Jó földön, jó emberek | Agrárágazat

Jó földön, jó emberek

Kiadvány, amelyben megjelent: 

– beszélgetés Vancsura Józseffel, a GOSZ elnökével

„Fenntartható növénytermesztés és a talajtermékenység kérdése” című konferencián találkoztunk a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnökével, és a fenntarthatóság szót egy kicsit átértelmezve, a gazdaság jövedelmezőségéről, életben maradási lehetőségeiről kérdeztük.

-          Pánik szerűen mennek a találgatások a 2020 utáni ciklus támogatottságáról. Közeleg a határidő. Mennyire befolyásolja ez Ön szerint a termelési kedvet?

Támogatás nélkül nem fog menni. De nem azért szükséges Magyarországon a támogatás, mert mi butábbak lennénk, mint a többiek, hanem azért, mert a világ nem fog működni mezőgazdasági támogatás nélkül. Ugyanis, ha nem kap a termelő támogatást, akkor drágulnak az élelmiszerek. A mindenkori vezetés (legyen az nemzeti vagy uniós) célja pedig az, hogy a lakosság elfogadható áron jusson élelmiszerhez, ami persze országonként különböző nagyságrendű, a keresetekhez képest. Vannak olyan országok, ahol elvileg nincs támogatás, holott van valamilyen jellegű, legfeljebb nem mezőgazdaságinak hívják.

Én úgy gondolom, hogy az a támogatási rendszer Európában, ami most egységes, egy kicsit át fog alakulni, nagyobb lehetőséget fog adni az országok különbözőségének, ezzel párhuzamosan a versenyképességnek. Ebből a nézőpontból viszont Magyarország nem a legjobb helyen van. Eddigi versenyképességünk az európai országokéhoz volt mérve, most viszont a világpiac a színtér. Nem is kell messze mennünk, itt vannak pl. a FÁK országok: ha Oroszország vagy Ukrajna bejelentené, hogy 20%-kal olcsóbban adja a gabonát, abban nem az a veszély, hogy ide fogják behozni, hanem az, hogy Magyarország piacain bezzeg ott lesz az olcsóbb orosz, a kazah vagy épp ukrán gabona. Tehát „fel kell kötni a nadrágot”.

Erre egyébként nem a támogatás a megoldás, hanem a nagy tábla, a nagy mennyiség és az egységes minőség. Ha a támogatása veszélybe kerül, nos, akkor fog a termelő rákényszerülni arra, hogy minden eszét és összefogási szándékát elővegye. Ez eredményezne gyökeres változást a termelésünkben.

-          Ha már a változásnál tartunk: magas terméseredmények, drasztikusan alacsony felvásárlási árak, ugyanakkor emelkedő műtrágya-árak állnak mögöttünk. Mi lehet ma a gazdák túlélési perspektívája?

Az optimalizálás. Az olyan gazdálkodó, aki harcol a földjéért, annak célszerű lenne, ha megnézné azt is, hogy milyen földön gazdálkodik. Így pl. természetesnek kellene lenni a talajvizsgálatnak. Ha Magyarországon 90 kg a kijuttatott átlag műtrágya-hatóanyag, és mi kiveszünk belőle 250 kg-ot a termésmennyiséggel, akkor a következményt ki tudja mindenki számolni. Nem csak akarni kell, hanem tudni is. Ennek a tudásnak a megszerzését kellene, sőt, kell nekünk támogatni.

-          Zajlik épp a generációváltás a mezőgazdaságban. Van ennek rizikófaktora ön szerint?

Ez egy természetes folyamat, semmilyen veszélyét nem látom. Azok a fiatalok, akiket erre felkészítettek, átvették már a stafétát, nagyon kemények, nagyon másként gondolkodnak, és mondjuk ki, nagyon profitorientáltak. Közben persze változtak a feltételek, a szabályozási körülmények, ami erős differenciálást okoz/okozott. Vannak nagyon jók, és lesznek, akiknek be kell látni, hogy tovább kell adniuk, nem az ő világuk.

-          Tisztújítás előtt áll a GOSZ is. Milyen kihívások állnak a Szövetség, és az esetleg új vezetőség között?

Szövetségünk is olyan, mint a hazai mezőgazdaság: egymillió hektár búza, egymillió hektár kukorica, változhatnak némileg a számok, de az átlag marad. Vannak nálunk is változások a tagságban, de az „átlag marad”. Viszont egy év múlva itt is generációváltás lesz, amiért megdolgoztunk mi is, és a fiatalak is. A kihívás? Az új információs rendszerünk beépítése a mindennapi gyakorlatba.

-          A GOSZ 2004-es alapítása óta elnöke a szövetségnek. Mit tekint a legnagyobb eredményének, mire a legbüszkébb?

A legjobb az, hogy ezt örömmel csinálhattam, csinálom ma is. Nagyon szeretem a mezőgazdaságot, jól ismerem a gazdálkodók lelkivilágát, így látom a mozgatórugót és a problémát is. Minden nap a valóságból jövök: nem összegyűjtött információk megszűrt adathalmazából dolgozom. Látom, hogy Magyarországon a mezőgazdaság egyre fontosabb lesz, mert jók a földek és jó emberek jól végzik a dolgukat.

 

Sándor Ildikó

Kapcsolódó cikkek