Oszlassunk el pár tévhitet a tarló és az elhalt növényi részek lebontásának tárgyában. Tudjuk meg, hogy gyorsíthatjuk fel ezt a folyamatot, aminek eredményeként a lebomló anyagokból még a gazdasági évben a növényi kultúra hozzájuthat a szükséges tápanyagokhoz.
Nem mindegy, milyen gyorsan zajlik a tarlóbontás folyamata (Fotó: Phylazonit Kft.)
Lássuk az érveket, melyeket a szkeptikusok hoznak fel, bár növényeik vegetációja késik a szomszédéhoz képest:
- A tarlótól célszerű minél hamarabb „megszabadulni”
A tarló egy óriási szerves anyag készlet, kincs. Természetesen helyes eljárás, ha az állattartás miatt használjuk fel és később szerves trágyaként visszapótoljuk a talajba, hiszen ezzel is fenntartjuk a biológiai körforgást. Azonban, ha erőművekbe hordjuk le felégetni, azzal nem csak, hogy értéket vesztünk, de még a környezetünket is szennyezzük.
- A tarlóbontás felesleges, elhanyagolható munka
Senki sem várhatja el azt, hogy a talaj éveken át képes legyen a nagy termésmennyiség és magas termésminőség előállítására, anélkül, hogy visszapótolnánk a terméssel és szármaradványokkal kivont tápanyagokat. Már a nagyapáink és az ő nagyapáik is rájöttek, hogy, a szárat és a levágott töveket jobb beszántani, visszaforgatni a földbe, hiszen a biológiai folyamatok és a tápanyagok körforgásában nélkülözhetetlenek.
- Ha beszántják a földbe, lebomlik magától is a szármaradvány
A gondolatmenet helyes (lenne), mert így nem kerül le a talajról az értékes tápanyagokkal teli szármaradvány, ugyanakkor az irányított bontás több előnnyel is jár. A kezelés nélkül beforgatott maradvány – egyes talajokon – nagyon hosszú idő után bomlik le, ez pedig azzal járhat, hogy különböző gombákkal fertőzheti el a talajt a lebomló, rossz esetben a rothadóban lévő szerves maradvány. Az irányított bontás lerövidíti ezt az időt, hamarabb táródnak fel a tápanyagok a növények számára is felvehető formában, és a káros mikroszervezeteknek, gombáknak az élettere is hamarabb tűnik el a talajból.
A kezelés nélkül beforgatott maradvány hosszú idő után bomlik le (Fotó: Phylazonit Kft.)
- A tarlót a nitrogén műtrágya bontja
A tarlóbontás ugyan N igényes folyamat, de a szár- és gyökérmaradványok lebontását a cellulózbontó baktériumok végzik. Ha nincsenek ezek a baktériumok, vagy kevesen vannak, bármennyi műtrágyát szórhatunk ki, senki és semmi sem tudja elvégezni helyettük ezt. Természetesen vannak olyan esetek, amikor szükséges a nitrogén pótlása – ha például a betakarítást néhány héten belül vetés követi -, ilyen esetben ugyanis a bőséges szénforrás mellé nitrogénre is nagyobb mennyiségre van szüksége a lebontó szervezeteknek, és az általuk „megszerzett” nitrogénre a fejlődő növénynek is éppen szüksége lenne. Az így kialakuló részleges, rövid ideig tartó nitrogénhiányt műtrágyával pótoljuk.
- A tarlót a gombák bontják
Ez az állítás is hiányos, hiszen a gombák valóban segítik ezt a folyamatot, de továbbra is nélkülözhetetlenek a cellulózbontó baktériumok. A növényi maradványok lignin, cellulóz, hemicellulóz tartalma és aránya erősen befolyásolja azt, hogy a gombák vagy a baktériumok tudnak gyorsabb és tökéletesebb munkát végezni. Továbbá az sem mindegy, hogy milyen kémhatású az adott talaj.
- A tarlóbontás lassú folyamat
Vannak megoldások, amelyekkel megtartható a tarlóban rejlő érték, és még a tarlóbontás is felgyorsítható. A Phylazonit Tarlóbontó készítménye meggyorsítja a lebomlást, növénykultúrától függően néhány hónapra csökkentheti azt. A termékben lévő cellulózbontó baktériumok a növényi maradványok (pl. a felaprított szalma, gyökér, stb.) lebontása révén, komoly mennyiségű természetes tápanyaggal tölthetik fel a talajt.
Továbbá a termékben lévő nitrogénfixáló baktériumok a levegő nitrogénjének lekötése révén akár 30-60 kg/ha nitrogén hatóanyaggal, a foszfátmobilizáló baktériumok pedig a talajban lévő, nem felvehető vegyületekben található foszfor lebontásával 30-60 kg/ha P2O5 hatóanyagot biztosítanának a következő évre tervezett növénykultúrának.
A termékben lévő baktériumok a lebontás révén természetes tápanyaggal tölthetik fel a talajt (Fotó: Phylazonit Kft.)
- A pentozán-hatás miatt nem érdemes a talajba dolgozni a szármaradványokat
Amennyiben kevés a talajban a nitrogén, a lebontásban résztvevő mikroorganizmusok képesek elvonni a talajban lévő ásványi nitrogént a növényektől, akadályozva, nem pedig segítve ezzel a sikeres növénytermesztést. Ennek a kiküszöbölésére alkalmasak azok a speciális mikrobiális készítmények, amelyek a cellulózbontó baktériumok mellett nitrogénkötő képességgel rendelkező törzseket is tartalmaznak (pl. Azotobacter chroococcum). Ez utóbbi baktérium segítségével ugyanis csökkenthető a növényi maradványok magas C:N arányából adódó nitrogén hiány, ami csakhamar limitáló tényezőjévé válik a bőséges szénforrásokon tenyésző baktériumok további tevékenységének.
- Nyári hőségben úgy sem működik a készítmény
Ez sem igaz! A tarló beforgatását és a készítmény használatát nem a hőmérő °C foka alapján kell eldöntenünk (a készítmény törzseinek hő optimuma egyébként közelíti a 40 °C-ot). Ennél sokkal fontosabb kérdés az, hogy a talaj művelhető állapotban van-e, és a megfelelő talajművelő eszköz rendelkezésünkre áll-e. Ha éppen csak „kapargatjuk” a talaj felszínét, de nem tudjuk keverni a tarlót, akkor valóban felesleges a művelet elvégzése. Ha viszont a tarlómaradványok túlnyomó része a talajba kerül, és a területen 10-25 cm mélységű, jó minőségű talajmunka végezhető, akkor ki kell aknázni a baktériumok hasznosságát!
- Száraz talajon úgy sem működik a készítmény
Olyan, hogy „csontszáraz” talaj, nincsen. Általában van annyi nedvesség, hogy a baktériumtörzsek életben maradhassanak. A kötött talajok esetében minimális szántóföldi vízkapacitás értékeken is tökéletes a bontási tevékenység. Ugyanakkor szerkezet nélküli, laza homok talajokon már nem érvényesül a szerves anyagok ás a talajkolloidok jótékony hatása, így e talajokon előfordulhat, hogy a minimális nedvesség tartalom spórás alak képzésére kényszeríti a baktériumokat.
Nem a növényt kezeljük, hanem a termelés alá vont talajt (Fotó: Phylazonit Kft.)
- Mindig a növényt kezelem
Sosem a növényt kezeljük, hanem a területet! A kezeléseket célszerű évenként megismételni ugyanazon területeken és nem véletlenszerűen „ugrálni” a területeink között. A tarlóbontás hatékonysága már az első évben is tetten érhető, de a több éves kezelések hatására pozitív folyamatok sokasága (tápanyagmérlegek változása, szerves anyag tartalom növekedés, aggregátum változás, vízmegőrzés, stb.) lesz látható, mérhető.
10+1. A tarlóbontás költséges
A tarlóbontást egy befektetésnek is felfoghatjuk. Egy 10 tonnás termést adó kukorica után hozzávetőlegesen 12 tonna szármaradvány 90 kg/ha nitrogént, 45 kg/ha foszfort és 150 kg/ha káliumot hagy a talajban, amennyiben tökéletesen lebomlik. Ezek a hatóanyagok a mai horrorisztikus műtrágyaárakkal számolva több mint 70000 Ft értéket jelentenek. Ha a bontás hatékonyságát csupán 60-70 %-osnak tekintjük a következő 6-8 hónap alatt, akkor is 42-49000 Ft értékű hatóanyaggal számolhatunk. Ezzel természetes úton biztosítunk tápanyagot a talajnak, ami később a termés mennyiségben és minőségben is kifejeződik.
