Úgy dobáljuk ki az ételt, mintha nem lenne holnap

Már csak néhány évtized, és elérkezik az az idő, amikor az emberiség élelmezése világtörténelmi vízválasztóhoz érkezik. Lesz-e mit ennie 9-10 milliárd embernek? – teszik fel a kérdést az ökológia, az agrárium és a közgazdaságtan tudósai, de közben a legelemibb szintű megoldásra alig figyelünk oda…

● Egyrészt attól félünk, mit fog enni 20 év múlva 9 milliárd ember…
● …másrészt viszont a bolygón termelt élelmiszer felét(!) egyszerűen kidobjuk.
● Öngyilkos tempót diktál az elkényeztetett embert kiszolgáló kereskedelem.
● Tönkretesszük a termőtalajokat a nagyobb hozamokért…
● … de közben ügyetlenül és/vagy ész nélkül pazaroljuk, amit megtermeltünk.

Megvesszük vagy learatjuk – aztán kidobjuk

Döbbenetes, de a Földön megtermelt élelmiszer legalább 40-50 százaléka(!) egyszerűen a kukákban végzi. A modern, fejlett világban azért, mert többet vásárolunk, mint amennyit megeszünk, és kidobjuk a szemetesbe. Ezt a modern fogyasztói-kereskedői szokások is gerjesztik, amelyek a „tökéletes”, a „mindig friss” áruk felé terelik a vevők szemléletét, ezzel azonban nő a nem kívánt, kidobott mennyiség is.

A fejlődő régiókban fordított a helyzet: ott nem a szupermarketek, éttermek és a tehetős polgárok söprik a szemétbe a megromlott felesleget, hanem az elmaradott a technológia. A technikai és technológiai lemaradás miatt már aratás/szüret előtt, illetve utána egyszerűen tönkremegy (megromlik, megsérül) a termény. A világon termelt mintegy 4 milliárd tonna élelmiszer(-alapanyag) 1,3-2 milliárd így végzi, annak ellenére, hogy az élelmiszerek ára folyamatosan nő.

A pazarlás a legkörnyezetszennyezőbb!

Ez az esztelen pazarlás és felelőtlen óvatlanság egyben rendkívül környezetszennyező is – miután a modern, intenzív mezőgazdaság az egyik leginkább környezetterhelő ágazat. A gépesítés, az öntözés, a vegyszerhasználat, a termőföldek kizsigerelése, elsavasítása, az erdők-mocsarak megszüntetése mind azért olyan erőltetett ütemű, hogy a növekvő emberiség élelmezését biztosítsák. Ugyanakkor, ha a pazarlás és/vagy a terményromlás csökkenne, azzal sikerülne jobban kímélni, mérsékelni a ma kifosztott termőtalajok túlterhelését.

Migráció? Ettől ijesztő…!

A kérdésnek geopolitikai, stratégiai szempontjai is vannak. Egyrészt még ma is legalább 800-840 millió ember éhezik, százmilliók nem jutnak egészséges és/vagy elegendő ivóvízhez, ami a már így is kibontakozó globális migrációs tendenciákat erősíti. Ugyanakkor az erőltetetten bővülő élelmiszeralapanyag-termelés fokozódó vízigénnyel is jár: 2050-re újabb 11-14 billió köbméter(!) vízfelhasználással számolnak a kutatók.

Kohout Zoltán