Szennyvíz komposzt táplálhatja a növényeket

Az elmúlt évtizedben csaknem 85 százalékkal nőtt a szennyvíziszapok mennyisége. Elhelyezése és hasznosítása elérte azt a kritikus pontot, mikor a politikai akarat és szándék is megvan ahhoz, hogy a törvényhozók, hatóságok és a szakemberek aktívan foglalkozzanak a kérdéskörrel és megoldást találjanak. Az új hulladéktörvény, a vízügyi ágazat átalakítása és az 50/2001 rendelet határértékeinek tervezett szigorítása, valamint a rendeletben szabályozott biogáz üzemek felállítási szándéka mind azt mutatja, hogy egyre alaposabban átgondolt stratégia mentén haladunk – fogalmaz Sáry András, az Elmolight Bt. kereskedelmi igazgatója. Tényként szögezi le, hogy az agráriumnak élelmiszert kell termelnie, mert nem a mezőgazdaság fogja az energetikai problémákat megoldani. Nem (csak) az energia ellátottság lesz gond a jövőben, hanem az élelmezés. Ehhez valóban kormány szintű programra/programokra van szükség. Továbbá elemi érdekünk a talajok termékenységének megőrzésére, a mezőgazdasági kutatások, oktatás és szaktanácsadás élénkítése, mert komoly az előttünk álló feladat.

Erre biztató jelek mutatkoznak, s mellettük hasznos lenne növelni – a korábbi években leépített – növény- és talajvédelmi szakma szerepét. Tény az is, hogy növelnünk kell az élelmiszer-termelést (egyre kisebb területen kell előállítani egyre több ember számára az élelmiszert), amely nagyobb tudást és kutatási hátteret igényelne, de mellette erősebb stratégiai együttműködésre lesz szükség az agrárium és a most átalakuló vizes ágazat között. Sáry András aláhúzza: a hulladékok, – köztük a szennyvíziszap – és vele a mezőgazdasági melléktermékek ésszerű felhasználása jelentős műtrágya-importot válthatna ki.

Alapelvek és keretek

Az úgynevezett hulladéktörvény a hasznosítás irányába igyekszik terelni a szennyvíziszapok elhelyezését, s ennek egyik eszköze, hogy a lerakási járulék jelenlegi tonnánkénti 3000 forintos díját 2016-tól 12000 forintra emelik. A Vidékfejlesztési Minisztérium tervezett, s várhatóan 2016-ban életbe lépő rendelete úgy fogalmaz, hogy a szennyvíziszap nyersanyag, melynek energia- és növényi tápanyagtartalmát hasznosítani kell, azzal a megjegyzéssel, hogy a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági területen való szakszerű felhasználásával elkerülendők a talajra, a felszíni és felszín alatti vizekre, valamint az emberek egészségére, a növényekre és az állatokra gyakorolt káros hatások. A termőföldön csak tisztított szennyvíz, kezelt szennyvíziszap, illetve szennyvíziszap komposzt használható fel, és meghatározza a felhasználás további feltételeit (növénykultúrák, talajtulajdonságok, szennyezőanyag határértékek, stb.).

Általunk régóta vallott irány, miszerint a termőföld nem „hulladék depo” – beigazolódni látszik, és a szigorítás mindenkinek jól felfogott érdeke – állítja Sáry András. A szennyvíziszap kincs, ha megfelelően kezelt, azaz mezőgazdasági felhasználásra tervezett, irányított, mikrobiológiai eljárással a hulladékkörből kiemelve termékké alakítják. Ennek egyik példája az irányított komposztálási technológia, amely számos helyen bizonyított, ráadásul árbevételhez juttatja a komposzt gyártóját. A biogáz üzemek termelési maradéka megfelelő mikrobiológiai kezeléssel továbbra is felhasználható a mezőgazdaságban (a 36/2006 rendelet betartása mellett). Így az energián kívül egy másik lehetőséggel – adott esetben már két bevételi forrással – tervezhetőek a biogáz üzemek. Itt a termelési maradékot sűríteni kell, mert a híg, kezelhetetlen, mezőgazdasági vagy egyéb hasznosításra alkalmatlan anyag (toxikus biotikum, TPH, PAH, PCB, nehézfém tartalom) felhalmozódhat, ami adott esetben jelentős költséget okozhat.

A jogalkotó mind az eljárásában, mind a határértékeiben szigorúbb kezelést elvárva a szennyvíziszapot kiemeli a hulladékkörből és a komposzt alapanyagaként termékként kezeli. Az iszap és szennyvíziszap fogalma között is különbséget tesz. Iszapnak minősül a települési szennyvíz tisztításakor keletkező és az ehhez hasonló összetételű szennyvizeket kezelő egyéb szennyvíztisztító művekből, szennyvízkezelő berendezésekből származó iszap és a települési folyékony hulladék. Kezelt iszapnak, azaz szennyvíziszapnak tekinti ugyanakkor a biológiai, kémiai, illetve hőkezeléssel, vagy más megfelelő eljárással (így különösen szennyvíziszap felhasználásával történő biogáz előállítást, komposztálást). Ide sorolja továbbá a települési folyékonyhulladék tartós, legalább 6 hónapig tartó tárolásával, vagy kémiai kezelésével nyert olyan iszapot, melyek szennyezőanyag tartalma teljesíti a rendelet előírásait, és a kezelés hatására a patogenitása – pl. fekál coli és a fekál streptococcus tartalma – az eredeti érték tíz százaléka alá csökken. Sáry András úgy fogalmaz, az iszap és szennyvíziszap közötti különbségből adódik szennyvíztisztítás első és legfontosabb feladata, vagyis a szennyező anyagok (szerves anyagok, a nitrogén- és foszfor tartalmú vegyületek) eltávolítása a vizes fázisból, aminek egyik eredménye a szennyvíziszap. A szennyvíziszap elhelyezése folyamatos problémát jelenthet, de akár újabb lehetőséget kínál egy megfelelő megoldással, kezeléssel s végül az így előállított termék hasznosításával.

Hasznosulhat a melléktermék

A szennyvizek tisztításával a szennyezőanyagok a kiindulási értékek töredékére csökkennek, de az iszapban koncentrálódó tápanyagok, szerves anyag tartalom továbbra is magas marad, tehát a mezőgazdaság számára komoly érték, jól hasznosítható melléktermék, vagy alapanyaga lehet további terméknek. Amennyiben a szennyvíziszapot a mezőgazdaságban hasznosítják, akkor rendkívül fontos, hogy a tápanyagok minél nagyobb arányban (és jól felvehető állapotban) legyenek jelen. A toxikus maradványokat minimalizálni –, ha lehetséges, eliminálni kell, hogy a hatásokat biológiailag képesek legyünk irányítani, a komposzt végterméket pedig alkalmassá tegyük a talajerő-gazdálkodás számára – termékként.

Ilyen eljárás több is létezik, nyilván a legjobb és legbiztonságosabb egy biológiai vagy mikrobiológiai eljárás, de a szennyvíziszap hasznosításában rejlő lehetőségek jobb kiaknázására, felhasználhatóságának növelésére további, biológiailag kezelhető szerves anyagok, segédanyagok hozzáadása és együtt kezelésére is van technológiai példa. Persze ilyenkor további fontos tényező az idő és a szennyvíziszapok hasznosításához szükséges kezelések költsége is.

Hasznosítás injektálással

Sáry András szerint az iszapinjektálás nem igazán nevezhető iszapkezelésnek, kivéve, ha igazoltan hozzájárul annak a további, környezetkímélő átalakulásához, hasznosulásához. Minden esetben az a legfontosabb a szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosítása során, hogy ne jelentsen közegészségügyi veszélyt a lakosságra, az élővilágra, valamint fitotoxicitást a növényre. Ezt a követelményt a nyers iszapnál egyes eljárások úgy igyekeznek teljesíteni, hogy injektálással a talaj mélyebb rétegeibe juttatják be a termés aratását követően, hogy a következő vegetációs időszakig kellően stabilizálódhasson, patogén és fitotoxikus hatása lecsökkenhessen. A homogenizált hígiszapot kijuttatása előtt a szennyvíztisztító telepen gravitációs sűrítéssel víztelenítik, majd kiszállítják a felhasználás helyére, ahol medencékben még legkevesebb fél évig pihentetik.

Természetesen az injektálás esetén is tekintetbe kell venni a kormányrendeletben meghatározott és megengedett mérgező elemek és káros anyagok határértékeit. A rendelet kitér a szennyvíz, szennyvíziszap és a szennyvíziszap komposzt mezőgazdasági felhasználásához szükséges talaj- és vízvizsgálatokra, továbbá rögzíti, hogy a szennyvíz, szennyvíziszap és a szennyvíziszap komposzt agrárgazdasági felhasználása adott mezőgazdasági területre milyen időtartamra és dózisokra engedélyezhető. Nagyon fontos követelmény, hogy a felhasználás előtt a kijuttatandó szennyvíznek, szennyvíziszapnak, szennyvíziszap komposztnak az 50/2001. (IV. 3.) kormány rendelet 2. számú mellékletben foglalt jellemzőit meg kell határozni, azaz talajvédelmi hatóság a talaj, a talajvíz, a szennyvíz, a szennyvíziszap, illetve a szennyvíziszap komposzt vizsgálatát megköveteli. A tisztítatlan szennyvíz, nyersiszap, valamint a kezeletlen települési folyékony hulladék vagy más kezeletlen iszap a mezőgazdaságban nem használható fel. Termőföldön szennyvíziszap nem tárolható és a felhasználásra kijelölt mezőgazdasági területre csak az azonnal bedolgozható szennyvíziszap mennyisége szállítható ki.

Korlátok és tilalmak

Sáry András emlékeztet rá, hogy a talajvédelmi hatóság határozatában csak a földhasználó hozzájárulásával a felhasználásra tervezett területre engedélyezi a szennyvíz, szennyvíziszap és a szennyvíziszap komposzt kijuttatását, és egyidejűleg előírja annak feltételeit. Ha a föld használója és a tulajdonosa nem azonos, akkor a földtulajdonos beleegyezése is szükséges. Arra is emlékeztet, hogy a szennyvíz, szennyvíziszap felhasználása tilos a zöldségnövények és a talajjal érintkező gyümölcsök termesztése esetében a termesztés évében, valamint az azt megelőző évben. Termő szőlő és bogyósgyümölcs-, valamint intenzív, alacsony törzsű gyümölcsültetvényekben szennyvizet és szennyvíziszapot csak a vegetációs időn kívül lehet felhasználni. Hagyományos művelésű magas törzsű gyümölcsfák esetében a kijuttatás és a betakarítás között legalább 6 hét várakozási idő szükséges. Szántóföldi növények termesztésére, valamint takarmánytermesztésre használt területen szennyvíziszap csak a betakarítás és a következő vetés közötti időszakban juttatható ki.

Egy lehetőség a tápanyagok utánpótlására

Magyarországon egyre jelentősebb gondokat okoz a túlzott, vagy egyoldalú kemikália használata. Az alacsony szervesanyag-visszapótlásból, a humuszképződés lefékeződéséből eredő károk azonosak, és egyformán súlyosak a világ bármely részén. A műtrágya árak folyamatosan emelkednek, a több évtizede tartó folyamatos – és mennyiségben növekvő – műtrágyázás súlyos károkat is okoz a földekben. Egyre sürgetőbb egy új alternatíva a tápanyag-utánpótlásra, a termőföldek talajéletének visszaállítására, mindezt biológiai alapokon és a lehető legolcsóbban. Régebben az állattenyésztésre hárult Magyarországon a mezőgazdasági területek megfelelő mennyiségű és minőségű szerves trágya biztosítása, azonban az állatállomány csökkenésével a szervestrágyázási lehetőség egyre szűkebb. Ugyanakkor egy lehetőség az egyre nagyobb mennyiségben keletkező szennyvíziszapok, kommunális szennyvíziszapok hasznosítása a termőföldekben kialakult szerves anyag és mikroelem hiány visszapótlására, hiszen az alkalmas beltartalmi mutatókkal rendelkező szennyvíziszap – megfelelő kezeléssel – felhasználható.

Sáry András úgy fogalmaz, egy ország, amelynek a teljes műtrágya-felhasználása import, nem tekinthet másodlagos kérdésnek egy már eleve meglévő tápanyagbázist. Arról nem is beszélve, hogy európai uniós elvárásnak is eleget tudunk tenni a szennyvíziszapok kezelésével és annak megfelelő hasznosításával. A kezelt szennyvíziszapból, kommunális szennyvíziszapból egy irányított komposztálással készített termék a műtrágyákkal szemben ökonomikus, olcsóbb és hatásában igen kedvező a növényállományra és terméseredményre. További előnye, hogy képes hasznosítani az agrárágazatban évente keletkező mintegy 30 millió tonna súlyú melléktermékek jelentős részét is.

Főtermék és melléktermék aránya-szárazanyagban számítva

Termék megnevezése

Főtermék aránya

Melléktermék aránya

Burgonya és zöldség

58%

42%

Gabona

37%

63%

Gyümölcs

72 %

28 %

Hüvelyesek

26 %

74 %

Ipari növények

57 %

43 %

Szálas takarmányok

94 %

6 %

Szőlő

52 %

48 %

Összes növénytermesztés

47 %

53 %

Sáry András megjegyzi, például az Elmolight által kifejlesztett irányított komposztálási technológia ciklusideje 60-90 nap, miközben a biológiai beavatkozás fajlagos költsége elenyésző, körülbelül 500-800 forint komposzt-köbméterenként, azaz egy átforgatás értéke. Eredményesen komposztálhatók különböző eredetű biomasszák, szennyvíziszap, és hatékonyan lebonthatók a talajszennyező veszélyes hulladékok, többek között szénhidrogén-származékok, növényi- és állati eredetű zsírok, olajok, gyógyszergyártási szerves veszélyes hulladékok.

komposzt növénytermesztés