A legtöbb gondot okozó fajok szójában

A zöldítésnek és az állattartás növekvő fehérjeigényének, valamint a szemes fehérjenövények termeléshez kötött plusz mezőgazdasági támogatásának köszönhetően a szója magyarországi vetésterülete 2019-ben 60 260 hektár volt. Mivel a szójabab észak-amerikai növény, és az őshonos károsítói eddig nálunk nem jelentek meg, így védekezni csupán az eddig ismert, elsősorban polifág (sok tápnövényű), illetve a pillangós növények kártevői ellen szükséges.

A jó termés egyik előfeltétele a gondos talajelőkészítés, ami a szójabab esetében különösen fontos. A gondosan előkészített magágyba elvetett magot csírázás után számos kártevő károsíthatja, pusztíthatja el.

 

gyapottok-bagolylepke
1. kép. A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) imágója (fotó: Takács Attila)

 

Polifág kártevők, melyek a szójában csak alkalmi kártevőként vannak jelen:

– A talajlakó fonálférgek közül a magot és a csíranövényt károsítja a szárfonálféreg (Ditylenchus dipsaci), a tőrös fonálféreg (Xiphinema index) és a gyökérgubacs-fonálféreg (Meloidogine incognita).

– Az egyenesszárnyúak (Orthoptera) közül a fekete tücsök (Melanogryllus desertus) károsítása lehet számottevő. A bogarak (Coleoptera) közül már jóval többen károsítják a gyökereket, többek között a sároshátú bogár (Opatrum sabulosum), a gyökérrágó gyászbogár (Pedinus femoralis), a hamvas vincellérbogár (Otiorrhynchus ligustici), a fekete barkó (Psalidium maxillosum), a hegyesfarú barkó (Tanymecus palliatus), a kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis) és a csipkézőbarkók (Sitona sp.).

– A gerincesek közül a fácán (Phasianus colchicus), az ürge (Spermophilus citellus) és a mezei nyúl (Lepus europaeus) károsítását kell kiemelni.

Ezzel nem fejeződött be a gyökérkárosítók sora, sajnos akadnak még bőven, mint a cserebogarak (Melolontha sp.), a pattanóbogarak (Elateridae sp.), a gyászbogarak (Tenebrionidae sp.), a vincellérbogarak (Otiorrhynchus sp.) és a bagolylepkék (Noctuidae) lárvái.

– A növények leveleit (vegetatív részeit) szívogathatja a borsó- vagy lucerna-levéltetű (Acyrtosiphon pisum), a fekete bükköny levéltetű (Aphis craccivora), melyek növényi vírusok vektorai, így nemcsak szívogatásaikkal sanyargatják a szóját, hanem vírusokkal is megfertőzhetik őket. A vírussal megfertőzött növények nem gyógyíthatók, csak megelőzéssel tudjuk a vírus terjedését megakadályozni.

A legveszélyesebb, legtöbb kárt okozó fajok, melyek ellen a jó termésmennyiséghez és -minőséghez védekezni kell!

 

Gyapottok bagolylepke

(Helicoverpa armigera)

A gyapottok-bagolylepke (1-2. kép) klasszikus elterjedési területe a Földközi-tenger medencéje. Magyarországon az utóbbi húsz évben vált gyakori, az egész országban elterjedt vándorlepkévé. Tartós megjelenésének oa a klíma melegebbé és szárazabbá válásában keresendő.

 

gyapottok-bagolylepke
2. kép. Gyapottokbagolylepke- (Helicoverpa armigera) imágók kopula közben (fotó: Molnár Szilárd)

 

A fény és a csalétek erősen vonzza. Az imágók nappal is táplálkoznak, aktívan keresik a virágokat. A lárva változatos színű valódi hernyó. A hernyó apró sertékkel borított nyakpajzsa csupasz, márványozott rajzolattal. Az idősebb hernyók színe rendkívül változó (3. kép).

 

gyapottokbagolylepke-hernyók
3. kép. Az idősebb gyapottokbagolylepke-hernyók színe rendkívül változó (fotó: Molnár Szilárd)

 

A kifejlett hernyó hosszúsága 40 mm is lehet. A faj bábként telel, Magyarországon 3 nemzedéke fejlődik ki. A lepke hernyója sok tápnövényű (polifág) kártevő, táplálkozását mind gyom-, mind haszonnövényeken megfigyelték. Kutatások szerint tápnövényeinek száma 120 feletti. Főként a generatív hajtásokban okoz mennyiségi és minőségi kárt. Hazai viszonyok között a kukoricán kívül (Zea mays) a szója (Glycine max) is a fő tápnövényei közé került. Ezenkívül a következő termesztett növényfajokat is károsítja: a búzát, a napraforgót, a dohányt, a babot, a cukorrépát, az őszi káposztarepcét és a lucernát. Súlyos kártételt okozhat még a paprika és a paradicsom termésén, amibe a hernyók befurakodnak, és szinte elpusztítják azt. A lepke elsősorban nyílt növényállományba rakja le a petéit. A lárvák a szójavirágokon élnek, később a fiatal hüvelyeket is elfogyasztják. A fejlettebb hüvelyeken a kártétel lyukak formájában jelentkezik. A lárva a rejtett életmódja miatt, ha nem figyelünk fel rá idejében, néhány nap alatt jelentős kárt okozhat. A közvetlen károsítás mellett a hernyó a rágásával utat nyit a kórokozóknak is (Fusarium spp., Aspergilus spp., Penicilium spp. stb.). Ezeknek a fajoknak a mikotoxinjai a melegvérű élőlényekre erősen toxikusak, nőgyógyászati elváltozásokat okozhatnak, a nemzőképességet negatívan befolyásolhatják, rákos megbetegedést válthatnak ki. A toxint a gombák a termény betakarítása után is termelik.

A gyapottok-bagolylepke előrejelzése fény- és feromoncsapdákkal kivitelezhető, a faj fényre jól repül, és kiválóan működő szexferomoncsapda is a gazdálkodók rendelkezésre áll, azonban a védekezést nehezíti, hogy a lárvák a második lárvastádiumtól a szója esetében is endofág életmódot folytatnak, így a védekezést mindenképp a lárvák keléséhez kell igazítani.

 

Gamma-bagolylepke

(Autographa gamma)

A szélsőségesen polifág lárva a szóján kívül a cukorrépán, a takarmányrépán, a borsón, a lucernán, a vörösherén, a dohányon, a mákon, a lenen, a kenderen, a gabonaféléken, a zöldségféléken, a parlagfüvön is kifejlődik. A lepke (4. kép), amelynek évente 2-3 nemzedéke fejlődik, a növényeket június-július, illetve augusztus-szeptember hónapokban károsítja.

 

gammalepke
4. kép. A gammalepke polifág kártevő (fotó: izeltlebuak.hu. licenc: CC BY 4.0)

 

A gamma-bagolylepke elterjedt kártevő egész Európában, Észak-Afrikában, Ázsia nagy részén és Észak-Amerikában. Hazánk egész területén előfordul. A faj Közép-Európában nem telel át, a Földközi-tenger medencéjéből indul a rajzás északi irányba, ekkor jut hazánk területére, amely időpont május első és második dekádjára esik. A rajzó lepkék érési táplálkozást folytatnak. Egy nőstény lerakott petéinek száma 50–1 400 között változhat. A petéket egyesével vagy kisebb csoportokban, a levelek fonáki részére rakja. Szereti a párás, zárt növényállományokat. A kikelt L1-es fénykedvelő lárvák először a leveleket, majd a generatív részeket rágják. A második nemzedék hernyói július, a harmadiké – amennyiben a feltételek megfelelőek – pedig szeptember-október hónapban károsítanak. A lárvapopuláció egyedszámát csökkentik a baktériumok, az entomopatogén gombák, a fürkészdarazsak, a fürkészlegyek és a vírusok. A lepkék rajzásmenetét fénycsapdával nyomon tudjuk követni, így időben megelőzhető a hernyók kártétele. Növényvizsgálattal és fűhálózással felderíthetjük a növényeken előforduló lárvákat. Az egy m2-enként 2-3 hernyó az a kártételi küszöbérték, ami szükségessé teszi a védekezést. Az agrotechnikai eljárások között a táblaszélek ápolásának van a legnagyobb jelentősége, a virágzó gyomnövények visszaszorítása esetén a gamma-bagolylepke a táblától távol tud csak táplálkozni, így a peterakás a táblától távol lesz. A bábok száma szántással és tárcsázással is csökkenthető.

 

Bogáncslepke

(Vanessa cardui)

A szója egyik legjelentősebb lombkártevője (5. kép). Hernyójának a szóján kívül számos tápnövénye van, többek között a csillagfürt, a borsó, a bab; a gyomnövények közül a szamárbogáncsot és a bókoló bogáncsot károsítja.

 

bogáncslepke
5. kép. A bogáncslepke igazi vándorfaj, a telet a mediterrán vidéken tölti (fotó: internet)

 

A hernyó a leveleket és a hajtásokat összeszövi, és annak védelme alatt L1-L2-es stádiumig hámozgat, majd karéjoz, ekkor célszerű ellene védekezni, mert a lárva ekkor a legérzékenyebb. Gradáció esetén tarrágást okozhat. Magyarországon nincsenek áttelelő populációi, minden esetben délről vándorol fel hozzánk májusban. Általában 2-3 nemzedéke fejlődik ki, az ökológiai viszonyok függvényében. Az imágók érési táplálkozást folytatnak a virágzó növényeken, majd párosodás után petét raknak. Az első nemzedék április-májusban, a második június-júliusban, a harmadik augusztus-szeptemberben rajzik. Szóján általában a második nemzedék lárvái okozzák a kárt. A lepke szereti a párás, meleg időjárást, így a zárt növényállományban kialakuló mikroklíma segíti fejlődését. Mivel szójában jelenleg csak egy inszekticid engedélyezett, így a kémiai védekezést mindig előrejelzésre alapozva kell elvégezni, ezt pedig fénycsapdával és növényvizsgálattal végezhetjük el.

 

Akácmoly

(Etiella zinckenella)

Az akácmoly lárvája karpofág, pillangós virágú növények hüvelytermésében él, és a magokat fogyasztja. Legfontosabb hazai tápnövényei az akác, a borsó, a szója és a csillagfürt. Petéit a fejletlen zöld hüvelyre rakja, ahol 8-10 nap múlva kikelnek a lárvák. A hernyók azonnal berágják magukat a hüvelybe, és az ott lévő valamennyi magot károsítják. Az akácmolynak nálunk 2-3 nemzedéke van. Kártételt főleg az akácon és a szóján nevelkedő második nemzedék okoz. A kifejlett lárvák a talaj felszíne alatti 2-5 cm-es mélységben telelnek át. Mivel az első nemzedék borsón fejlődik, a védekezést már a borsótáblán el kell kezdeni. Vegyszeres védekezésre a lepkék rajzása és a fiatal lárvák kelése idején van lehetőség. Itt is fontos az előrejelzés.

 

Muszkamoly

(Loxostege sticticalis)

Szintén polifág kártevő. Fő tápnövénye a szója, lucerna, a napraforgó, a kukorica, a cukorrépa. Gradáció estén károsíthatja a görög- és sárgadinnyét és a vöröshagymát is. Az L1-es hernyók szövedék alatt, az L2-L4 lárvák pedig szabadon élnek, és a leveleket és a termést hámozgatják. A faj eurázsiai elterjedésű, hazánkban mindenütt előfordul. Tömegszaporodására csak a számára kedvező ökológiai körülmények között számíthatunk. Itthon általában 2–3 nemzedéke fejlődik. Hernyóként telel. Tavasszal bábozódik, ami 1-2 hétig tartó fedett bábállapotot jelent. A lepkék május végén, június elején az éjszakai órákban repülnek, és a virágzó növényeken érési táplálkozást folytatnak. A petéket csoportokban rakják le a csíranövényekre vagy a tápnövény alsó leveleire. A fiatal L1-es lárva nedvességkedvelő, ezért a levél fonáki részén laza szövedékben hámozgatva táplálkozik. A lárva később elhagyja a szövedéket, és szabadon táplálkozik. A második nemzedék lepkéi június elejétől július közepéig, a harmadik nemzedéké pedig augusztus elejétől szeptember elejéig rajzanak. Hazánkban a második nemzedék okozza a legnagyobb károkat. A lepkék hajlamosak a vándorlásra, így a kifejlődésüktől távol is nagy tömegben tudnak megjelenni és kárt okozni. A vándorló lepkék táplálkozását elősegítik a táblaszéli virágzó gyomok. Mindenképp figyelemmel kell kísérni a nemzetközi előrejelzést. A rajzás időtartama és az egyedszám, valamint a rajzáscsúcs fénycsapdával jól előrejelezhető.

 

kétfoltos takácsatka
6. kép. A kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) imágói (fotó: Takács Attila)

 

Kétfoltos takácsatka

(Tetranychus urticae)

A polifág (sok tápnövényű) fajok közül kiemelkedik az egyik legveszélyesebb kártevő, a kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) (6. kép).

 

levél
7. kép. A leveleken jól látható a szívogatás nyoma és a szövedék (fotó: Molnár Szilárd)

 

A faj tömeges megjelenésére elsősorban a száraz, meleg években – mint a 2017-es is volt –, általában június közepétől kell számítani. Mozgó alakjai (nimfa, imágó) leveleken, a virágokon és a terméseken egyaránt szívogatnak. A károsított levelek (7. kép) színén apró, halványsárgás foltok jelennek meg, amelyek később összeolvadnak. A levél torzul, bronzbarnává válik, a levél fonáki részén az atka finom szövedéke látható. A kártétel miatt fokozódik a párologtatás, és ezzel együtt csökken az asszimilációs felület, így jelentős lesz a termésveszteség. A kártétel nemcsak a levélen jelentkezhet, hanem a virágzaton és a termésen is, amely a szívogatás hatására torzul, és idő előtt lehullik. A kétfoltos takácsatka lágy és fás szárú növényeken egyaránt előfordul. Egyedszáma rövid idő alatt gyorsan emelkedhet, nagy károkat okozva (8. kép). Szabadföldi körülmények között a látható és a védekezési küszöbértéket meghaladó szintet július, augusztus folyamán éri el. Ekkor a populáción belül már minden fejlődési alak előfordul. A takácsatkák elszaporodása száraz időhöz kötött. A szójatáblák bejárásával az első, még jelentéktelennek látszó tünetekre figyelve, korai védekezéssel jó eredményt lehet elérni. Védekezésnél legfontosabb a jó időzítés.

 

szója
8. kép. A kétfoltos takácsatka egyedszáma rövid idő alatt gyorsan emelkedhet, így nagy károkat okozhat (fotó: Takács Attila)

 

Jelenleg szójában nincs engedélyezett inszekticid. Csak és kizárólag szükséghelyzeti engedéllyel kért növényvédő szerrel van lehetőség védekezni.

 

Takács Attila
növényvédelmi entomológus

 

agrár akácmoly bogáncslepke fonálférgek gamma-bagolylepke gyapottok bagolylepke inszekticid kártevő kétfoltos takácsatka mezőgazdaság pattanóbogarak polifág szója védekezés
..