Teendők az állókultúrákban

Nitrogéntrágyázás

Az integrált gyümölcstermesztés tápanyag-ellátási rendszerében a nitrogéntrágyázás központi helyet foglal el.

Az összes tápelem közül a nitrogén hat közvetlenül és közvetve a legnagyobb mértékben a gyümölcstermő növények vegetatív és generatív teljesítményére, valamint a gyümölcs minőségére.

Mivel a talajban rendszerint csak átmenetileg kötődik meg, ezért feleslegben adagolva a túltrágyázás nemcsak a növény anyagcsere-folyamatait befolyásolja kedvezőtlenül, hanem a talajvízbe kerülve súlyos környezetszennyezést is okoz.

A gyümölcsösök nitrogénszükségletének meghatározásánál alapvető a talaj humusztartalma.

Kedvező humuszállapot esetén a levélanalízis-adatokra és a növényre vonatkozó megfigyelésekre támaszkodhatunk.

Az ültetvény nitrogéntrágya-szükségletének kiszámításánál a tervezett termés mennyiségét veszik alapul, amelyet a szaktanácsadók még korrigálnak a talaj humusztartalmára és kötöttségére, valamint a levelek nitrogéntartalmára vonatkozó tapasztalati szorzókkal.

A nyugat-európai országokban a gyümölcsösök nitrogénszükségletének meghatározásához iránymutatóul használják a talaj 0–90 cm-es rétegének NO₃-készletét.

A tavasz kezdetén meghatározott talaj-NO₃-készlet a trágyaigény becslésekor figyelembe vehető (Kádár, 1992; Tóth és mtsai, 1995).

E módszer megbízható használatához és általános bevezetéséhez a hazai gyümölcsösök nitrogénszükségleté-nek meghatározásánál még további vizsgálatokra és a kapott adatok kalibrálására van szükség.

A gyümölcstermesztőnek arra kell törekednie, hogy a lehető legkevesebb nitrogéntrágya használatával érje el a kedvező kondíciót, a magas terméshozamot és a jó minőséget.

Az integrált gyümölcstermesztésben, kedvező talajtermékenység mellett, 50–70 kg nitrogén-hatóanyagnál többet nem használnak fel.

A nitrogént, mivel könnyen mozog a talajban, elegendő a talajfelszínre szórni és sekélyen bedolgozni.

Ha forgatásnál nagy adagú szerves- és árnyékoló trágyázást végeztünk, akkor az első évben, de gyakran még a második évben sem kell külön nitrogéntrágyázást végezni.

Fűtelepítés esetén pótlólagos nitrogénre is szükség lehet.

A későbbi, nem termő években a levélanalízisre alapozzuk a nitrogénszükséglet meghatározását; a termő ültetvényekben a korábbiakban említett módon járjunk el.

Termőre fordulásig a nitrogéntrágyák fánkénti, egyedi kiszórása vagy a korona által elfoglalt fasávokra juttatása javasolható.

Termő ültetvények esetében a teljes terület nitrogéntrágyázása indokolt.

Ha az évi nitrogénműtrágya mennyisége nem haladja meg a 30–50 kg hatóanyagot hektáronként, akkor kora tavasszal egyszerre juttassuk azt ki.

Lehetséges a nitrogéntrágyák több részletben történő kijuttatása is.

A leggyakrabban alkalmazott időpontok a következők: kora tavasz, május második fele, nyár vége, kora ősz.

 

Foszfor- és káliumtrágyázás

A gyümölcsösök foszfor- és kálium-alapellátottságát telepítés előtt kell megteremteni oly mértékben, hogy az ültetvény termőképessége megvalósításának meglegyen a tápanyagfedezete.

A termékeny és jó vízgazdálkodású talajok rendszerint olyan foszfor- és káliumkészlettel rendelkeznek, hogy évente nem szükséges fenntartó trágyázásról gondoskodni.

A foszfor- és káliumellátottságot elsősorban a talaj tápanyag-, agyagásvány- és mésztartalma valamint kémhatása befolyásolja.

Az ültetvény kedvező foszfor- és kálium-alapellátottsága döntően a talaj foszfor- és káliumtartalékától függ, ezért a foszfor- és káliumtrágyázást talajtrágyázásnak is nevezik.

A fenntartó trágyázás mértékét a tartalékoló trágyázás hosszú ideig jelentős mértékben befolyásolja.

A gyümölcsösök foszfor- és káliumfenntartó trágyaszükségletének megállapításánál a kiindulópont az 1 tonna termés- és a hozzá tartozó fanövedék tápelem igénye, ami a talajtulajdonságok figyelembevételével határoznak meg.

A figyelembe vett talajtulajdonságok foszfornál a mésztartalom és az Al-oldható foszfor, a kálium esetében a kötöttség és az Al-káliumtartalom.

A hektáronként tervezett termésmennyiségre számolt műtrágyahatóanyag-szükségletet a levelekben mért foszfor- és káliumellátottsági szintekhez tartozó szorzófaktorokkal megszorozva kapjuk az évi fenntartó mennyiségeket.

Amennyiben szervestrágyázást végeztünk, úgy annak tápanyag mennyiségét is vegyük számításba.

A gyümölcsösök fenntartó foszfor- és káliumtrágyázása, illetve a tápelemek megfelelő mennyiségű gyökérzónába juttatása sok nehézséggel jár.

Az egyes tápelemek ismertetésénél már utaltunk a két tápelem talajbeli mozgásának nehézségeire.

Középkötött és kötött talajon a foszfor és a kálium vándorlása minimális, a káliumé talán valamivel jobb.

Ezeken a talajokon a foszfort és a káliumot a gyökérzónába juttató mélytrágyázás szükséges, amelynél a sortávolságtól függően csak a teljes terület 30–50%-a trágyázható.

További probléma, hogy a sorközi művelő út, amelyben leginkább végezhető a mélytrágyázás, gyökerekkel legkevésbé átszőtt terület.

Olyan talajokon, ahol az Arany-féle kötöttség 30 alatti, a foszfor- és káliumtrágyák közvetlenül a talaj felszínére is kiszórhatók, és talajművelő gépekkel bedolgozhatók.

A káliumtrágyák homokos vályogtalajokon (A_K 32–36) is hasonlóképpen kijuttathatók.

Kötöttebb talajokon a foszfor- és káliumtrágyákat a kedvezőbb érvényesüléshez altalajtrágyázó gépekkel legalább 20–40 cm mély talajrétegbe célszerű helyezni.

A gyümölcsösökben a fenntartó foszfortrágyázást – tekintettel arra, hogy rendszerint szerény pótlandó trágyamennyiségekről van szó – nem szükséges évente végezni, 2-3 évi adag összevontan is kijuttatható.

 

Vályog- és agyagtalajú ültetvényekben ugyanez vonatkozik a fenntartó káliumtrágyázásra is.

Tartalékoló trágyázásban részesített gyümölcsösökben termőre fordulásig rendszerint nincs szükség fenntartó foszfor- és káliumtrágyázásra.

Magas vagy túlzott talajellátottsági értékeknél átmenetileg vagy további vizsgálatoktól függően tartósan szüneteltetni kell a fenntartó foszfor- és káliumtrágyázást.

Alacsony Al-oldható foszfor- és káliumszinteknél feltöltő jellegű trágyázást kell végezni.

A gyümölcsösök fenntartó foszfor- és káliumtrágyázásának legalkalmasabb időpontja az őszi időszak, amikor a talaj nedvességi állapota kedvező.

Minél nagyobb a trágyaadag, annál inkább az őszi kijuttatás indokolt.

Az egyes gyümölcsfajok a káliumműtrágyák klórtartalmával szemben eltérő érzékenységűek (1. táblázat).

A bogyós gyümölcsfajok különösen érzékenyek e tekintetben.

Az integrált gyümölcstermesztésben az alacsony klórtartalmú káliumműtrágyák használata ajánlott.

 

Gyümölcsfaj	A klórérzékenység mértéke
Alma	mérsékelten
Körte	nem érzékeny
Cseresznye	erősen
Meggy	mérsékelten
Szilva	mérsékelten
Őszibarack	mérsékelten
Szamóca	nagyon erősen
Málna	nagyon erősen
Fekete ribiszke	kevésbé
Piros ribiszke	nagyon erősen
Köszméte	nagyon erősen

1. táblázat

A gyümölcsfajok klórérzékenysége (Hilkenbäumer, 1964)

 

Kalcium- és magnéziumtrágyázás

A talaj kedvező mészállapota a termékenység fontos mutatója.

A gyümölcstermő növények többsége a semleges vagy gyengén savanyú talajokat kedveli.

Az erősen lúgos, túlzott mésztartalmú talajok kedvezőtlenek a gyümölcstermesztésre.

A könnyű, telítetlen homoktalajok hajlamosak az elsavanyodásra, különösen nagy adagú műtrágyázás mellett.

A hazai gyümölcsösök többségében a talaj kalciumállapotának javítása indokolt.

A meszező anyagok és kalciumtartalmú permetező trágyaszerek használata az integrált gyümölcstermesztésben is megengedett és javasolt.

A meszezés általában indokolt a gyümölcsösökben, ha a talaj hidrolitos savanyúsága (Y₁) 4-nél nagyobb.

Hazánkban a talaj javításához szükséges mész mennyiségét a hidrolitos savanyúság (Y₁) és az Arany-féle kötöttségi szám figyelembevételével számítják ki a 2. táblázatban közöltek alapján.

 

Kötöttség KA	Faktor
l30	0,53
30—37	0,76
37—2	1,05
42—50	1,35
g51	1,50

2. táblázat

A gyümölcsösökben szükséges CaCO3 mennyiségének meghatározása a hidrolitos aciditás (Y1) értékétől és a kötöttségtől függően a 0-40 cm-es talajrétegre számítva (Mezőgazdasági Műszaki Irányelvek, MI 08-174 1-88) CaCO3 szükséglet, t/ha = Y1 × költség szerinti faktor.

A talajjavítás telepítés előtt feltétlenül indokolt legalább a 0–40 cm-es talajrétegre számított mészszükséglet szerint.

A megadott meszezőanyag felét a telepítést megelőző szántóföldi kultúra alá használjuk fel.

A fennmaradó mennyiséget a nem termő években, 2-3 részletben célszerű kijuttatni.

A meszezőanyagot és a foszforműtrágyát azonos időben nem ajánlatos felhasználni.

Az alkalmazott meszezőanyag mennyiségének meghatározásakor vegyük figyelembe annak hatóanyag – (CaCO₃ )- tartalmát.

A telepítés után végzett talajvizsgálatok alapján időközönként szükségessé válhat a meszezés.

Ilyenkor a meszezőanyag mennyiségét elégséges a 0–20 vagy 0–30 cm-es rétegre számítani.

Inkább rendszeresen használjunk kis adagú mésztrágyázást, mint egyszerre nagyobb adagú meszezést.

A túlmeszezés átmenetileg tápanyag-ellátottsági problémákat okozhat.

Meglévő ültetvényben 5–10 t/ha CaCO₃-nál nagyobb adagot évente nem ajánlatos felhasználni.

Amennyiben ennél nagyobb adagok szükségesek, több évre elosztva tervezzük a kijuttatását.

A meszezőanyagot egyenletesen szórjuk szét és sekélyen munkáljuk be.

 

Savanyú talajon álló gyümölcsösökben talajvizsgálat nélkül is célszerű bizonyos mészutánpótlást végezni a fiziológiailag savanyú kémhatású műtrágyák semlegesítésére.

Az évi fenntartó trágyázásnál a savanyú kémhatású műtrágyákkal azonos mennyiségű CaCO₃-ot tartalmazó meszezőanyagot juttatnak ki.

A magnéziumhiány a gyümölcsösökben rendszerint a savanyú homoktalajokon fordul elő, de nagy adagú káliumtrágyázás és a túlmeszezés is kiválthatja.

A magnéziumellátottság MgSO₄ talaj- és permetező trágyázással egyaránt könnyen javítható.

A szükséges magnézium mennyisége a kötöttséggel arányosan nő, hozzávetőlegesen 30–60 kg hatóanyag (Mg) hektáronként.

Külföldi és hazai tapasztalatok szerint a dolomitásvány 0,2 mm alatti szemcsenagyságú őrleménye jelentős magnézium- és kalciumtartalmánál fogva alkalmas a gyümölcsösökben talajjavításra és a magnézium-alapellátottság javítására 2–4 t/ha mennyiségben (Papp, 1987).

Az említett mennyiségű dolomit tartamhatása az alkalmazás után öt év múlva is jelentős (Papp és mtsai, 1990).

Nagy mennyiségű használata azonban talajjavítási célból nem javasolható, mert a talaj túlzott magnéziumellátottsága – különösen az almaültetvényekben – tápanyagegyensúly-zavarokat okozhat.

 

Mikroelem-trágyázás

A gyümölcsösök hiányos mikroelem-ellátottsága hazai talajadottságok mellett legtöbbször relatív hiány, mert felvehetőségük korlátozott.

Bár a mezőgazdasági gyakorlatban a talajtrágyázás is ajánlott, mégis a gyümölcstermő növények mikroelem-ellátottságának javítására a permetező trágyázás terjedt el.

Ilyenkor a felvételt akadályozó talajtani tényezők kiküszöbölhetők. A mikroelem-ellátottság leginkább levéldiagnosztikával ellenőrizhető.

A mikroelemek talajon keresztül történő trágyázására az ún. kelát típusú trágyafélék alkalmasak.

A gyümölcsfák vashiánya a vaskelátokkal (pl. Sequestren 138 Fe), cinkhiánya a cinkkelátokkal (pl. Zn EDTA) gyógyítható ily módon, de használatuk igen költséges.

 

Permetező trágyázás (lombtrágyázás)

A gyümölcstermő növények a föld feletti hajtásrendszerükre, elsősorban a lombozatra, a rügyekre és a gyümölcsökre kijuttatott tápelemeket képesek felvenni és hasznosítani.

A permetező trágyázásnak főként a kevésbé reutilizálható elemek (Ca és mikroelemek) pótlásában van jelentősége.

Legnagyobb hatékonysággal és intenzitással a fiatal levelek hasznosítják a kijuttatott tápanyagokat, ezért a permetezőtrágyázás az intenzív hajtásnövekedés időszakában a legáltalánosabb.

A tápoldatok koncentrációjával szemben az egyes gyümölcsfajok és fajták eltérő érzékenységet mutatnak.

A permetező trágyázás eredményességére nagymértékben hatnak a környezeti tényezők.

A kijuttatott tápanyagok felvételére a 20°C körüli hőmérséklet a legkedvezőbb. 15°C alatti és 25°C feletti hőmérsékleteken a tápanyagfelvétel intenzitása erősen csökken.

A levelek gyakorlatilag addig vesznek fel tápanyagokat, ameddig a kipermetezett oldat fel nem szárad, vagy a harmat segítségével újra fel nem oldódik.

A kipermetezett oldatok beszáradásának késleltetése érdekében nedvesítőszereket használnak.

A permetező trágyázást lehetőleg az esti vagy éjszakai órákban, szélcsendes időben végezzük.

A levelekre kijuttatott tápelemek teljes abszorpciója több órát, néha több napot vesz igénybe. Ha a permetezést 6–10 órán belül csapadékos idő követi, a kezelést meg kell ismételni. Az egyes permetezések 10–14 naponként követhetik egymást. A lombtrágyák általában a növényvédő szerekkel egyszerre kipermetezhetők. Erről azonban meg kell győződni. Az oldatokat frissen, közvetlenül a felhasználás előtt kell elkészíteni.

A makroelemek közül a nitrogén, a kalcium és a magnézium pótlásánál van szerepe a permetező trágyázásnak.

A nitrogén pótlásánál a karbamidot, a kalciumnál a kalcium-nitrátot és -kloridot, a magnéziumnál a magnézium-szulfátot használják.

 

A permetező trágyázást legelterjedtebben a téli almánál használják, mert ily módon a gyümölcshéj és a héj alatti sejtrétegek kalciumtartalma jelentősen gyarapítható.

Jelenleg a forgalmazott permetező trágyák választéka bőséges.

Míg régebben az egy tápelemet tartalmazó szervetlen vegyületeket használták (3. táblázat), ma összetett permettrágyákat alkalmaznak.

Használatuknál a levél- és vizuális diagnosztikára és gazdaságossági számításokra támaszkodjunk.

 

Tápanyaghiány	Megszüntetésére alkalmas vegyület	Adag (g/hl)	Töménység (%)
Borhiány	bórsav – H3BO3 (17% B) bórax – Na2B4O7 • 10 H2O (11,3% B)	50—100 virágzáskor 200 virágzás után 300	0,05—0,1 0,2 0,3
Cinkhiány	cink-szulfát-ZnSO4 • 5H2O (22,8% Zn)	300—500	0,3—05 + oltott mész
Mangánhiány	mangán-szulfát – MnSO4 • 4H2O (27% Mn)	200—300	0,2—0,3
Rézhiány	réz-szulfát-CuSO4 • 5 H2O (25,4% Cu)	200	0,2 + oltott mész

 

3. táblázat

A mikroelemek pótlására alkalmas vegyületek

A növényvédelmi permetezésekhez használt szerekből – tekintettel jelentős mikroelem-tartalmukra – a gyümölcstermő növények tápanyagokat is felvesznek, ezek másodlatos hatása jelentős a gyümölcsök anyagcseréjében és érésfolyamataiban.

 

Tápoldatos öntözés

Ezt a módszert a gyümölcstermesztésben régóta alkalmazzák a fiatal gyümölcsfák egyedi kezelésére, a sekélyen gyökerező bogyósok víz- és tápanyag-ellátottságának javítására.

A korszerű öntözőberendezésekkel a vízellátás mellett mennyiségileg és összetételét tekintve is szabályozható tápanyagpótlás végezhető.

A maradék nélkül oldódó műtrágyák a műanyag vezetékrendszerben károsodást nem, vagy csak minimálisan okoznak, ez is az alkalmazhatóság lehetőségét növeli.

Az öntözővízzel kijuttatott műtrágya az optimálist megközelítő vízellátás következtében hatékonyabban érvényesül.

A tenyészidőszakban a növények változó tápanyagigényéhez igazítható a tápoldatok kijuttatása.

A csepegtető és egyéb mikroöntözés alkalmazásával a műtrágya ugyan korlátozott területre, de a gyökérzet jelentős részét magában foglaló talajtérfogatba juttatható.

Ez a magyarázata annak, hogy kevesebb műtrágyával ugyanaz a hatás érhető el, mintha nagyobb mennyiséggel az egész területet trágyáznánk.

Az öntözővízzel a gyökérzónába került foszfor és kálium a feltalajban csak minimálisan kötődik meg.

Tápoldatos öntözésre csak jól, maradék nélkül oldható műtrágya alkalmas.

A műtrágya tartalmazhat egy főtápelemet, vagy lehet összetett, több makro- és mikroelemet tartalmazó.

Az oldható összetett műtrágyák választéka ma még szűk, ezért a talaj természetes tápanyag-szolgáltató képességének sajátosságait használatuknál kevésbé lehet számításba venni.

Öntözővízzel a hazai talajadottságokat figyelembe véve elsősorban a nitrogén- és káliumtartalmú műtrágyák juttathatók ki.

 

Az öntözővíz tápelem-koncentrációja vegetációs időszakban ne haladja meg a 0,5%-os töménységet.

A tápoldatos öntözésnél az évente felhasznált műtrágya mennyiségekre vonatkozóan pontos útmutatás nem adható.

Hollandiában nem termő almaültetvényben évi 50 kg N/ha adag használatával érték el a legkedvezőbb hajtás-, virágrügy-produkciót és kezdeti terméshozamot (Houter, 1987).

Izraelben a kevésbé termékeny sivatagi talajokon magas, 100–200 kg N/ha és 200–300 kg K₂O műtrágya mennyiségeket is használnak évente.

A hazai talajadottságok mellett ilyen magas műtrágya-felhasználás tápoldatos öntözésnél sem indokolt.

Leginkább az intenzív hajtásnövekedés kezdetétől július végéig– augusztus elejéig lehet szükséges.

A gyakorisága ekkor folyamatos, vagy hetes szünetekkel megszakított.

A gyümölcsös teljes területét beöntöző esőztető berendezéssel a műtrágyák kevésbé pontosan juttathatók ki, ezért a drága műtrágyák kijuttatása ily módon nem gazdaságos.

Legtöbbször csak nitrogéntrágyázásra használják.

Folyékony műtrágyák vagy műtrágyaoldatok nagy nyomású injektorokkal a mélyebb talajrétegekbe juttathatók.

Ez a módszer különösen füvesített ültetvényekben alkalmazható a gyeptakaró megsértése nélkül az altalaj foszfor- és káliumellátásának javítására.

Nyugalmi időszakban 5–10%-os műtrágyaoldatok is felhasználhatók.

Bár a tápoldatos öntözés korszerű, technikailag a legjobban szabályozható tápanyag-utánpótlási módszer, rá kell mutatnunk, hogy a talaj- és a permetezőtrágyázást ma még nem helyettesíthetik, inkább csak kiegészítő szerepük van.

A tápoldatos öntözési kísérletek eddigi részeredményei egyértelműen pozitívak, de kezdetiek még, és egy ültetvény élettartamára vonatkozó hatásuk még nem ismert.

Sok-sok felvetődő agrokémiai, fiziológiai, gazdaságossági és környezetvédelmi kérdésre kell még a jövőben megalapozott választ adni.

 

Gyulai Balázs, Schieder Ferenc

Fejér Megyei Kormányhivatal

Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága