Útmutató a hosszútávú, sikeres és természetes gyepgazdálkodáshoz

Magyarország egykor a dús füvű legelők országa volt – ma azonban sajnos azt kell látnunk, hogy nem jól használjuk kaszálóinkat, legelőinket. Alacsony termőképességű, nem megfelelően gondozott gyepekről pedig szinte lehetetlen állatainkat jó minőségben és gazdaságosan takarmányozni. Van azonban megoldás: cikksorozatunkban azoknak kívánunk egyszerű, de okszerű segítséget nyújtani, akik látnak fantáziát a gyepgazdálkodásban. A sorozat első részében a gyepek telepítésének és rendszeres gondozásának műveleteit és gépeit tekintettük át. Második írásunkban a gyepfenntartási műveletek talán legfontosabb elemeivel, a gyomszabályozás és a tápanyag-utánpótlás modern, természetszerű megoldásaival foglalkozunk.

Gyomszabályozás

A gyomirtás célja, hogy a legelőkön óhatatlanul is megtelepedő, az ottani növényi kultúra hasznosítása szempontjából értéktelen vagy káros növényzetet eltávolítsuk, megakadályozzuk felszaporodását. Az ilyen növények kártétele elsősorban a gyepnövényzet beltartalmi értékének csökkentésében, az állatokra gyakorolt esetleges mérgező hatásában, illetve a növényi társulásban található haszonnövények tápanyaghoz és fényhez való hozzáférésének akadályozásában jelentkezik.

  • A relatív gyomok csoportjába azokat a fajokat soroljuk, amelyek 20%-os növényborításnál még értékesek lehetnek (mert szívesen legelik az állatok, és mert jótékony makro- és mikroelem-tartalmuk van), de efelett már terméskiesést okoznak, azaz gyomként viselkednek.
  • Abszolút gyomnövényeknek nevezzük azokat a fajokat, amelyek puszta jelenlétükkel is terméskiesést okoznak. Ezek a mérgező, kórós, szúrós levelű növények.

A szarvasmarha szelektíven legel, bizonyos fajokat eleve nem fogyaszt el, és kerüli az elvénült, magszárba menő növényeket – elsősorban a szálfüveket – is. Fontos tehát, hogy rendszeresen eltávolítsuk az elöregedett és az állatok által le nem legelt növényeket, kényszerítve ezzel őket a mielőbbi újbóli hajtásra és a takarmányozási szempontból értékes lomblevélképzésre. A magszárat hozó növények többsége ugyanis a magérést követően tovább már nem sarjad.


A tisztító kaszálás mellőzésével elősegítjük a gyomnövényzet gyors terjedését és degradáljuk egyik legfontosabb termelőeszközünket.

Egyes gyomnövények indikátor fajként is szerepet játszanak: nagyobb számú megjelenésük a talaj állapotáról, tápanyag-ellátottságáról informál bennünket. Mészhiányt jelez pl. a mezei zsurló (Equisetum arvense) vagy az ökörfarkkóró (Verbascum spp.) előfordulása, míg a csalán (Urtica spp.) és a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) felszaporodása a nitrogénben gazdag talajállapotokra hívja fel a figyelmet.

A gyepterületeken idővel kisebb-nagyobb mértékben mind gyógyhatású, mind pedig mérgező növények is megjelennek. A mintegy 200 gyógyhatású faj jelentős része antibiotikus hatóanyagokat tartalmaz. Tudatos elterjesztésükkel tehát növelhetjük a gyep értékét. A mérgező növények között egyes fajok csak zölden ártalmasak – pl. a réti boglárka (Ranunculusacris) vagy a vízi harmatkása (Glyceria maxima) –, mások szárítva is mérgezők maradnak, pl. a farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias) vagy a mezei zsurló (Equisetum arvense).

A gyomszabályozás módszerének megválasztásakor tartsuk szem előtt, hogy a frissen elvetett füvek eleinte gyengén fejlődnek, nem bírják elnyomni a gyomokat, gyökérváltásig pedig érzékenyek a herbicidekre. Ezért új telepítésnél – kb. kéthónapos korig – 10 cm magasságú tisztító kaszálással tartjuk féken a gyomokat. Ezután már – természetesen csak nem vegyes pillangós telepítés esetén – már végezhetünk vegyszeres gyomirtást.

Mechanikai gyomirtás, tisztító kaszálás

A tisztító kaszálást évente legalább kétszer végezzük el, de a leromlott, gyomnövényzettel erősen fertőződött területeken minden egyes legeltetést követően célszerű kaszálni, majd rögtön gyepboronával szellőztetni. A kaszát pontosan állítsuk be, hogy ne kerüljön föld a takarmányba! Az első tisztító kaszálást 10 cm-es, a következő kaszálásokat 8 cm-es tarlóval végezzük! Az első tisztító kaszálásra az adott év első növedékének lelegelését követően kerüljön sor – a legeltetés módszerétől függően többnyire május végén vagy június elején. A második tisztító kaszálást legalább az utolsó legeltetést követően végezzük, azonban minden esetben vegyük figyelembe az uralkodó gyomnövényzet biológiáját! Egyik gyakori réti gyomnövényünk, a tövises iglice (Ononis spinosa) például nyár végén, ősszel hozza újabb hajtásait – ezért mindenképpen a magérlelés kezdete előtt kaszáljuk! Nem feledkezhetünk meg a kaszálásnak a gyomszelekcióra gyakorolt hatásáról sem: a kaszálás a tőlevélrózsás fajoknak kedvez.

Vegyszeres és megelőző gyomszabályozási eljárások

Művelésbe vont gyepterületeken vegyszeres gyomirtást (hasonlóan a kémiai gyepfelújításhoz) nem ajánlunk, kivételt képez ez alól – erős fertőzöttség esetén – a foltkezelés. Létjogosultsága a gazdaságilag hasznosított területeket övező ruderáliák tekintetében lehet, melyek potenciális fertőzési gócpontokat jelentenek.

A megelőző vagy közvetett gyomirtási eljárások közül a műtrágyázás emelhető ki. Nitrogén műtrágyázással a gyepeken előforduló legtöbb nem kívánatos növény (pl. Euphorbiaceae, Ononis spinosa) fertőzöttségi mértékét vissza tudjuk szorítani. E megoldással ugyan kedvezünk a nitrofiták, például a lósóska (Rumex spp.) elszaporodásának, de a mérleg nyelve még így is pozitív irányba billen. Nem beszélve a nitrogéntöbblet jótékony hatásáról a pázsitfűfélék dinamikus növekedésére: a sűrű, magas állományok elzárják a gyomnövényzet elől a napfényt.


Sérült gyepterületeken a gyomnövények hamar megjelennek, melyek akár mérgezőek is lehetnek (Datura stramonium)

A savanyú füvek (pl. Carex spp.) visszaszorításában a vízrendezés bír a legnagyobb jelentőséggel, hisz a mélyebb fekvésű területek pangó vizének elvezetésével közvetlenül e növények életfeltételeit szüntetjük meg. A gyephasogatást ez esetben is sikerrel alkalmazhatjuk foltok kezelésére, illetve a melioráción kívül talajfeltöltéssel is segíthetjük az általunk kívánt növénytakaró megtelepedését. Ilyen területeken javasoljuk a kora tavaszi vagy az őszi hasogatást, magasabb vízjárás esetén pedig akár a vegetációban történő védekezést is, a kipusztulás minimálisra csökkentése érdekében.

Fontos megjegyezni: víznyomásos területeken (ahol rendszeresen feljön a víz) a kapillárisok eliszapolódnak, így a víz nem találja visszafelé az útját. Hasogatott területen azonban hamar visszatalál a helyére. Ezeket a hasogatott foltokat kiszáradás után fogasolni kell, illetve foltokban újra telepíteni, hogy ne váljanak a terület gyomgócaivá.

Tápanyag-utánpótlás

A gyepterületek alap potenciálját (domborzat, talaj, éghajlat) a rendszeresen befektetett erőforrásokon (melioráció, vízelvezetés) kívül a tápanyag-utánpótlással tudjuk jelentősen megemelni.

Hagyományos tápanyagellátás

Konvencionális tápanyagellátáson az N, P, K műtrágya és a szervestrágya használatát értjük. Alkalmazásuk során figyelembe kell venni, hogy míg a nitrogén a pázsitfűféléknek, addig a foszfor és kálium a pillangósvirágú növényeknek kedvez. Kijuttatandó mennyiségük pontosabb meghatározásához javasolt a felújítás előtt álló terület talajának tápanyagvizsgálata. A laboratóriumi eredménynél is fontosabb információt nyújthatnak ugyanakkor a gazda feljegyzései az egyes évjáratokban, elsősorban az, ha rögzíti a kijuttatott trágyaféleségek hasznosulását. Ez nyilván nem tudományos mérőszám, viszont roppant hasznos gyakorlat.

Nitrogén-műtrágyázás

Megfelelően gondozott gyepeknél általánosan elmondható, hogy közepesen jó tápanyag-ellátottságú talajon 1 kg nitrogén-hatóanyag felhasználásától 100 kg zöld terméstöbblet várható. Pillangósokat nem tartalmazó területeken 50 kg/ha kijuttatott mennyiségnek érdemi termésnövelő hatása nincs. Legelőkön 200 kg/ha feletti dózisban ne használjuk. Pillangósokban gazdag gyepeken csak kis dózis, azaz egyszerre kb. 60-70 kg/ha N kijuttatása ajánlott. A 30-40% pillangós fajt tartalmazó gyepeken 100-150 kg/ha légköri nitrogén megkötésével számolhatunk. A szükséges mennyiséget öntözött területen 3-4 részletre elosztva szórjuk ki, öntözetlen területen pedig február végén, március elején, rétboronálás előtt, többnyire egy menetben. Fontos szem előtt tartanunk, hogy a nitrogénműtrágya egyoldalú, nagy dózisú használata idővel termésdepressziót idézhet elő.

Foszfor- és kálium-műtrágyázás

Önmagukban csak nagyon ritkán használjuk, kizárólag szélsőséges tápanyag-gazdálkodású talajokon. Komplex használatára alaptrágyaként, új telepítéskor vagy altalaj-lazításos felülvetés esetén kerül sor. A kálium kedvez a pillangósoknak, a nitrogén műtrágya pedig a foszfor mobilizációjának elősegítésével javítja annak hasznosulását.

Egyes régebbi tápanyag-gazdálkodási rendszerek minden 100 kg többlet zöld termésre 0,38 kg P2O5-t és 0,45 kg K2O-t javasoltak kiadagolni.

Szervestrágyázás

Hatása sokoldalú: élénkíti a talajéletet, rendkívül változatos mikro- és makroelem-tartalmánál fogva biztosítja a növények tápanyagellátását, kiegyensúlyozottabb pH-t eredményez, javítja a vízgazdálkodást.

Régebben kizárólag a hígtrágyát tekintették a rétek egyedüli szervestrágya-forrásának (ezt is inkább „eltüntető” célzattal), a szilárd istállótrágyát csupán elhanyagolható mértékben használták fel. A mai szakirodalom már nem ajánlja a hígtrágyát a legelőkre, mivel ott nem megy végbe megfelelően magas hőmérsékleten a komposztálódás, így a betegségek kórokozói nem pusztulnak el.


A pillangósok és fűfélék optimális aránya alapvetően határozza meg a gyepek tápanyag ellátásának gazdaságosságát.

Ősszel 10-20 t komposztált szervestrágyát adjunk ki a területre, majd fogasoljuk be. A pillangósok egyedszámának megtartása hosszú távon csak komposztált szervestrágyával oldható meg. Feltétlenül javasoljuk a szervestrágya ilyetén hasznosítását – a gyepgazdálkodással foglalkozó gazdák jó része állatot is tart, így a szervestrágya utánpótlása adott, a természetes körforgás pedig tevékenységünk eredményére minőségi és gazdaságossági szempontból is jó hatással van.

Komposztalapú tápanyag-gazdálkodási rendszer

Az évtizedes vagy ennél is hosszabb távon művelt gyepek ún. gyepnemez formájában nagy mennyiségű szervesanyagot halmoznak fel, melynek mennyisége eléri, sőt meg is haladhatja a 10-20 t/ha-t. E potenciálisan hatalmas szervesanyag C:N aránya azonban rendkívül kedvezőtlen, kb. 30:1 (a kívánatos arány kb. 10:1). Ezt az arányt jelentősen javíthatjuk mikroorganizmusokban (elsősorban gombákban) gazdag komposzt-granulátumok, illetve komposztált szervestrágya kijuttatásával – ezen organikus eredetű anyagok segítségével ugyanis természetes úton tárhatjuk fel a gyeptalaj (gyepnemez) forrásait, egyúttal lehetővé tesszük azt, hogy a szervestrágya tápelemei réti viszonyok között is szinte maradéktalanul hasznosuljanak.

A komposztált szervestrágya használatával a nitrogénműtrágya mennyisége jelentősen csökkenthető, megfelelő pillangós aránynál pedig el is hagyható. Egyedülálló megoldást jelent a nagy pillangós részaránnyal rendelkező gyepterületek hosszabb távú, változatlan összetételű fenntartásában.

A komposztált szervestrágya hátsó letolófalas trágyaszóróval minden igényt kielégítő egyenletességgel juttatható ki. A kaparóláncos trágyaszórók közül azokat javasoljuk, amelyeken őrlők is vannak, így a trágya kijuttatása egyenletesebb, nem foltszerű. A komposztált szervestrágya ősszel történő kiszórása rendkívül eredményes lehet a gyepgazdálkodásban. Csapadékhiányos körülmények között kiszórás előtt fogasolás javallott.

Cikksorozatunk következő részében az elöregedett gyepek felújításának modern, természetszerű megoldásaival foglalkozunk, és a legeltetéssel kapcsolatban is adunk hasznos tanácsokat.

Takács Jánosné, Csirkovics Gyula

Sersia Farm Kft.

foszfor gazdálkodás gazdaság gyepgazdálkodás gyomirtás gyomnövény hatóanyag kálium kaszálás kezelés komposzt mennyiség minőség modern műtrágya nitrogén növény rendszer segítség szaporodás szervesanyag szervestrágya takarmány tápanyag tápanyag-ellátottság tápanyag-gazdálkodás tápanyag-utánpótlás tápanyagellátás telepítés termés természet természetes terület tisztító trágya trágyaszóró trágyázás