra is elhozzák készítményeiket, akármilyen kicsi piacnak tűnünk egyesek szemében.

A Lajtán túl közkézen forgó szerek ugyanúgy eljutnak hozzánk is.

Az engedélyezés időigényes, és nem elhanyagolható a költsége sem.

A hatóanyagok, illetve növényvédő szerek felülvizsgálatakor keletkezett technológiai lyukakat látjuk, és keressük az ezzel kapcsolatos megoldást.

Elsősorban az úgynevezett kiskultúrákra gondolok (pl. fokhagyma, málna, szamóca), a tájjellegűekre (torma, bogyósok).

Itt valóban sok probléma akad. Semmiképpen nem szabad fekete technológiát alkalmazni, inkább kérjenek eseti engedélyt.

Ennek díja korábban 50 ezer forint volt, ezt most lecsökkentettük 15 ezer forintra, amennyiben termelő kérelmezi.

Milyen gyakorisággal kell az eseti engedélyt beszerezni?


Elvileg adott beavatkozásra szólóan, de tágabban értelmezzük.

Az engedélyben részletezzük a felhasználási feltételeket.

A „technológiai lyukak” kezelésére is van megoldás.

Elkezdtünk egy felülvizsgálati programot, ahol első lépésként a korábbi években rendszeresen eseti engedély alapján alkalmazott növényvédelmi technológiákat hivatalból indított eljárás során általánosítjuk, vagyis az érintett növényvédő szerek engedélyokiratát kiterjesztjük az adott növényre.

Ehhez természetesen az érintett szer gyártójának a hozzájárulása is szükséges.

 

Bő egy esztendeje kampányt hirdettek az illegális és a fekete vegyszerhasználat ellen. Milyen eredménnyel?


A kampányt több szereplővel indítottuk, így a növényorvosi kamarával, a terméktanáccsal, a Gabonatermesztők Országos Szövetségével.

Közösen figyelmeztettük a gazdákat az illegális szerek kockázataira.

Az olcsó növényvédő szer szélsőséges esetben kiirthatja a teljes kultúrát.

Folyamatosan küzdünk az illegális szerhasználás ellen, egy vizsgálat jelenleg is zajlik.

Egy készítmény mitől válik illegálissá, feketévé? Nincs engedélye, vagy azért, mert toxikus?


Több variáció lehetséges.

Azt tekintjük hamisnak, amit a gyártó engedélye nélkül forgalmaznak.

Az illegális szert nem vizsgálták sem a hatóságok, sem a gyártók, emiatt senki nem garantálja a szer hatásosságát. Tartalmazhatnak olyan szennyező anyagokat, amelyek összegyűlve a növényben elérik a toxikus szintet.

Máskor olcsó kiegészítő anyaggal helyettesítik a hatóanyagot.

Nem az ellenőrző hatóságok szerepét firtatom, hanem a minőségtanúsítványaikra oly büszke feldolgozókét, akik valóban meggyőződnek arról, hogy például az őrleménynek átvett gabonában nincs ellenőrizetlen vegyszer?

Elképzelhető, hogy szerződésben rögzítetten betekintsenek a gazdák dokumentumaiba, s aki nem tudja bemutatni a felhasznált szerekről a gyártó számláját, nem veszik át a gabonáját?


 

Az élelmiszerbiztonság nagyon fontos eleme, hogy a feldolgozók önellenőrzési rendszert működtessenek.

Szúrópróba szerű ellenőrzés a megszokott gyakorlat.

Főként a friss zöldségféleségek esetében ismerni több olyan felvásárlót, akik szerződésükben a jogszabályban meghatározottnál alacsonyabb határértékeket kötnek ki.

Nyilván ehhez megfelelő technológiát is adnak a beszállítóik kezébe.

Mindenki köteles permetezési naplót vezetni, de nem tudja egy felvásárló megítélni a napló adatainak a valódiságát.

Arra pedig végképp nem tud következtetni, hogy a felhasznált szer honnét származik.

Hogy a számlafelmutatás megfelelő garancia-e? Teljes garancia nincs.

Abban igaza van, elvinne bennünket a fegyelem irányába.

A fegyelemről szólva, ön idézte egy felmérésüket az Agromasexpo kiállításon, miszerint meglehetősen kevesen használnak deflektort a kukorica vetésénél.

 


Az előírások szerint, ha pneumatikus géppel vetik a rovarölő szerrel csávázott kukorica vetőmagot, egy deflektorral elejét kell venni a csávázó szer porzódásának.

Ez 2010 óta hatályos rendelkezés.

A rendelkezésnek előzménye, hogy egy 2008-ban készült nyugat-európai tanulmány szerint a kukorica vetőmagról leporló csávázószer elsodródik az éppen akkor és ott virágzó repcére, ezzel a beporzó szervezetek mérgezését okozza.

Az unióban máig vizsgálják a kérdést, információkat gyűjtenek, hogy lezárják az ügyet.

A deflektor a talajba vezeti a csávázószer porát, így már nem okoz mérgezést a méheknél.

Ennek az eszköznek a meglétét ellenőriztük az elmúlt évben, és valóban azt tapasztaltuk, hogy kevés esetben használták, illetve nem is tudtak a termelők erről az előírásról.

Azonban az is tény, hogy Magyarországon a leporlás okozta kárral nem találkoztunk, ellenben megkésett repce-fénybogár elleni védekezésből eredő károkozással igen.

Aki nem kellően felkészült, meglátja a növényen a bogarat, máris hozzáfog a permetezéshez.

Tudni kell, a fénybogár csak a repce virágzása előtti időben okoz kárt.

Miután kinyílt a virág, már nem kell (nem érdemes) ellene védekezni, és nem kell ott lenni – nem is lehet ott! – a virágon az aktív hatóanyagnak!

Ezért is lenne jó, ha a növényorvos, a szaktanácsadó állna a termelő mellett, mert így elejét lehet venni a szakszerűtlen védekezés miatti károkozásnak.

Egyébként 2010 óta a vetőmagos cégek a csávázáshoz másmilyen ragasztót használnak, emiatt jelentősen kisebb a leporlás.

 

A repce kapcsán említem, egyre nagyobb területen vetik, olyan helyeken is, ahol korábban sosem.

A repcében áttelel a káposztalégy, az első tavaszi napfényre előbújik.

A repcések nem védekeznek ellene, kárt nekik nem okoz, mert a petéit előszeretettel inkább a szomszédos káposzta, karfiol tövébe teszi le.

A légy mára elszaporodott olyan tájainkon, ahol korábban ismeretlen volt.


Erről a problémáról nem hallottam.

A káposztalégy egyébként a repce mellett a gyomnövényeken is áttelel.

Lehet, hogy a repce hazánkban nem őshonos, de a paprika, a paradicsom, a burgonya sem az.

Ezen növények kártevőinek a hazai faunában nincs természetes ellensége, ezért a burgonyabogárral, a cseresznyeléggyel stb. meg kell küzdenünk.

A repcének helye van a növénytermesztésünkben, megtöri a monokultúrát, sok pozitív hatás köthető hozzá.

S arról mi a véleménye, hogy egy liberalizált környezetben gondol egyet a kertészgazda, külföldről vásárol szaporítóanyagot, főként, ha a gyümölcsöt nemcsak itthoni fogyasztásra szánja.


Azért ez nem ilyen egyszerű.

Ha valaki egy ültetvényt telepít, annak engedélyköteles az eljárása, szabadon azokból a fajtákból válogathat, amelyek szerepelnek a hazai fajtajegyzékben.

Kell lennie egy kertészben annyi felelősség, hogy megalapozott vélemény és garancia alapján telepít.

Nem véletlenül találták ki a növényvédelmi és telepítési eljárásokat.

A növényvédelem és az áru szabad mozgása első ránézésre ellentétben áll egymással.

Az áru szabad mozgását úgy kell értelmezni, hogy szabad legyen az ellenőrzött áru kereskedelme.

Ez a lényeg.