Ültetvények lemosó kezelése

Kora tavasszal, az idő melegebbre fordulásával, jobb esetben miután elvégeztük az ültetvények metszését, tél végi fatisztogatást és faápolási feladatokat, a soron következő növényvédelmi feladat a gyümölcsfák tél végi lemosó kezelése.

A lemosó kezelés a megelőzés elvén alapszik, vagyis az a feladata, hogy a kórokozók és kártevők létszámát, a fertőzési lehetőséget még akkor csökkentsük le, vagy akadályozzuk meg, amikor még csak megkezdik élettevékenységüket, viszont a növényvédő szerekkel szemben fokozott az érzékenységük, és a kultúrnövényre nem jelentenek nagyobb fenyegetést. A termesztett kultúra esetében ez a rügypattanást megelőző időszakot jelenti, ami a kijuttatás szempontjából optimális legalább +5°C-os hőmérséklettel, szélcsenddel párosul. Azért is fontos a kultúra számára a megfelelő időben elvégzett kezelés, mert az újonnan hajtott, fiatal leveleken, perzselési tünetek jelenhetnek meg.

A tél végi lemosó kezelést nagy permetlémennyiséggel (1200 l/ha) kell elvégezni, fontos, hogy a növény minden részére jusson, a nehezen elérhető helyekre is, a lehető legteljesebb fedést biztosítva annak érdekében, hogy a megbújó károsítók mindegyikéhez eljusson a hatóanyag. A kijuttatás precizitására azért is kell nagy hangsúlyt fektetni, mert a kezelés során alkalmazott készítmények kontakt hatásúak, így a kórokozó és kártevő szervezeteteket be kell, hogy fedjék.

Lemosó kezeléssel a termesztett gyümölcskultúráinkat fenyegető legtöbb kórokozó (gomba és baktérium) és kártevő, ami a növényi részeken telel, visszaszorítható. A következő betegségek a jelentősebbek az ültetvényekben:

• almatermésűeknél: varasodás (Venturia inaequalis), lisztharmat (Podosphaera leucotricha), monília (Monilinia fructigena/Monilia fructigena);

• csonthéjasokban: monília (Monilinia laxa/Monilia laxa, Monilinia fructigena/Monilia fructigena, Monilia furcticola/Monilinia fructicola), levéllyukacsosodás (Stigmina carpophila), tafrinás betegség (Taphrina deformans);

• szőlő: lisztharmat (Erisiphe necator).

A lemosásra használt hatóanyagok közül a réz (rézszulfát, rézhidrox, stb) általánosságban a baktériumos és gombás betegségek ellen hatásos, míg a kén (poliszulfidkén) a lisztharmatfertőzés és az atkák gyérítése céljából alkalmazható, ill. az olaj (növényi olaj, paraffinolaj, vazelinolaj) rovarkártevők és atkák ellen egyaránt alkalmazható. A károsítószervezet meghatározása azért fontos, hogy a növényvédelmi kezelés optimális időben tudjuk elvégezni. Azokban az esetekben, ha a célszervezetek a fás részeken, kéregrepedésekben keresnek télire helyet (pl. atkák, pajzstetvek, levéltetvek tojásai, varasodás, monília áttelelő képletei) akkor érdemes a rügyfakadáshoz minél közelebb, de még a nyugalmi időszakban elvégezni a kezelést. Ha viszont olyan károsító ellen akarunk fellépni, ami a rügypikkelyek alatt vonul telelőre (alma lisztharmat, szőlő gubacsatka), akkor rügypattanás elején kell elvégezni a kezelést.

Alma varasodás: a körtevarasodástól annyiban különbözik, hogy míg alma esetében csak a lombon képes áttelelni a kórokozó, addig a körténél a fás részeken is fenn tud maradni, és tavasszal innen indul a fertőzést. Az első tünetek a levélen klorotikus, sárguló foltok, amik a levél színe felé dudorodhatnak. Ezek a kör alakú foltok a fertőzés előrehaladtával bebarnulnak, elszáradnak, erős fertőzés esetén, akár teljes lombvesztést is előidézhetnek. Jelentkezhetnek tünetek a virágokon is, ebben az esetben a virágok elszáradnak, de a legnagyobb problémát a kései gyümölcsfertőzés jelenti, ugyanis a héjon látszó kisebb nagyobb foltok a gyümölcs húsába is besüppednek, ezzel rontva az ízét és piaci értékét.


1. kép Varasodás gyümölcsön (fotó: Schieder Ferenc)

A kórokozó számára a csapadékos, párás idő optimális, de a szaporítóképletek jól bírják a hosszan tartó, nyári meleget is, és amint jön egy kis csapadék, készen állnak a fertőzésre. A varasodás elleni védekezésben nagy jelentősége van az ellenálló fajták alkalmazásának, a tél végi lemosó kezelésnek, ill. a fertőzött lomb összegyűjtésének a fák alól. A gyakorlat szerint fakadáskor, és a tenyészidőszak vége felé elegendő kontakt hatóanyagú készítmények használata, a köztes időben pedig előrejelzésre alapozottan lehet védekezni szisztemikus szerekkel.

Alma lisztharmat: a kórokozó rügypikkelyek között telel át micéliummal, tavasszal innen indul el a primer fertőzés is. A fertőzött rügyek jól elkülöníthetőek az egészségesektől, jellegzetes borzas kinézetűek. A lisztharmattal fertőzött leveleken enyhe lisztes bevonat alakul ki, majd a levelek összesodródnak. A kórokozó a virágokat is károsíthatja, aminek következtében deformálódnak a szirmok, nem termékenyülnek, ill. az ennek ellenére létrejövő gyümölcsök is torzak lesznek, amiket a növény viszont még igen kis méretnél elrúg. A később kialakuló fertőzés a gyümölcs elhullását nem okozza, viszont a héjon hálózatos parás bevonat keletkezik, ami rontja a termés piaci értékét.


2. kép Lisztharmatfertőzés gyümölcsön (fotó: Kálmán Anna Léda)

A betegség ellen már nagyon jó toleráns és rezisztens fajták is elérhetők a piacon, ami lényegesen megkönnyíti az ellene való védekezést. Rügyfakadástól kezdve 7-10 naponként szükség lehet a védekezésre felszívódó készítményekkel, természetesen a rezisztencia kialakulást megelőzendő, szerrotáció alkalmazásával. A növény számára legkritikusabb időszak a virágzás és a dió nagyságú gyümölcs kifejlődése között van. Ekkor az úgynevezett szisztemikus blokkot alkalmazva védekezünk. Fertőzés létrejöttéhez nincs szükség cseppfolyós nedvességre, de a párás, meleg időt kedveli a lisztharmat.

Monília: a monília sebzéseken keresztül fertőz, ill. nagy a jelentősége tárolási betegségként is. Az elöregedő, érett szöveteket kedveli, jellegzetes tünete a gyümölcsön egyre növekvő, koncentrikus körök kialakulása, ami idővel az egész gyümölcsöt körbeéri. A fertőzés kialakulásának megakadályozásában fontos lépés az áttelelő képletek megszüntetése, úgynevezett gyümölcsmúmiák eltávolítása, kártevők elleni védekezés, gyümölcsszúrások elkerülése, valamint a szellős, laza lombkorona kialakítása. Ellenállóbbak azok a fajták, amiknek vastagabb a héjuk, és esetleg alacsonyabb a cukortartalmuk.


3. kép Lisztharmattal fertőzött alma virág (fotó: Kálmán Anna Léda)

Cseresznye, meggy esetében a moníliának virágzás időszakában van a legnagyobb jelentőség, de mind a hajtás-, mind pedig a virágfertőző kórokozó tekintetében fontos szerepe van a fertőző anyag gyérítésében a megelőző jelleggel végzett növényvédelmi kezelésnek, így a tél végi lemosó permetezésnek.

Levéllyukacsosodás: tünetei a leveleken kezdeti sárga foltként jelentkeznek, amik bebarnulnak, elszáradnak, és ki is hullanak a levéllemezből. Károsítás a rügyeken és a vesszőkön is megmutatkozhat, ovális elmosódó foltok és felrepedező epidermisz formájában. Ezek a fertőzött részek idővel elhalnak, erős károsítás esetén nyár végére jelentős lombvesztést eredményezhet, ami a növény számára igen nagy stresszt jelent. A betegség kialakulásához szükséges a csapadékos, hűvös tavaszi időjárás, ill. a vesszőkön és lehullott lombbon áttelelt kórokozó együttese. A levéllyukacsosodás elleni védekezés alapja ebben az esetben is a megelőzés, a fertőzött vesszők és lomblevelek eltávolításával, a rügypattanás előtti rezes lemosó permetezéssel lényegesen csökkenthetjük a betegség kialakulását, ill. a vegetáció során megkönnyíthetjük a védekezést is.


4. kép Monília körtén (fotó: Kálmán Anna Léda)


5. kép Monília meggyen (fotó: Kálmán Anna Léda)

Tafrinás betegség: az őszibarack egyik legjelentősebb betegsége. A kórokozó a rügypikkelyek között vészeli át a telet és rügypattanást követően, szinte azonnal fertőzi a fiatal leveleket, mert hőigénye igen alacsony, 2-14 °C már optimális számára. A fertőzést követő lappangási idő viszonylag hosszú, 3 hét, de amint az időjárás melegebbre fordul elvirágzást követően, a fertőzés visszább szorul.


6. kép Levéllyukacsosodás kajszin (fotó: Kálmán Anna Léda)

7. kép Tafrinás betegség őszibarackon (fotó: Lepres Luca Annamária)

A károsított leveleken eleinte piros foltok jelentkeznek, majd a betegségre jellemző torzulás és deformálódás alakul ki. Lemosó kezelés mellet védekezni a megtámadott hajtások eltávolításával lehet, ill. a tenyészidőszak elején, ha az időjárási tényezők indokolják szükség lehet a folyamatos védekezésre, amíg a hőmérséklet meg nem emelkedik.


8. kép szőlő Lisztharmat (fotó: Schieder Ferenc)

Szőlő-lisztharmat: fertőzés következtében a bogyók héja felrepedezik, úgynevezett sérves bogyók alakulnak ki. A sérülések esélyt adnak más kórokozó, pl. Botrytis, bejutásának a növényi részbe. A szőlő lisztharmat betegsége fennmaradhat rügyekben micéliummal, de jellemzőbb, hogy kéregrepedésekben telel át, majd tavasszal innen is indul el a fertőzés is. Fajták között fogékonyságbeli eltérés tapasztalható, fogékony pl. a Chardonnay, Zöldveltelini. Lisztharmatra kevésbe érzékeny fajták közé tartozik a Pinot noir, Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Zweigelt.

Kálmán Anna Léda

Tartalom közti banner a cikk végére
no