Újra divat csicsókából főzni

Habár a csicsóka ismertsége alacsony hazánkban, nagyanyáink idején igen kedvelt alapanyag volt.

A 17. század elején Észak-Amerikából Európába került csicsóka első pillantásra a krumplira hasonlít, valójában azonban a napraforgó rokona. Amikor csicsókát készítünk, a konyhában a gumóját használjuk fel, amit sárgás-fehéres, az újkrumplira hasonlító héj borít be, húsa pedig fehér, olvasható az AGRÁRIUM BLOG oldalán. Mint egy igazi gumót, számtalan göcsört és kanyar díszíti, ami nehezíti a megpucolását.

A népi ételek fontos alapanyaga volt a csicsóka, a „szegények krumplijaként” is emlegették. Ennek oka, hogy még a gyengébb minőségű talajon is megterem, ráadásul nem kifejezettem kényes növény, így még a legjobban rászorulók is meg tudták termeszteni maguknak.

Az egészséges ételek táborát erősítő növény telis-tele van hasznos vitaminokkal és tápanyagokkal. Tartalmaz magnéziumot, foszfort, káliumot, kalciumot, cinket, C- és B-vitamint is. Remek antioxidáns, és ami a legfontosabb, inulin van benne keményítő helyett. Az inulin folyékony rostként táplálja a bél hasznos baktériumait, segíti az emésztést és karban tartja a bélflórát. Ezen kívül a csicsóka erősíti az immunrendszert is, diétázóknak és cukorbetegeknek pedig sok esetben kifejezetten ajánlják a fogyasztását.

Nem túl igényes a talajára a csicsóka, viszont a nyirkos terepen érzi magát igazán jól. Holdanként nagyjából 5-6 mázsa gumót kell elvetni, tavasszal pedig néhányszor megkapálni. A fagyra nem érzékeny így szinte kiirthatatlan! Hozama hektáronként 20-40 tonna is lehet, kilónként pedig pár száz forintos áron lehet eladni.

A csicsókából rengeteg finomság készülhet: sütve, püréként, krémlevesként, de akár savanyúságként is tálalhatjuk.