Az eredményesség növelése napraforgóban – talajjavítással

A napraforgó a szántóföldi növények között egy erőteljes, robusztus, jó vitalitású növénynek számít. Jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint az a területnagyság, amelyet az elmúlt években elért. Ezzel együtt az eredményességünkre gyakorolt hatása is értelemszerűen nagyobb és meghatározóbb. Érdemes átgondolnunk, hogy tudunk-e a jelenleginél jobb teljesítményt kihozni belőle, azaz hol találunk még – számunkra – rejtett tartalékot.

A talaj fontossága és vizsgálata

Örvendetesnek nevezhető, hogy az elmúlt években egyre nagyobb figyelem irányul a talajra, annak állapotára, megőrzésére, vagy lehetséges javítására. Ha arra gondolunk, hogy végső soron minden kultúrnövényünk a talajba kerül, és teljes életciklusa során az egyik legmeghatározóbb közeg, ahonnan vizet, tápanyagot, és a talajlakó szervezetekkel folytatott együttműködésből származó hasznos anyagokat – vitaminokat, hormonokat, enzimeket, stb. – vesz fel, annak állapota az említett élettevékenységek minőségére, hatásfokára közvetlenül hat, és a talajban történő bármilyen változás az összes termesztett kultúrának a teljesítményét meg fogja határozni. A talaj állapotára egyaránt következtethetünk mérhető paraméterekből talajvizsgálattal, illetve esetenként a szemmel látható elváltozásokból, a talajművelés során tapasztaltakból. A talajvizsgálattal meghatározható paraméterek közül ki kell emelni a talaj kémhatásának fontosságát (pH-érték).

Ennek oka a következő összefüggésben rejlik: a talaj kémhatása a talaj kalciumtartalmával van összefüggésben. Ideálisnak nevezhető a semleges, 7-es pH-érték, vagy az enyhén savanyú pH-tartomány (6,7-7 pH), amely a legtöbb szántóföldi kultúra számára a legmegfelelőbb, így a napraforgónak is. A kalcium fokozatos eltűnésével a pH-érték egyre alacsonyabb lesz, amelynek velejárója az alacsonyabb teljesítmény, a növény élettevékenységének korlátozódása miatt (1. kép).

Tulajdonságok és teljesítmény

Hogyan függ össze a kémhatás és a napraforgó teljesítménye? A kalcium eltűnése és a talaj savanyodása a talaj szinte valamennyi tulajdonságát számunkra előnytelen irányba befolyásolja. A talaj tulajdonságait három – egymással összefüggő és egymást meghatározó – csoportba oszthatjuk: fizikai, kémiai, és biológiai tulajdonságok. Fizikai tulajdonságok pl. a talajszerkezet, a szemcseméret (porozitás), víz-, levegő-, és hőháztartás. Kémiai tulajdonságok pl. a kémhatás (pH), a tápanyag, az ásványianyag- és a szervesanyag-tartalom. A biológiai tulajdonságok pedig a talajélettel – talajlakó élőlények mennyisége, fajgazdagsága, hatásuk az anyagforgalomra és a növények élettevékenységére – párhuzamosak.

  
1. kép

A kalcium olyan alapvető elem, és a talajkémhatás egy olyan értékmérő, amely mindhárom tulajdonság csoportra hatással van.

Fizikai tulajdonságok tekintetében a pH-érték csökkenésével együtt a talajszerkezet megváltozik, a morzsalékos szerkezet egyre inkább degradálódik a poros, szélsőséges esetben már-már a szerkezet nélkülinek nevezhető állapot felé, porozitása drasztikusan csökken, eltűnnek a pórusok, amelyek a talaj jó víz- és levegőgazdálkodását tennék lehetővé, és először enyhébb, később drasztikus talajtömörödéssel kell szembenézni. Az ilyen talaj művelhetősége romlik, nehezül, a művelésre nem jól reagál, a nem megfelelő vízmegtartó-képesség miatt csapadék után belvizes lesz, nem tud vizet befogadni és tárolni a csapadékban szegényebb időszakokra. Az ilyen talajtól nem várhatjuk a maximumot, sok esetben az elfogadható eredményt sem tudjuk produkálni vele. A napraforgó alapvetően erőteljesen induló és a szélsőségeket viszonylag jól toleráló növény, de ez nem jelenti azt, hogy egy jobb állapotú talajban ne teljesítene többet.

A napraforgót jó néhány esetben akár még a kukoricánál is korábban vetjük. A korai vetés sikerességének egyik záloga a megfelelő talajhőmérséklet. Az a talaj, amely optimális szerkezetét, porozitását elvesztette, annak a hőháztartása sem megfelelő, amely egyébként egy nem várt lehűlés esetén kompenzálni tudna. Ha a talajunk a savanyodás következtében szerkezetileg leromlott, tömörödött, esetleg cserepesedésre hajlamos, az nagymértékű többletterhet ró a fiatal növényre már a fejlődése kezdetén, így a napraforgónak jóval több energiát kell fordítania a talaj áttörésére.

Kémiai tulajdonságok maga a kémhatás, amelyet a pH-értékkel jellemzünk, a szervesanyag-tartalom, illetve a talaj tápanyagszolgáltató-képessége. A kémhatás csökkenésével a növények által felvehető tápanyagmennyiség, az egyes elemek hozzáférhetősége is egyre csökken, ami egyrészt a kijuttatott műtrágya hasznosulásának jelentős csökkenését eredményezi. A pH-értéktől függően, enyhén savanyú talajokon is már 15-20%-os csökkenéssel kell számolni nitrogén- és kálium-hatóanyagoknál, a foszfor esetében ez hamar az 50%-ot is elérheti. Erősen savanyú talajoknál már a nitrogén és a kálium fele vagy csak harmada hasznosul (1. ábra).

1. ábra

Egy napraforgó méretű növénynél általánosságban komoly korlátozó tényező, ha a tápanyagok egy része nem vehető fel. A napraforgót ideális esetben mérsékeltebb, de harmonikus tápanyag-ellátásban részesítjük – megfelelő NPK-arány a szükséges mezo- és mikroelemekkel (igény szerint kén, bór, réz, cink) megtámogatva. Abban a pillanatban, amikor a talaj savanyodása erőteljesen beavatkozik a tápanyagok felvehetőségébe, ezt a harmóniát borítja fel – nem tudjuk pontosan, mi lesz a következmény, de más lesz, mint amivel számoltunk, és mérhető visszaesést eredményez.

A talaj kalcium-ellátottsága logikusan meghatározza, hogy a növény gyökérzete milyen mennyiségű kalciumhoz fér hozzá. És a növény meg is tesz mindent, hogy az ott lévő kalciumhoz hozzáférjen, aminek legtöbbször a talaj további kalciumvesztése az eredménye, és gyakran áll elő az a helyzet, hogy a talajból is tovább fogy a kalcium, és a növénynek sem jut elég. Pedig a kalcium az élet egyik legfontosabb építőköve. Kulcsszerepe van a sejtfal építésében, a szilárdító szövetekben és a növényekben számos létfontosságú anyagcsere-folyamatban részt vesz – gondoljunk bele ennek jelentőségébe olyan vitalitású és robusztus növény esetében, mint a napraforgó!

Itt kell megemlítenünk azt a kevéssé ismert tényt, hogy a savanyodással együtt megnövekszik a nehézfémeknek a beoldódása, ami további korlátozó tényezőt jelent azok fitotoxikus hatása miatt (arról nem beszélve, hogy a nehézfém a terményben is megjelenik).

A talaj biológiai tulajdonsága mindezen folyamatok következtében jelentősen romlik. A talajlakó szervezetek anyagcsere-folyamataikon keresztül egyrészt visszahatnak a talaj összes tulajdonságára és a növények által felvehető tápanyagmennyiségre, hiszen ezek a szervezetek felelősek a növényi részek lebontásáért és felvehető formába történő átalakításáért, másrészt a mikroszervezetek és a növények gyökere között is – nem csak a pillangós növények esetében – aktív, és ideális körülmények között intenzív együttműködés zajlik. Maguk a mikrobák rengeteg, a növény számára hasznos anyagot – enzimek, vitaminok, hormonok – állítanak elő és adnak át, illetve maguk is hasznos vegyületeket kapnak a növénytől.

Egy egészséges talajflórában dominálnak a hasznos illetve a domináló mikroflórát követő opportunista szervezetek, melyek együtt biztosítanak egy optimális közeget, és visszaszorítják a káros mikroszervezeteket, közöttük számos kórokozót is, tehát egy egészséges talaj növényvédelmi szempontból is egészségesebbnek tekinthető. A talajszerkezet romlásával a mikrobák – itt elsősorban a hasznos szervezetek – élettere romlik, mennyiségük lecsökken, bizonyos törzsek eltűnhetnek a talajból. Ennek következménye a talaj tápanyagszolgáltató-képességének csökkenése, a szármaradványok lebontásának elmaradása, és a káros, legtöbb esetben fitopatogén szervezetek túlsúlya, és ebben az esetben az opportunista szervezetek is a túlsúlyba kerülő patogének élettevékenységét támogatják, tovább erősítve a kedvezőtlen folyamatot.

Röpítőtárcsás szórás

Rendkívüli ennek jelentősége a napraforgó-termesztésben, ahol kulcskérdés a számos gombabetegség visszaszorítása. A kórokozó szervezetek feldúsulása nem csak vetésforgó és időjárási, klimatikus viszonyok, hanem talajállapot, és jelentős részben talajkémhatás kérdése is. A talajunk helyreállítása és az optimális kémhatás fenntartása tehát növényegészségügyi szempontból is kritikus elem.

Hogyan tudunk a helyzeten javítani?Első lépésként mindenképp javasolt a talajunk állapotának felmérése, professzionális mintavételezéssel és elemzéssel. Ha a vizsgálati eredmény azt mutatja, hogy talajunk savanyú, illetve a savanyodás jeleit mutatja, a következő lépés a megfelelő termék kiválasztása. Érdemes olyan megoldást választani, amelyet a saját technológiánkba különösebb probléma nélkül beillesztve, rendszeresen, időben is rugalmasan tudunk felhasználni – azaz tárolni, mozgatni, kijuttatni.

Kalcium-karbonát, illetve kalcium-magnézium-karbonát termékek esetében meghatározó az elérhetőség és a termék szemcsemérete, amely ne legyen több néhány száz mikron(!)méternél. Ami ennél nagyobb, főleg a több milliméteres kőszemcséket, évek múltán is megtaláljuk a talajban, azaz érdemben nem fognak beleszólni a talaj kalciumtartalmába és kémhatásába (ami nem kerül oldatba, a mi szempontunkból olyan, mintha ott sem lenne). Ha van megfelelő helyünk ömlesztett anyag fogadására, tárolására, megfelelő gépünk a nagy teljesítményű szóróberendezés töltésére (pl. csigás adapteres szóró, nagyteljesítményű röpítőtárcsás vagy szervestrágyaszóró, ha tudjuk a finom őrleményeket szerves anyaggal keverni), és nem annyira fontos a talajon az egyenletes és 8-12 méternél szélesebb terítés, az őrlemények használhatóak. Ám el kell fogadnunk, hogy az oldódásuk dinamikája, és a valódi hatás nehezen előre jelezhető.

Karbonát hatóanyagú granulátumok esetében gondoljuk át a következőket!

1. Mennyi a talajvizsgálati eredmény alapján kiszámított dózis?

2. Ehhez mérten mennyi a termék gyártójának ajánlott dózisa?

3. Mennyi a termék tonnánkénti ára?

Amennyiben a 2. és 3. pont ütközik az elsővel (alacsony dózis, magas tonnánkénti költség), minimum gondoljuk át még egyszer, mielőtt döntünk.

Melyek a ma gazdálkodója számára ideális, kalcium pótlására használható anyaggal szembeni elvárások?

4. Szórható legyen – könnyen, gyorsan, kívánt szélességben (akár 30 méter), egyenletes szórásképpel, lehetőség szerint differenciáltan is.

5. Gyorsan és maradéktalanul hasznosuljon – ehhez megfelelő vízoldhatóságú hatóanyag szükséges.

6. Kezelhető hektárdózissal alkalmazható legyen – ehhez magas kalciumkoncentrációjú hatóanyag szükséges.

A legtöbbek számára ilyen optimális megoldás a magas kalciumtartalmú szemcsés, röpítő tárcsával a műtrágyákéhoz hasonló egyenletes és széles szórásképpel szórható, bigbages kiszerelésben könnyen kezelhető, mozgatható, kalcium-oxid hatóanyagú termék. Az ilyen termék könnyedén beilleszthető a kijuttatási technológiába, gyors hatású, a koncentráltsága miatt hektáronként kisebb, kezelhető dózisban kijuttatható anyag, ami időben is komoly rugalmasságot ad (2. ábra).

2. ábra Napraforgó kalcium-oxidos talajjavítása

Magyarországon is elérhető ilyen termék a hazai termelőknek, tehát beszerzése megoldott. A talaj kémhatására irányuló talajjavítás, mit látjuk, fontos kérdés a napraforgó esetében is. Ha bizonytalanok, keressenek olyan gyártót, és/vagy szaktanácsadót, aki talajjavítási kérdésekben is tud érdemben segíteni.

És ne feledjék – az egészségesebb talaj értékesebb!

Wágner József, üzletfejlesztő