Ár- és energiaválság: az eddigi legerősebb érvek a szója mellett

Írta: Agrárágazat-2021/12. lapszám cikke - 2021 december 10.

Stabilitása, jövedelmezősége és erős piaca révén tömeges érdeklődés várható a gazdák részéről

Könnyen előfordulhat, hogy hatalmasat fordul az elmúlt évek lappangó trendje, és maholnap jelentős területnövekedés is kialakulhat a szójánál itthon és Európában. Hogy lehet ez? Úgy, hogy a szójatermesztés mindenütt a legkézenfekvőbb, legjövedelmezőbb választ adja a mostani energiaellátási és árnövekedési válságra. Lássuk a trendet!

Lendület, csalódás, fejlődés

Hogy tisztán lássuk, mi készíti elő a mostani fordulatot, érdemes röviden felidézni, mi történt a szójatermesztéssel Magyarországon. Miután hazánk (akárcsak az EU) rendkívül kiszolgáltatott az import fehérjenövényeknek, 2015ben nagy támogatással próbáltak lendületet adni a termesztésnek. A földalapú mellett a szemes fehérjék termesztéshez kötött támogatása mára 70 ezer forintos hektáronkénti szintre kúszott fel. A dotáció a termesztési költségek 25-30 százalékát fedezi, így meg is hozta a várt eredményt: az addigi 35-40 ezerről 77 ezer hektárra nőtt a termőterület, és vagy 3 ezer új gazda belépését eredményezte. Csakhogy az az év pocsék időjárást hozott, és a szójatechnológiákban gyakran járatlan elsőéves termesztők csalódással szálltak ki a szegmensből. Így aztán a termőterület újra csökkent, és azóta is stagnál, durván 60 ezer hektárnál.

 

Nem is mozdul el onnan – annak ellenére sem, hogy az eltelt időben mind a Pannon régióra nemesített vetőmagok, mind a technológiai elemek, illetve a szakmai jártasság sokat fejlődött. Mindezekkel a szója ma a stabilan termeszthető és a legjövedelmezőbb növények elitklubjában van – mi, magyarok mégis gyanakodva méregetjük ahelyett, hogy növelnénk az előállítást.

Begyűrűző hatások

A tavalyi év különleges, idén begyűrűző hatásai azonban most új helyzetet teremtenek. Ennek egyik oka a gáz árának drasztikus emelkedése, ami közvetlenül kihat a legnagyobb hazai haszonnövény, a kukorica termesztésére. Mivel a kukorica (különösen a szójához képes) nagy műtrágyaigényű, ezért az idén akár hétszeresére dráguló gáz- és a szintén jelentősen emelkedő műtrágyaárak – sőt, a már komoly áruhiány – közvetlenül is árt a kukoricaszegmens jövedelmezőségének. Itthon ráadásul idén nagyon rossz termés is született, továbbá a késői esők miatt sokan a szárítási, raktározási költségek megnövekedését további komoly tehertételként szenvedik el. Miután a klímaválság is sújt minket, az ellátási, energetikai infrastruktúrában a következő években ezek az anomáliák várhatóan fennmaradnak, így várható, hogy a kukoricatermesztésből sokan váltanak stabilabban, jövedelmezőbben, kevesebb kitettséggel előállítható kultúrákra.

szója

Már 1 tonna is nyereséges, nemhogy 3-4-5…

De miért éppen a szója lenne a haszonélvező? Az egyik döntő ok e téren az, hogy a szója lényegében nem igényel nitrogénműtrágyát a fejlődéséhez. Aki a termőterület adottságainak megfelelő fajtát és minőségi vetőmagot választ, továbbá betartja a termesztéstechnológiai ajánlásokat, számíthat rá, hogy a levegőből a gyökérgümőkön keresztül megkötött nitrogén elegendő tápanyagot biztosít.

Nem mellesleg: a szójának ez a „jellemvonása” teszi a növényt kiváló előveteménnyé, hiszen lazítja a talajszerkezetet, és természetes alapú nitrogén-utánpótlást biztosít a szója után vetett kalászosoknak például. Ugyanezért kiválóan alkalmas biogazdaságok haszonnövényének – Ausztriában például a kiemelten piacképes bioszója, régiónként már nemcsak termőterületben, hanem termésátlagban is (!) megelőzte a konvencionális termesztésűt.

További előny a szója termesztéstechnológiájában, hogy a 00-s, 000-s, azaz korai, igen korai fajták nem esnek egybe a kukorica betakarításával, illetve a kukorica szárításával. Mert ebben ugyancsak jobb a szója pozíciója. Míg a kukoricát szinte mindig szárítóra kell vinni, hogy tárolás előtt 14 százalékra vagy alá vigyék a nedvességtartalmát, a szójánál ez a szükséglet sokkal ritkábban, a hosszabb tenyészidejű fajták termesztése során merül fel. Nem mellékes az a tény sem, hogy míg a szója esetében 2-3-5 tonna szállítását és tárolását kell megoldanunk, addig a kukorica esetében 6-10, szerencsés esetben 12 tonnákat kell mozgatni…

Kijön a matek

És most számoljunk egy kicsit! Egy hektáron a szója átlagos ráfordítási igénye durván 240 ezer forint. A tonnánkénti ár idén kiemelkedően jó: meghaladja a 200 ezer forintot. (Egyébként tavaly sem volt rossz, amikor az alapár is elérte a 130 ezer forintot.) Ehhez jönnek a földalapú és termesztéshez kötött támogatások, amik révén biztonsággal kijelenthető, hogy támogatással már 1 tonnás hektáronkénti termésnél sincs veszteség. Ez a matek már a földalapú támogatás nélkül is igaz. Ez persze a legpesszimistább kalkuláció: 1 tonna nem kihívás, és persze már régen nem kell beérni vele. Az idei évet konkrétan, példaként említve: az idei országos termésátlag 2,6 tonna/ha felett alakult. Az értékesítési előszerződések jellemzően 150 000 Ft/t felett kezdődtek. Az előre nem lekötött mennyiségek pedig a betakarítás után 200 000 Ft/t felett cseréltek, illetve cserélnek gazdát. A matek tehát a következő: 2,6 tonna × 175 000 Ft/t (átlagos értékesítéssel számolva) = 455 000 Ft/ha. Ezt az összeget emeli a kb. 70 000 Ft/ha termeléshez kötött extra támogatás (előző évi adat, az összeg az €-Ft árfolyam és a vetett terület függvénye), így már 525 000 Ft/ha bevételnél tartunk. Ehhez hozzávetőlegesen 240 000 Ft/ha költség párosult. Az eredmény tehát 285 000 Ft/ha. Tehát 1 forint befektetéshez a szója esetében több mint 2 forint párosult.

De vajon lesz-e mindig extra támogatás rá? A takarmány- és az élelmiszeripar említett fehérjefüggősége miatt aligha kétséges, hogy a szója és a fehérjenövények kiemelt figyelmet élveznek „holnap” is a KAP rendszereiben.

Sürgető feladvány

Ám még mindig marad egy fogósnak tűnő kérdés. Ha ilyen kedvezőek a szója termesztési, feldolgozási, jövedelmezőségi jellemzői, akkor miért nőtt ez idáig csak olyan lassan a termesztési kedv? Ez a kérdés különösen a kukoricával való összevetésben élesedik ki. Az utóbbi években ugyanis a kukorica termésátlagai csökkentek, miközben a kultúra időjárási kitettsége, műtrágyaigénye egyértelműen nagyobb. Míg például tavaly 8,6, idén csak 6 tonna lett az országos átlag, ami sajnos pocsék eredmény.

Ezzel szemben a szójának nemcsak a műtrágyaigénye, hanem az időjárásálló képessége is jobbnak bizonyul hazánkban a kukoricához képest: ez is magyarázza az utóbbi években előbb említett tonnaátlag-stabilitást.

Most tehát „csak” annyi történik, hogy „lelepleződik” a kukorica kitettsége és instabilitása. Mellette pedig felértékelődik a szója kiszámíthatósága, amit az utóbbi években megerősödő technológiai jártasság, a mind jobb genetikák és a támogatások is erősítenek. Ebből azonban egy komoly és sürgető feladvány következik azoknak, akik most már a területeik egy részén átállnának szójára.

Idén sürgős a döntés

A sürgető dilemma abból a hatalmas eltérésből ered, amire a durván 1 millió hektáros kukorica- és a 60 ezer hektáros szója-termőterület különbsége mutat rá. Ha a kukoricásoknak csak 1 százaléka átáll, az a szójában 15 százalékos területnövekedést jelent, hiszen 10 ezer hektárral növeli meg a szója termőterületét. Ez nyilván a szójavetőmag-igény azonnali, nagy növekedését vonja maga után. Most, november derekán nagyon is kérdéses, hogy van-e, lesz-e ennyi jó minőségű, fémzárolt vetőmag. Így hát az jár el a legbölcsebben, aki nem sokat teketóriázik, hanem ha döntött, akkor mielőbb gondoskodik a vetőmag megvásárlásáról.

Bene Zoltán szerint ezért több okból is felértékelődik a fémzárolt, magas minőségű vetőmagok fontossága: – Egyrészt a Pannon régióra nemesített genetikák biztosítják a meglévő potenciál kiaknázását, a stabilabb terméseket. Fontos emellett a vetőmag-előállítás és az oltás minősége is; a szója esetében ez különösen megmutatkozik. A kihívás a felfokozott szója iránti érdeklődéssel az, hogy a hazai szója vetőmag-szaporító területe nem növekedett, sőt! Vagyis könnyen előfordulhat, hogy valakinek nem jut már a hazai vetőmagtermesztésből, és mivel az energiaválság nem csupán hazai probléma, Európában ugyanígy várható, hogy sokan fokozott érdeklődést mutatnak a szója iránt. Európai importból sem lehet tehát számítani vetőmag-utánpótlásra – mondja a szója-vetésterületek növelését évek óta nagy lelkesedéssel szolgáló Karintia Kft. cégvezetője.

Kohout Zoltán