Tavaszi vetésű növények sorba vető gépei

Ez a szám azt is mutatja, hogy a széles körben rendelkezésre álló, különböző szerkezeti felépítésű gabonavető gépek „nyugodt” ütemben – az optimális vetési időn belül – képesek a tavaszi vetési műveletek elvégzésére, mivel az előző ősszel elvégzett kalászos gabona vetési munkák már több mint 1,4 millió hektár elvetéséhez biztosítottak megfelelő gépkapacitást. Az elmúlt ősz folyamán, az őszi káposztarepcével együtt ezek a gabonavető gépek összesen 1,68 millió hektáron helyezték a talajba a vetőmagokat, amelyek kikelése után területeik ~70 %-a (2013 decemberében) jó minőségű (!) állapotminősítést kapott. Az időjárás jelenlegi – február eleji – állása szerint, a csapadékszegény és szinte hó mentes tél miatt „szárazabb” tavaszra kell felkészülni, amely ismét próbára teheti az egyes gabonavető gépkonstrukciókat. A gazdaságokban rendelkezésre álló gabonavető eszközállomány kialakítása/felépítése alapján négy nagyobb eltérő gépkonstrukciójú csoport különböztethető meg, és közülük a tavaszi sorba vetésekre a hagyományos (általános) felépítésű, valamint a magágykészítő + gabonavető gépkombinációk alkalmazása látszik célszerűnek.

1.kép Vogel&Noot ProfiDrill D hagyományos építésű, mechanikus vetőszerkezetű gabonavető gép

Hagyományos (általános) felépítésű gabonavető gépek és szerkezeti elemeik

A különböző vetőgépek gerendelye vagy vázszerkezetének kialakítását az adott gabonavető gép vetőszerkezeti felépítése (vetőszerkezetének rendszere) határozza meg. A mechanikus vetési rendszerű, hagyományos felépítésű gabonavető gépek vázszerkezetét zárt szelvényű gerendelyek képezik, amelyek alátámasztására járókerekek szolgálnak. Alapkivitelekben (3-4 m munkaszélességig) a gépvázat két járókerék támasztja alá, és ezek a magadagoló szerkezetek meghajtásának biztosítása mellett a teljes felépítményt is hordozzák. A hagyományos kialakítású – már évtizedek óta bevált – ún. „kasznis” v. „ládás” mechanikus vetőszerkezetű gépeknél ezek a járókerekek a vetőgép két szélén találhatók meg, nyomtávolságuk a vetőgép munkaszélességét is meghatározza.

Felépítmények hordozása

A nagyobb munkaszélességű pneumatikus vetőszerkezetű gépeknél a felépítmények (magtartály, elosztófejek, ventilátor, stb.) hordozására a legtöbb esetben egy ún. szállítókocsi szolgálhat, amelyen széles kivitelű (Terra abroncsozású) kerekeket alkalmaznak, és a gépkonstrukció kialakításától, ill. a traktor-munkagép kapcsolat módjától függően helyezik el az egyes részegységeket. A vázszerkezetek felépítését tovább bonyolíthatja a magtartály (traktor mellső függesztő szerkezetén vagy a váz felett történő) elhelyezése, illetve az, hogy a ténylegesen vetést végző vetőcsoroszlyák a csoroszlya tartó gerendelyen (más megnevezésben: vetősínen vagy csoroszlyasínen) hogyan helyezkednek el. A traktornyomban, ill. a járókerekek után nyomlazító kapák (kapatagok) felerősítése is szükséges lehet a visszatömörített talajréteg fellazítására.

2.kép Väderstad Spirit 800S magágykészítő+gabonavető gépkombináció

Vetőmag adagolása

A hagyományos építésű gabonavető gépek (kivétel nélkül) mechanikus magadagoló szerkezettel rendelkeznek, és a magvak kiadagolása/elosztása soronként történik meg – ezek a mechanikus vetési rendszerű gépek –, vagy a másik pneumatikus vetési rendszerű gépeknél a vetőmagvak kiadagolása az központi, de soronkénti elosztású lehet. A jelenleg is használt gabonavető gépeken a tolóhengeres és a bütykös hengeres (tolóbütykös) magadagoló szerkezetek különböző változatait alkalmazzák. A tolóhengeres magadagoló szerkezetek egy csavart v. párhuzamos hornyolású hengerrészből és egy sima (palástú) hengerrészből állnak. A kiadagolandó magmennyiség beállítása-beszabályozása a tolóhenger tengelyirányú eltolásával – a hatásos hornyolt adagolórész aktív működő hosszának változtatásával –, emellett a vetőtengely fordulatszámának megváltoztatásával lehetséges. A tolóhengeres (mechanikus) magadagoló szerkezettel rendelkező vetőgépek esetében az eltérő morfológiai tulajdonságokkal rendelkező (különböző) magvak kivetése rés-szabályozással biztosítható. A mechanikus vetőszerkezetű gépeken alkalmazott bütykös hengeres magadagoló szerkezetek soronkénti magadagoló eleme egy bütykös henger, amelynek palástján – fél osztással eltoltan – két „bütyöksor” (ún. „toló-fog”) található meg. Ez az eltolt „bütyöksor” kialakítás a magkiadagolás egyenletességének növelésére szolgál. A bütykös magadagoló hengerek – a kialakításuktól függően – a normál-, az apró- v. nagyméretű magvak kivetését is lehetővé teszik. A bütykös hengeres adagoló szerkezetek többségénél többrészes adagoló elemeket alkalmaznak, és ezeknél a különböző magvak méretének/alakjának megfelelően beállított adagoló-elemrész végzi a magkiadagolást. Ilyenkor – a legtöbb esetben – a vetőmagokat az ún. „alsó” vetéssel vetik ki, és a magmennyiség szabályozása az adagoló hengerek fordulatszámának változtatásával lehetséges. A vetőmagvak az adagoló szerkezetekből gravitációs úton – a maglevezető csöveken keresztül – kerülnek a vetőbarázdákba.

3.kép A gépkombinációk lényeges elemei a vetőcsoroszlyák (Kverneland u-Drill 6000)

A központi magtartályos, központi adagolást végző – pneumatikus vetési rendszerű – gépek adagoló eleme egy cellás kerék (v. cellás henger), és a magvak a cellákból a ventilátor nyomóágába, majd onnan – magelosztófejek segítségével – vetősorokra bontva, a magvezető csöveken keresztül kerülnek a vetőcsoroszlyák által nyitott barázdákba. A magadagoló szerkezetek meghajtása – láncáttételeken keresztül – a talajkerékről (v. járókerékről) a haladási sebességgel arányosan van megoldva. Vannak olyan megoldások is amelyeknél – a talajkerék vagy a kapaszkodó körmös járókerék csúszását kiküszöbölendően – az adagolószerkezeteknél egyedi elektromos motoros vetőszerkezeti meghajtást alkalmaznak.

Vetőcsoroszlyák

Valamennyi gabonavető gép (egyik) legfontosabb szerkezeti elemei a különböző kialakítású vetőcsoroszlyák, amelyeknek feladata a vetőmagvak – egyenletes elosztásban és mélységben – talajba helyezése. A gyakorlatban a hagyományos vetőcsoroszlyák csúszó és tárcsás típusait alkalmazzák. A kötött és száraz talajokon, továbbá a szármaradványos területeken elsősorban az erősebb építésű tárcsás csoroszlyás gépek, míg a könnyebb művelésű talajokon és szármaradványoktól mentes területeken a csúszó-csoroszlyás, könnyebb felépítésű gépek alkalmazása az előnyösebb. A csúszó-csoroszlyák a magvak talajba juttatása módjától függően sorba vetők, vagy sávosan vető csoroszlyás kivitelűek is lehetnek. A tárcsás csoroszlyák egy-, vagy ikertárcsás kivitelben készülnek. Vannak olyan megoldások is, amikor a tárcsás csoroszlyát egy mélységhatároló kerék is alátámasztja, javítva így a pontosabb vetési mélységegyenletességet. A csuklós felfüggesztésű csoroszlyák – a kisebb sortávolságok miatt – két, esetleg három sorban vannak elhelyezve. Ennek megfelelően száraik hossza, valamint rugóterhelésük (5-80 kg) is különböző. A csoroszlyákhoz csatlakozó maglevezető csövek teleszkópos kivitelűek vagy hajlékony falú műanyagból készülhetnek. Így biztosítható, hogy a talajkövetésből adódó függőleges mozgás meghibásodást (pl. csoroszlya-szár törést) ne okozzon. A magárokba került magvakat némely gépnél soronkénti magnyomó kerekek nyomják a nedvesebb barázda fenékre, és a talajfelszínt – különböző szélességű – tömörítő kerekek tömörítik vissza. A legtöbb gépnél a rugós-pálcás vagy villás fogú talajfelszín egyengetők is megtalálhatók.

4. kép: Horsch Pronto 6DC

Magtartály kialakítások

A vetőmag (és a velük egybeépített, esetleges műtrágya-) befogadó tartályok kialakítását és azok űrtartalmát elsősorban a vetőgépek munkaszélessége határozza meg. A kisebb munkaszélességű gépeknél a legtöbb esetben a vetőgép gerendelyére épített, és annak teljes szélességében végighúzódó, lemezből készült, alul szűkülő keresztmetszetű magtartályok találhatók meg. Ezeknél a mechanikus vetőszerkezetű adagolóval ellátott magtartályoknál a tolóhengeres, vagy bütykös hengeres adagoló elemek a tartály fenéken helyezkednek el, és a magvak gravitációs úton először az adagoló nyílásokon keresztül az ejtőcsövekbe, onnan pedig a csoroszlyák által nyitott barázdákba hullanak. Egyes gépek magtartályaiban boltozódás gátló elemek is megtalálhatók, amelyek megakadályozzák a vetőmagvak felboltozódását. A gabonavető gépek másik csoportjánál a magtartályokat szintén a vetőgépekre építik, azon belül központi (központosított) kialakításúak, és elhelyezésük a gerendelyre merőleges, vagy azzal párhuzamos lehet. Egyes nagyobb munkaszélességű gépeknél a központi tartályokat már egy külön kocsira helyezik el, amelyet a vetőgép előtt, azzal kapcsolva vontatnak. Ebben az utóbbi két magtartály kialakításánál a magvak továbbítását – az egyes sorokhoz való szétosztásukat – a traktor TLT-jéről meghajtott ventilátor által termelt nyomó levegővel, pneumatikus úton biztosítják.

A kisebb (3-4 m) munkaszélességű függesztett gépek szállítási helyzetben függesztve szállíthatók, de egyes kivitelek – külön szállító kerekeken – gerendelyük hosszirányában vontathatók. A nagyobb munkaszélességű vontatott gépek gerendelyének szélei hidraulikusan felhajthatók, biztosítva így a 3 m-es űrszelvényen belüli szállításukat. A régebbi konstrukciójú gépeken – általában – mechanikus úton lehet a vetési mélységet állítani, illetve a csoroszlyákat kiemelni. Az újabb – korszerűbb – vetőgépeken a vetési mélység állítása kombinált (mechanikus + hidraulikus) módon lehetséges. A gépek fordulóvégi kiemelésére, illetve leeresztésére ugyanezen hidraulikus rendszer szolgál. A vetőgépek hidraulikusan működtethető tárcsás nyomjelzőkkel vannak ellátva és azokat a gépkezelő a traktor vezetőfülkéjéből működtetheti.

A hagyományos felépítésű gabonavető gépek jellemző technikai paramétereit és műszaki megoldásait az 1. táblázat foglalja össze.

1. táblázat: Hagyományos építésű gabonavető gépek jellemző paraméterei és főbb műszaki megoldásai

Kombinált magágykészítő és gabonavető gépkonstrukciók felépítése

A leggyakoribb talajművelő- és gabonavető gépkonstrukciók a következők: a rotációs (forgó) boronás talajművelő és mechanikus/pneumatikus vetési rendszerű gabonavető gépkapcsolások, vagy az összeépített talajművelő (talaj-előkészítő, magágykészítő) és pneumatikus vetőszerkezetű gépkonstrukciók ismeretesek. A rotációs (forgó)boronákkal összekapcsolt mechanikus vagy pneumatikus vetési rendszerű gabonavető gépkombinációk igen elterjedtek, illetve azok megoldására sok gyártó kínál gépi lehetőséget. Ezek a gépkapcsolások különösen sokoldalúak, mert a szántásos (forgatásos) alapművelés és a szántás (forgatás) nélküli alapművelések után is alkalmazhatók.

Az összeépített konstrukciók, a talaj-előkészítést és a gabona vetését egy menetben megvalósító gépkombinációknál általában három művelési zóna különböztethető meg. Az első művelési zónában száraprító és talajművelő egységek dolgoznak. Ezek – a konstrukciótól függően – egyedi felfüggesztésű (sima, v. csipkés élű) tárcsasorok, forgóboronák vagy kultivátor kapatestek lehetnek, amely egységeket – elől – felszínegyengető, talajsimító művelő-tagokkal is kiegészíthetik. A második zónában a talajtömörítő, felszínvisszazáró hengersorok alakítják ki a kellően tömör magágyat. Ennek eszközei a legtöbb esetben gumiabroncsos tömörítő hengerek (tömörítő kerekek) vagy a különböző (pl. taréjos; csillag- v. trapézprofilos; fogazott; gumigyűrűs, stb.) fémhengerek. A magvak talajba helyezése – a pneumatikus rendszerű vetőegység mögött elrendezett – a harmadik zónában dolgozó speciális vetőcsoroszlyák feladata. Ezek a tárcsás vetőcsoroszlyák gondoskodnak az egyenletes magkiosztásról, és a magvak pontos (egyenletes) mélységben történő lehelyezéséről. A vetőmagvakat magnyomó görgők (ún. magnyomó kerekek) „rögzítik” a (nedves) barázdafenéken, kialakítva így a keléshez kedvező mag-talaj kapcsolatot. A vetőbarázdát a különböző kialakítású (egyenes, hajlított, „S”-alakú, stb.) rugós boronafogak v. takarólemezek fedik be a talajjal.

A kombinált magágykészítő és gabonavető gépek egyik legfontosabb egységei a különböző kialakítású vetőcsoroszlyák. A mulcsba vetés speciális kialakítású vetőcsoroszlyákat, csoroszlya-kocsikat igényel, amelyek állandó vagy változtatható (50-160 kg/csoroszlya) terheléssel ún. csoroszlyanyomással nyomhatók a talajba, nagyobb szármaradvány-borítottság esetén is képesek átvágni a szárakat, pontosan tartják a (beállított) vetési mélységet, és ezek mellett megfelelően lezárják a vetőbarázdákat. A különböző vetőcsoroszlyák kialakítása teljes mértékben kell, hogy igazodjon a vetést megelőző talaj-előkészítéshez, azaz a forgatásos v. forgatás nélküli alapművelés utáni talajállapot, valamint a felszíni/felszínközeli szerves maradványok mennyisége és elhelyezkedésük függvényében. A vetőcsoroszlyák megválasztásánál rendkívül fontos a technológiai üzembiztosság magas értéke, amely az eltömődés mentes és egyenletes mélységű üzemeltetést garantálja. Amennyiben ez jó műszaki megbízhatósággal is párosul a vetés sikere is biztosítható.

2. táblázat: Magágykészítő és gabonavető gépkombinációk főbb műszaki jellemzői

Főbb műszaki jellemzők

Néhány a gyakorlatban ismert, jelenleg is beszerezhető (összeépített) egymenetes magágykészítő+gabonavető gépkombináció főbb műszaki jellemzőit a 2. táblázat tartalmazza.